Zik-zik

Vajon mit fog szólni Bambi a hóhoz?

-------
Nem az volt a legcukibb, amikor tegnap reggel, miközben egy szaloncukrot igyekezett leoperálni a karácsonyfáról, egyszer csak felkiáltott, hogy "Jaj, eldőlt!"
hanem, amikor a 24-i séta során, Ákos nyakában ülve azt kezdte mondogatni, hogy "csipesz, csipesz"
- Hol a csipesz? - kérdezte Á.
- Itt'an (vagyis: itt van) - mondta Andor, és jól megcsipeszelte a két ujjával Ákos orrát :)

Karácsonyi krónika

Idén van az első igazi-igazi karácsony. Már persze igazi volt akkor is, amikor Ágóval együtt ünnepeltünk, pláne, amikor már Andorral is. De most két "nagy" gyerekünk van, és igaz ugyan, hogy Andor láthatóan nem értette először azt, hogy minek rakunk egy fát a szoba sarkába (de ez értelmet nyert, amint felfedezte, hogy szaloncukrok is lógnak rajta), aztán meg azt, hogy mire föl kap ő hirtelen játékokat egy álmos reggelen (de végül ezen nem kell gondolkodni, csak örülni neki), összességében mégiscsak "átéli" már a karácsonyt.
Tegnap, mivel az ajándékozás már megvolt reggel, du. sétálni mentünk. Oktogon-Andrássy út-Erzsébet tér-várbusz-Moszkva tér-haza.
Ágó egy ponton panaszkodott, hogy fázik (kb. 10 fok volt, egyébként, na jó, a végén már kevesebb). Mára pöpecül belázasodott, pedig igazán nem szokása. Szegényem, izgulok is, mert több mint egy hónapja köhög-zörög-taknyol. Holnap ügyelet.
Andor is taknyos, de a kedve töretlenül remek. Most este pl. azt az egy sort kellett végtelenítve énekelnem, hogy "óóóó Afrika!" (óóó fika - ahogy ő monjda). Nagy nehezen elaludt. (Nagy kedvence egyébként a Hungária Limbóláz c. örökbecsűje --- gondolhatjátok, hogy nem én mutatom meg ezeket nekik :)

Mondok mást!

Ma kora reggel egy kukásautó torlaszolta el az egyik mellékutcát. A bekanyarodni vágyó, de nem tudó autók hosszú sorban kígyóztak mögötte és blokkolták a közlekedést egy forgalmas úton. Jó 20 méteren mondjuk. Tudjátok mi történt?
Semmi.
Mindenki állt szépen a so)rban.
Senki se dudált. Az se, aki pedig a sor végéről már nem láthatta, hogy mi van elől.

Nyilván nem is kell mondanom, hogy a játékbolti eladótól a vasutas jegyárusig mindenki olyan természetességgel beszél angolul, mintha az anyanyelve volna (egy kivétel volt egyébként: az egyetemi könyvtár könyvtárosa :)

(Mondjuk ritkán beszélek angolul, csak olyankor, ha valamiben nagyon pontos információra van szükségem, és nem akarok véletlenül sem félreértést. Többnyire remekül elvagyok németül, és szemük sem rebben, amikor mondok valamit. Vagyis 1) vagy hiperszuperül beszélek németül (nem) 2) vagy hát jólneveltek és a lényeget azért megértik (igen).)

Grüss aus Wien

Az miért van az, hogy itt bemegyek az utamba akadó akciózós könyvesboltba és olyan cuki karácsonyi lapokat veszek, amiket otthon seholse?
Vagy az, hogy a könyvtári könyvek nincsenek összefirkálva/kitépve és teljesen magától értetődő, hogy a kedves olvasó magától visszateszi a HELYÉRE, miután végzett?

A város, az monumentális. Ezt a szót találtam ki rá úgy másfél nap után és még nem cseréltem le, mert nem tudok jobbat.
Az Albertinában kultúrsokk ért, mint még soha. Azóta úgy gondolom, hogy annak, aki a 19. század mo.-i történelmével foglalkozik így vagy úgy, eléggé a minimum, hogy megnézi, hol is a főváros.

Hát, srácok, van még hová felnőnünk.

Jó korszak

Mostanában jók a dolgok. Vagyis hát persze rengeteget hisztizek, de csak olyankor, ha fáradt vagyok :) Mikor azt várom, hogy valaki (ki más, mint Á) vegyen le minden terhet a vállamról, és ez nem történik meg (mert ő nem kevésbé fáradt mint én). Aztán pár perc alatt elsimul minden.
Ezen  héten hármasban voltunk a fiúkkal, Á konferencián pihent. (Jövő héten én megyek egész hétre (!) kutatni a császárvárosba.) És minden olyan nyugodt volt (legfőképp, mert tudtam, hogy nyugi lesz még a jövő héten is).
Ebben a percben Gágá az ágyán kuckózik, könyvekkel, üres papírral és ceruzával felszerelkezve. Karácsonyi dalt költ. Egyre ügyesebben ír-olvas, a héten többször mesekönyvből olvasott fel Andornak!
Andort is érdeklik a könyvek, hosszan lehet vele böngészőzni, de legeslegjobban a zsinyórok érdeklik. Nagyon ügyeskedve beszél és kézzel-lábbal is lelkesen magyaráz a cél elérése érdekében. Mondom, a céljai nem túl sokszínűek: minél több zsinór, háztartási kisgép, esetleg ceruza megkaparintása. Vannak kedvenc "nyunyu"-i, kis műanyag állatkák. Favorit a nyúl volt hosszú ideig (innen a megnevezés), de mostanában egy cicával nyomul leggyakrabban. Ezek a lények sokat segítenek hétköznapi szituációkban: elindulás, öltözködés, gyaloglás. (Mondjuk a gyalogláson még van mit csiszolni, ma is rengeteget cipeltem. De babakocsit már nemigen viszünk sehová.)
Tegnap iskolanézőben is voltunk. Fura volt látni a játszótérről babakorukból ismert gyerekeket, ahogy most mind iskolába készülnek...
Mi van még? Rengeteg sok dolog, nem is remélem, hogy valaha utolérem magam.
"Tita, ha meghalunk, akkor hogyan fogunk kakilni?" "Sehogy, akkor már nem működik a szervezetünk, nem kell kakilnunk sem." "Akkor jó, már féltem, hogy mi lesz, ha nem látunk ott a sötétben és úgy kell kakilni."

Üdv a fedélzeten!

Szia Cs. Miklós! Mulass jól!

Amúgy jól vagyunk mi is, csak hát sok a dolg. Egyszer majd írok. Nem most.

Update

ehhez: természetesen a mai első órákon egyikük sem jelent meg. (Gondolom most jönnek majd a könyörgős körök, hogy de mégis hadd vegyenek részt - igaz, hogy már kiosztottuk a félévi feladatokat a jelenlévőkkel -, mert ők felvették a tárgyat... Nehogy azt higgyétek, hogy mondjuk írtak egy e-mailt, hogy bocsi, de ma még nem jövök, csak a jövő héttől!)

Köszi

Kedves Családom! Ti vagytok a világ legjobb családja. Köszi!

Nem túl bíztató...

... hogy végignézve az idei óráim hallgatói névsorait két név rögtön kiugrott.
Az egyik a hallgatóé, akinek plagizálás miatt egyest adtam a szakdolgozatára. A másik a hallgatóé, aki összesen ötször vizsgázott, mire átment. Mindketten mindkét szemináriumomat felvették. Jaj.

Továbbra is eső

Megoldottuk a reggelt. És a legnagyobb probléma végül nem is az volt, hogy hogyan jutunk fel a harmadikra, hanem hogy vajon beteg-e Andor.
Ez azóta sem dőlt el. Reggel forró volt, de főleg attól, hogy itt aludt közöttünk és meleg volt az ágyban. Vagy nem attól. Nehézkes lázmérőzés 37.2-t eredményezett. Az oviból hazafelé majd elaludt, de végül nem akart. Ezért kimentünk - próba-szerencse, hátha tudunk picit játszózni. Picit tudtunk. De hamarosan újult erővel zuhogni kezdett. Itthon Bambika matricává változott. 12-kor, egy heves bömbölés után elaludt. Egykor sírni kezdett, álmában. Aztán kettőkor is. Háromkor jókedvűen ébredt és a jókedve csak növekedett, mikor megtudta, hogy megyünk Gágáért.
Erős a gyanúm, hogy egyszerűen magányos volt nap közben, folyton Gágát kereste, az ajtóra mutogatott, hogy menjünk érte.
Du. itthon nagy közös játék volt (kislegóval!), vidám este, könnyű elalvás. De hogy meleg-e azt nem tudom megítélni. A Nurofent bekészítettem, ha éjjel nyígik, adok neki.

Az eső szupi, továbbra is szeretem hallgatni, ahogy zuhog. Itt, a gang felőli oldalon nagyon hangos tud lenni. De Bambi érdekében szeretném, ha holnap ki tudnánk menni rendesen.

Eső

Na, ez! ez az eső volt ott Belgiumban pár napja, ebben néztem meg először Leuvent.
Igazából se ott, se itt nincs ellene kifogásom, csak gondolom, hogy ez az ősz már (ami ellen úgyszintén nincs kifogásom).
Csak Ágót sajnálom, hogy kezdődik az ovi. Tökéletesen megértem, hogy nincs kedve menni, nekem se lenne, jó volt ez a nyár. És ráadásul most beköltöznek egy iskolába, és új csoportja lesz...
Azért holnap igyekszem majd úgy csinálni reggel, mintha jó lenne ez így.

belgabalga

Bár sokat cizellálódott az elgondolásom Belgiumról az utóbbi 24 órában, azért ha röviden kellene jellemeznem az országot, talán azt mondanám, hogy ez egy hely, ahol az egyik falut úgy hívják, hogy
ERPS-KWERPS. Komolyan.

De Leuven igencsak kellemes.

Leuven

Hát ez szívás. Itt vagyok Leuvenben egy szupi szállodában, de úgy zuhog az eső, hogy egyelőre nincs bátorságom nekiindulni a városnak. Pedig a csodálatos internet segítségével már azt is kinéztem, hogy hol szeretnék enni. Nohát.

Utolsó löketek

A f.halmi kaktuszolásoknak mindig van egy nyár-lezáró tartalma is. Az azért azt hiszem mégis most fordult elő először, hogy a Büdi tóban nem tudtunk megmártózni, mert hidegnek ítéltük az időt. Nem baj, így is jó volt. A fiaink azóta is úgy néznek ki, mint akik valami irtó heves bárányhimlőből lábadoznak - annyira megették őket a szúnyogok.
De volt bicajozás, fagyizás, bogárgyűjtés, közúti gyűjteményezés, vendéglőzés, otthon főzés, sokáig fennmaradás, sokáig (relatíve) alvás, szóval, minden, ami kell.

Utána itthon is mintha megváltoztak volna a dolgok. A fiúk előzőleg annyira régen voltak mindketten itthon, hogy most alig-alig van nyivákolás és veszekedés, egyre több az együtt játszás. Ágó elégé sokszor bebizonyította már, hogy micsoda komoly nagyfiú és micsoda mesebeli nagytestvér tud lenni. Mások - köztük én - már ezerszer agyoncsapták volna Bambit a sok rosszalkodásért és rombolásért, ő meg csak magyarázza-mantrázza neki ezerszer is, hogy próbáljon kicsit jobban figyelni és ne döntsön le mindent.
Meg is van a viszonthála. Andor Gágá nevével alszik el és kel, vele bárhová és bármeddig hajlandó szép rendben, kézenfogva sétálni, és amikor épp nem dúl benne a dúlhatnék, akkor cirógatja, bújik hozzá. Szóval rajong. Komolyan, jó rájuk nézni.

Bambi kezd szavakat mondani. Van három nagy kategóriája:
VÍZ, elsősorban valóban a víz, de azon kívül egyfelől minden vízhez szorosabban-lazábban kapcsolódó más dolgok, mint pl.: pocsolya, csatorna, eresz stb., ill. a pozitív tartalmú egyebek is (pl. ha DAL-t akar hallgatni a számítógépen, akkor odaáll a gép elé és közli, hogy VÍZ, csak miután kijavítjuk DAL-ra, akkor mondja ő is utánunk
GOGÓ - ez minden, ami kicsi és gömbölyű (vagy majdnem). Golyók az golyópályához, csipetke a gulyáslevesben, áfonya, mézes műzlikarika, stb.
NYÉNYI - főként nénik, de olykor minden emberi lény.

Egyébként egész ügyesen mond utánunk dolgokat (pl. VIGYÁZZ!), de azért még van mit tanulnia :)

Vasárnap pedig

Vácra mentünk vonattal. Ágóval kicsivel egyszerűbbek voltak annak idején az utazások. Többször voltunk Szanyban annak idején, meg Pécsen. Vonattal. Bambival Vácig, a nem egészen egy órás út is meglehetősen hosszúnak tűnt.
Az ottani programok közül Ágónak a fagyizás és az ebéd, Andornak pedig a 11 órai misére hívó harangszó és még egy extra hangoskodós eset (mindjárt bővebben) tetszett a legjobban. A harangnak hosszan örült (Ágó befogott füllel állt), kalimpált, vezényelt, táncolt. Mikor nagy sokára véget ért a bimmbammolás, mi is továbbcammogtunk. Andor talált egy szuper botot, amivel mindenre rá lehetett ütni. Például az egyik parkoló autóra is. Aminek megszólalt a riasztója. És mit csinált erre ez a kismajom? Megijedt? Dehogy! Táncolni kezdett a riasztó víjjogásának ritmusára... :)

Nyaraló linkek

Gágának véget ért a tábor, és bár nem állítom, hogy aktívan vett részt végig, az tény, hogy jól érezte magát és jövőre is szeretne menni. Ennél többet mit várhatunk?

Ma menőztünk és itt voltunk délután. Egyszer majdcsak újra nekilátok a fotóalbumok gyártásának is. Na meg a nyári naplónak Ágóval...

Kaki, tábor

Gágá harmadik napja Meseíró táborban van. Ő az egyik legkisebb, de a nagyok befogadták, együtt játszanak, ő meg jól érzi magát. Az első nap úgy indult, hogy a táborvezető megkérdezte tőle, hogy szeret-e rajzolni, mire ő rávágta, hogy igen, csak sajnos nem tud. Édesem. Ehhez képest azért olyanokat rajzolt, hogy magam is meglepődtem. Étteremben ebédelnek, nincs délutáni alvás. Elfárad estére, de viszi a lendület, örülök, hogy megtalálta a helyét egy tök idegen közösségben. A hét végére állítólag elkészül a közös mesekönyv, könyvbemutató is lesz. Ma pedig filmet forgatnak - meglátjuk majd.

Bambi pedig közölte ma a hazaúton, hogy "kakk, kakhi" és rámutatott egy szép termetes kutyasz*rra.

Na, most van 32 percem

Igaz, ami igaz, elmaradoznak a bejegyzések. Cserébe az élet zajlik. Nem rossz csere :)
Ágóbágó Bligeten nyaral és azt hiszem, élvezi. Mondjuk az én szívem is összeszorult a hírre, hogy az övé összeszorult tegnap, amikor alátekintett a Halászbástyáról és meglátta a Margit-hidat és szűkebb kis hazáját.
Gágáról még azt kell tudni, hogy nagyfiú, flegma és nagyszájú, és közben kisfiú és a legdrágább kis alvósállatka, akihez hozzá lehet és kell bújni elalváskor és akkor mindenkinek finom.
A héten volt a Hivatalban kreatív délelőtti játszóházban, ami nagy szó, hiszen ő aztán nem az a fajta, aki csak úgy elmegy ilyen helyekre. De még jól is érezte magát! Jövő héten pedig meseíró táborba megy - jól is jön az edzés Bligeten, ahol délutáni alvás helyett mindenféle vad városnéző programokba kezdenek távolról jött rokonokkal!
(Itt jegyezném meg, hogy tegnap Bambival HÁROM órát aludtunk délután!)
Volt még Gágá (és nagyÁ) lagziban, ahol ő vitte a gyűrűt és aztán ő lopta el a menyasszony cipőjét és ők hordták a székeket a templomtérre és az egész mulatság három napig tartott, mint a mesében. És közben sodródott a Rábában és azt is élvezte!

Én eközben ellátogattam Leicesterbe, ami szebb volt mint valaha. Lehet, hogy mert nyár van, lehet, hogy mert Oadbyban laktam és onnan közelítve egyébként is a legszebb arcát mutatja a város. De jó volt régi arcokat és kedves ismerősöket újra látni, és jó volt, hogy emlékeztek rám és kedvesen fogadtak. A konferencia is jó volt, de a legjobb, hogy három napig senkihez nem kellett időben igazodnom (kivéve a vonatokat, repülőket és konferenciaprogramot), és addig aludtam, amíg bírtam. És egy teljesen igazi angol házban laktam, hála nagylelkű támogatóimnak, egykori üzlettársamnak.
A legmeghatározóbb ebből az utazásból mégis az marad, hogy hajnalban, amikor a kisbusz vitt LisztFerihegyre, keresztülautóztunk a belvároson, a tűzeset miatt lezárt Kodály köröndön és az egész környéken égett szag szállt és nagyon furcsává varázsolta az egész környéket.

Bambidu is nagyfiú ám. Tud szavakat: Gágá, mama, papa, víz, néni, kuka, azt hiszem, ennyi a szókincse. De annyira, de annyira huncut, hogy elmondhatatlan és olyan bohóc is. Neki egy szál cérna, pláne egy méter hosszúságú zsinór egész napi elfoglaltságot ad. Azon kívül még enni szeret. És játszani. És biciklin utazni. (Voltak strandon, én azt nem láttam, de állítólag ott is hasonkúszásban kommandózott körbe-körbe a kisvízben.)

Ja, és még az volt velünk, hogy mielőtt elmentem Angliába, Ákosra rárontott a vírusos gyomorrontás, úgyhogy egy kiadós khm... előszoba takarítás után hagytam itt őket hajnalban. De láss csodát, rajtam csak akkor tört ki a baj, mikor hazajöttem, eltöltettem két napot Bligeten és aztán megérkeztünk ide haza. És utánam jött Bambi, de őt nem viselte meg annyira, aztán jött D., a babysitter, aki két órát töltött mindössze nálunk, hogy segítsen nekem túlélni. Gágá volt az utolsó. Mamika és Papika csak egész enyhén kaptak belőle.

Még van 15 percem az indulásig, mégis befejezem most.

Kedves Tita! Lécinekiabáj

Ezt a levelet írta ma nekem Gágá :)
Zajlik a szünet.
(Nem is kiabáltam nagyon egyébként, és mondta is, hogy ha jól viselkedek a nap hátralévő részében, akkor ír egy levelet, hogy egyébként én vagyok a világ legaranyosabb anyukája.)
Nagyon cukik, csak annyi minden történik, hogy nem tudok írni.
Remélem, idén legalább Ágó papír-alapú naplóját megcsináljuk a nyáron.
Fotókat, ha jól emlékszem, december óta nem tettem fel...
De a cikkeimet is azóta nem írom, úgyhogy legalább nem vagyok elfogult egyik irányba sem.

ió-ció

Mindjárt itt a vakáció, a dolgok nagyon sűrűn vannak.
Ákos most és két hét múlva ismét külföldön, én a múlt héten meg három hét múlva előadok a kis kutatócsoportnak (ami nem kevés stressz nekem), meg aztán Anglia, még aztán Belgium - és ezeket meg is kell még mind írni.
(Különben Ákos igazán előkelő helyen áll szerintem a "ki aludt el több híres szociológus előadásán?" című versenyben - és vicces az is, hogy mire szokott ilyen alkalmakkor felkelni: hol az előtte ülő székének felcsapódására, hol meg a saját telefonja csörgésére :/)

Ágóbágó ma zárja az évet, nagy minitini, néha elképesztő fárasztó, mert a nagy vagánysága mellett azért mégiscsak kisfiú még. Eltanulja a sok tökfejséget az oviban, és rajtam próbálgatja (ki máson), én viszont még az alap ovi-humorra sem vagyok túl fogékony, nemhogy a szemtelenkedős fajtára...
Andor meg kész életveszély - egyetlen percre magára hagyni is jelentős kockázat, de nincs hová zárni, mert már a rácsos ágyból is ki tud mászni...
És közben persze mindkettő cuki. El tudjátok képzelni, amikor reggel 6-kor mindkét oldalamon szuszog egy-egy finom, jóillatú kisfiú? No, hát az elég jó.

Ágóbágó táborba ment

Hát, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni :)
Az én pici fiam.
Két éjszakára.
Rettentő büszke vagyok. (Mert nem rábeszélés, hanem egyéni döntés eredménye. Az egyéni döntés - Gágá interpretációjában - így zajlott: "Ott feküdtem az oviban <értsd: alvás időben> és azon gondolkodtam, hogy egyrészt jobban szeretnék itthon maradni, hogy a közeletekben legyek. Másrészt viszont belegondoltam, hogy ők ott mókáznak majd, én meg itt senyvedek az összevont csoportban." - Szent ég, de nagyfiú! Ezt a mérlegelést még többször és több formában előadta, de én csak ámulok. Mikor lett ez a kölök ekkora édes okos?)
Az óvónéniket meg legszívesebben megpuszilgatnám, hogy abból a kicsi kis tökfejből, aki három éve volt, aki más gyerekekkel szóba sem elegyedett, mostanra egy ilyen nagy, okos és bátor fiút segítettek faragni (megkockáztatom, ők többet tettek az ügy érdekében, mint én).

Cumi

Andor mindig eldobálja a cumiját.
Ma a piacon három kislány hozta vissza, amit kihajított a babakocsiból.
Lemostam, mielőtt visszaadtam volna neki.
Este itthon megint elhajigálta, hiába van neki három is használatban, alig találtam egyet, amivel aludni mehetett.
Most viszont találtam még egyet. De az ugyanolyan mintájú, mint amivel aludni ment (csak nem kék, hanem zöld). Pedig Andornak nincs két egyforma mintájú cumija.
Ergo: a piacon egy idegen gyerekét hozták oda a lányok.
Még szerencse, hogy lemostam, mielőtt visszaadtam volna neki.

Boldog születésnapot!

(forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZaYDKPN3bKLsvJ1kS7SWzVsKfEO2GK5jqstcld0wVgm3Jqfqsgw8dzY9T-6-4vXGZIowl66vRMOHr-OZM-XDfbrNnMBzCdvxdHDuK0Hl9c9YeTCyTkdZzrV2T4NGGJpQntLS-VZGHpFc/s1600/Lion-Boy-Birthday-01.jpg)

Huhh

Eddigi oktatói pályafutásom legnehezebb percein vagyok túl. Egyelőre. De lesz még folytatása...

Andor ma ebéd utántól alvásig egy zsinórt húzott maga után. Ezt játszotta. Nagyon cuki volt. Egyébként már a reggeli ébredést követő percben is az volt, gurgulázva nevetett azon, hogy ha megnyomta az orrom és változatos hangokon dudáltam. Az ő gurgulázó nevetése pedig elég ragadós.

Ez az utolsó oktatási hét.
És bizony várom is már a végét.

Kedvesek vagytok

hogy még mindig idelátogattok néha!

Nagyon sok a tennivaló, most mindjárt véget ér a félév. Ügyesen elintéztem magamnak, hogy ne kelljen zh-kat javítanom. Helyette 50 (!) házidolgozat várható. Előbb kellett volna gondolkodnom. De mondjuk 3-at már elolvastam, na.
Plusz a szakdolgozatok, amikől nem kívánok nyilvánosan megnyilatkozni, legyen elég annyi, hogy az se egyszerű...

Közben a kisfiúkok cukik.
Ágó kifejlesztette a drámai stílust. Mármint nem hogy drámaian visít vagy ilyesmi, hanem (zárójelben kiszól). Pl. úgy, hogy este már mindenki fáradt és türelmetlen és én rászólok valamiért. Erre ő: "Már megint. Türelmetlen reggel, kiabál este." Vagy ma, mikor mondtuk neki, hogy húzzon meleg zoknit és úgy üljön le mesét nézni a kisszobában. Mire ő: "Ágó gyere ide, Ágó menj oda, hát mind engem ugráltat." (vagy ilyesmi)
Hétvégén meg fát ültettünk (ültettek a fiúk) B.-éknál. Ágó lenyűgözően sokat dolgozott. Ebédre pedig pizzát rendeltünk. Képzeljétek, valaki tengeri SZERKENTYŰSet kért :) (Nem Ágó.)

Ma meg mi volt?! Alvás utánra - A. nénit idézem - "agyszag" lett az ovi csoportban. Tudjátok hogy? Ágó nem aludt, hanem végig agyalt valamin. Valószínűleg a római út részletein, mert miután felkelt, fél órás kiselőadást tartott arról, hogy hogy fog a csoport elutazni Rómába és mit és milyen sorrendben fog ott megtekinteni. A. néni szerint "elképesztő a hapsi". Most nekem mondja?

Tegnap Izgilandban voltak, ami Törökbálinton van. (Nyerték a lehetőséget valami úton-módon.) Mikor du. 4-re érte mentem (úgy, hogy Andort felpuszilgattam álmából, hogy odaérjünk.) sírva közölte, hogy ő még nem játszott aznap! Mert se tízórai, se ebéd, se uzsi közben nem lehetett játszani. Láthatóan olyan fáradt volt (mivel 6.20-kor kelt és nem aludtak ebéd után, hanem játszóházaztak), hogy alig állt a lábán. De elmentem bevásárolni és utána mentem vissza érte (Andorral, nyilván). Mikor kiléptünk a kapun, bömbölni kezdett, és csak itthon sikerült nagy nehezen lecsillapítani. Utána jól aludt.

A Bambi meg mindenre felmászik. És nagyon cuki ő is.

MGK és Róma

A múlt héten nem jutott idő megírni, hogy újabb kisKaktusz született. Isten hozott! (Remélem, azóta otthon is vagytok már!)

Közben meg Mami-Papi, Ágó meg én elrepülőztünk Rómába. Bizony.
Brunonál lakunk (ő meg az anyukájánál).
És remek nekünk.

memento

Ágó azt állítja, hogy akkor is velünk fog lakni, amikor már felnőtt lesz. Lesz családja, gyereke, de velünk fog lakni. (persze nem szeretném, ha ez így lenne, de felírom, hogy legyen mit az orra alá dörgölnöm, amikor majd 18 évesen közli, hogy albérletbe kíván költözni)

Azért is akar velünk lakni, hogy tudjon vigyázni Andorra, ha mi esetleg meghalnánk.

Levágtuk

Andor gyönyörű fürtjeit... Azt hittem, sajnálni fogom, de az az igazság, hogy 1.) nagyon csapzott bírt lenni, 2.) nagyon utál hajat mosni és szárítani, ami hosszú hajjal felér egy gyerekkínzással, 3.) annyira cuki a feje, hogy valójában a haja hossza nem is számít. Az eddigi kis angyalkánk helyett most egy ízig-vérig pasasunk van, de így is szuper.
További rövidhírek: maga kanalazta az uzsonnáját, valamint keresztülgyalogolt a gyerekszoba szőnyegén.
Megállíthatatlanul felnő és maholnap azt vesszük észre, hogy "már nem velünk jön forrócsokizni, hanem a barátnőjével"*

* tegnap a Ma-Pa (értsd: Mamika-Papika)  Gyerekfelvigyázó Team segítségének köszönhetően sörözni mentünk Ákossal és két barátunkkal (vagy legalábbis kollégánkkal. nehezek ezek a definíciók). Miközben ők itthon mulattak (és kiderült, hogy Andor remekül visszaalszik Papikával is, ami jó hír, bár a Ma-Pa GyT-re nézvést tartogat jövőbeni veszélyeket...), mi megtudtuk - sok egyéb mellett - hogy milyen nehéz is megélni egy anyának, amikor a fia kirepül.

Első lépések

Andor a napokban végre elkezdett lépdelni. Még csak egy-kettőt, aztán vetődve landol a kiszemelt célszemélyen, de nagyon cuki így is. A legnagyobb produkciója, hogy feláll. És int, hogy lehet tapsolni! :) Komolyan.

És épít kockából, nagyon magas tornyokat.

És hol van, hol meg nincs hasmenése. De azért ma megkapta az mmr oltást.

Gágá (korábbi nevén Ágó) meg olvas, ír és rengeteget farol a bicajával.

"Úgy tűnik, én rossznak születtem"

Az úgy volt, hogy a kedd reggeli agyrém közepette kiabáltam Ágóval. Mert ilyenkor (csak, hogy megpróbáljam kimagyarázni magam) az van, hogy én kicsit ideges vagyok a napi teendők előtt, ő viszont arra a kérésemre, hogy induljon cipőthúzni azzal felel, hogy "de még csak most akartam elkezdeni játszani Bambival" és nekilát újabb játékokat lepakolni a polcról. Ilyenkor szó szót követ, rendszerint egyre hangosabban. Egy ponton aztán már mindenki kiabál és/vagy sír.
Na és akkor ma egyszercsak azt mondtam, hogy tőlem csináljon, amit akar, akkor elindulunk nélküle. Erre előbb nagy hallgatás volt, aztán próbált kapcsolatba lépni, de én nem reagáltam (mondván, majd akkor beszélünk újra, ha felöltözött). És akkor potyogni kezdtek a könnyei, mint a záporeső. És elhangzott a címben szereplő mondat.
Na most mondjátok meg. Hát miért nem azt gondolja ilyenkor, hogy én menjek a pics@ba, miért magát vádolja? Én drága kis majmikám.

Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy egy ilyen reggel megmagyarázza, hogy azután miért pisil be alvás közben az oviban (oké, fosott is :), de szeretném hinni, hogy nem én voltam az ok, hanem az ebédhez elfogyasztott sok víz (a másikra meg nem valami vírus - merthogy Bambi továbbra sincs teljesen jól - hanem a paradicsomos húsgombóc után fogyasztott csokitorta).

Elalvás

Az úgy van, hogy mikor bebújok Ágó mellé mesélni, akkor még nem is érzem magam nagyon álmosnak, de aztán mégsem bírok felkelni min. 1,5, de inkább több órán keresztül.
És elmondom mostmár, mikor is vannak azok a pillanatok, amikor nekem a legjobb a világon: az egyik épp az altatás, amikor egy-egy kis szőrösfejű szuszogi megnyugodva, lassan, egyenletesen lélegzik mellettem (néha még a kezüket is odanyújtják, hogy fogjam). Jószagúak, puhák, a világon a legfinomabbak.

A másik a rohanós reggelekben van. Mikor végre kijutunk itthonról (mert az elindulás itthonról az bizony kőkemény hajcsárkodás, máskülönben sosem jutnánk túl a küszöbön), és a V.H. utcában, amelyik egyébként a legrondább szakasza az oviig vezető amúgy sem túl szép útvonalnak, szembefordulunk a nappal (mert hát pont szemből süt), és Ágó előreteker a cangájával, a sziluettjét látom és hogy boldogan kalimpál a lábaival a pedálokon, Andor meg csak hunyorog bele a napba és pár percen keresztül senki nem nyikorog, kérdez, mond, kér semmit. Majdnem csönd van (de nincs, mert zúgnak az autók), és láthatóan mindenki elégedett a pillanattal.

Egyébként a hétvégi időjárást nagyon köszönöm, kedves Időmanó. Akkorákat játszóztunk, hogy csak na. Andor annyira másképp viselkedik a játszón is, mint annak idején Ágó. Elvan. Magában. Vagy hát néha kell vele sétafikálni, na, de egyébként pakerászik, homokozik, szemlélődik. Ágó meg rátalált egy kisfiúra (vagyis inkább a kisfiú Ágóra, de ez mindegy), akinek az anyukájával 2-3 éves koruk között nagyon igyekeztünk őket összeboronálni, de akkor nem ment. Most meg annyira szuperül eljátszottak együtt, hogy Ágó még meg is jegyezte, hogy ez a kisfiú milyen jófej, pedig ilyet nem nagyon szokott.

Szemüveg

Elmaradozásaim felszámolása érdekében a múlt héten elmentem személyit csináltatni (2011-ben járt le, azt hiszem) - még hátra van a jogsi (az múlt héten járt le), de ahhoz kell orvosi vizsgálat is. Ma elmentem szemészhez, és örvendetes hír, hogy az elmúlt öt évben nem romlott a szemem (szemésznél azt hiszem, voltam közben is, talán..., de új szemüveget akkor csináltattam utoljára, amikor Frankfurtba mentünk). Nagy örömömben csillagászati összegért (egy munkahelyen keresett egy havi bérem) vettem is egy új szemüveget (és hát az internet döbbenetes világának köszönhetően most az előbb megnéztem, hogy ki volt az a nő két gyerekkel, akivel az optikusnál találkoztam. Mivel a gyerekeknek elég speciális neve van - bár azért nem extra-nagyon - beírtam őket a gugliba és hát elsőre felpattant a nő, képpel meg minden. Oké, valami nagymenő műsorvezető, de akkor is.)
A közeljövőben továbbá következnie kell egy nőgyógyászati éves kontrollnak (de ahhoz kellene jogsi, mert hát mióta B. doktor nincs, messzire kell menni), meg Ágónak szemészet, meg Andornak 15. havi oltás, mittomén, biztos adót is kell bevallani, ó, meg erről jut eszembe, kell az egyik munkáltatómnak igazolás a másiktól (aztán majd bizonyára fordítva is :)

Értékelő

Ó, hát bizony, nagyon szépeket mondtak Ágóról az óvónénik, és akkor még (múlt csütörtök) nem is tudott olvasni (most már tud). Komolyan tud. Ma elbicajozván a piac mellett kiolvasta, hogy BEJÁRAT. De múltkor odabent meg azt olvasta ki, hogy ZÁLOGHÁZ. És amennyire nem volt világos neki eleinte, hogy hogyan kell összeolvasni a betűket, most vagy már eleve úgy olvassa fel a szavakat, vagy kibetűzi ugyan egyesével, de aztán rögtön kimondja egyben. Le vagyok nyűgözve és alig várom, hogy igazán olvasni kezdjen. Olyan fantáziája van, hogy ihaj! ha ehhez még rákap az olvasásra is, az igazi könyvekre, hát akkor semmi sem állíthatja meg!
Azt egyébként az óvónénik is mondták, hogy remek a fantáziája. Ők produktív fantáziának hívták, ami valamelyik szint a fejlődésben. És talán az övé nem is produktív, hanem már afölötti. De azért inkább elméleti a gyerek, mondták: kigondolja, hogy mi épüljön a szőnyegen, de megcsinálni inkább ne neki kelljen. Bár imád építeni. Nem bírja viszont, hogyha nem sikerül. Ez volt a fő "negatívum", hogy nagyon-nagyon kudarckerülő, maximalista ("igazi férfiból van" - D. néni szerint), ami azért rejteget veszélyeket a jövőben. Mondjuk ezt pont én is tudom. Főleg, miután egy-egy legós kudarc után (mondjuk ha nem sikerül elsőre megépítenie az űrrepülőbe oltott víztisztítótelepet, vagy más hasonlóan kispályás művelet megakad), pontosan úgy dühöng, mint távoliOroszlánrokona. Hát, öröm nézni, mondhatom. De legalább megnyugtat a tudat, hogy végülis (bár azért persze én sokkal menőbb vagyok ;) az a távoliOroszlán is csak vitte valamire.
Még azt mondták, hogy Ágó elképesztően nyitott és barátságos, elfogadó. Van a csoportban egy autista kisfiú, róla már írtam, meg van egy enyhe ért.fogy. cigány kislány, aki hát valóban sokszorosan hátrányos helyzetű. Rossz helyzetét barátságtalan fellépéssel próbálja kompenzálni (oké, valószínűleg főleg védekezik). Ágó pedig, ha arra kerül a sor, hogy mindenki párt választhat magának, olykor-olykor maga választja ezt a kislányt. Pedig választhatna mást. És elviseli és jól kezeli a kiszámíthatatlanságát.
Még azt is mondták, hogy Ágót pl. simán elengednék iskolába. Milyen szerencse, hogy évvesztes!
Na, nekem se jut most több az eszembe. A finommotorikája sokat javult, bár az emberábrázolása gyatra, a nagymozgásán is lenne mit javítani.
De tényleg azóta is - egy hét! - hihetetlen dolgok vannak. Pl. tegnapelőtt még csak olyat kellett folyton játszani, hogy ugyanazzal a hanggal kezdődő szavakat kellett mindenkinek mondania. Tegnap elmondtuk neki a szódominó szabályait, és azóta olyat játszunk, hogy mindenki az előtte lévő szavának utolsó hangjával mond új szót (aztán jönnek majd a szótagok is, de ne rohanjunk ennyire előre).

Andor: mostanra állt teljesen helyre, már újra van kerülete a combjának is :) Mondjuk cserébe rögzült az a remek szokás, hogy 05.00 órakor felkelünk enni. Szerencsére többnyire visszaalszik utána. Sajnos, ha visszaalszik, akkor a délelőtti alvása válik bizonytalanná, ami miatt én a minap 8-10.15-ig tologattam folyton bízva és közben majd meghibbanva, hogy mégsem alszik, apunak még tovább tartott. De ma meg megint elaludt, igaz, kicsit megvariáltam a reggeli programot (ovi után nem sétálni kezdtünk abban a reményben, hogy majdcsak elalszik, hanem elmentünk játszózni, utána még ügyet intézni és csak azután álltam neki "tolni".)

Éjszaka meg az történt, hogy 02.31-kor Ágó állt az ágyunk (most Andor és az én ágyam) végében. Azt mondta, nem tud aludni, mert vérzik az orra. Kipattantam és idetereltem - némi nehézség árán - Ákost a kanapéról, hogy amíg Ágót rendbe rakom, vigyázzon Andorra. Ágó mindkét orrlukában alvadt vér, az arcán is mindkét oldalon, és az egyik vállán is, a párnáját vértócsa. Viszont nem fulladt meg, úgyhogy mit akarok. Lemostuk, megtöröltük. Ágó átköltözött a kanapéra.
Én meg visszajöttem, hogy Ákost ismét áttereljem, ezúttal vissza a kanapéra, Ágó mellé. (Ágót közben felkészítettem, hogy ha bármi van, ébressze fel az apáját; ha az apája horkol, költözzön vissza a saját szobájába - tök fölöslegesen persze, Ákos mellett ágyút lehet durrogtatni, ha elaludt, emiatt aggódtam is kicsit, hogy mi lesz, ha Ágónak tényleg szüksége lenne rá az éjszaka során). Szóval szóltam Ákosnak, hogy induljon visszafelé. Felült. Nem szóltam, vártam. Visszafeküdt. Újra szóltam. Erre megfogta Andort és elindult vele valahová, de még idejében visszafordítottam. Ezek után kézen fogtam és átvezettem a kanapéhoz. Áhh, Ákossal kicsit nehéz, amikor alszik, vagy amíg álmos :)
03.00-ra újra ágyban voltam, hogy aztán 04.59-kor már a konyhában álljak és tápit gyártsak Andornak, aki közben a kezemből hadonászva irányított, hogy merre vigyem, hogy minden üveg és tégely a kupakját a helyére rakhassa :)
Az éjszakáink nem eseménytelenek.

A folytatásból megtudhatjátok majd, hogy a nappalaink sem unalmasak, és mesélek majd azokról a pillanatokról, amikor minden tökéletes és én vagyok a világon a legboldogabb (mert képzeljétek ilyen is akad minden nap legalább kettő!)

Jaj, én annyira írnék

de nem akarom a kopácsolássomal felzavarni Andort, aki itt piheg mögöttem (finoman, jólesően).
De kikívánkozik már néhány schlagwort (slágvort?), mielőtt elfelejtem ezt a sok mindent:

- Ágó első (szuperül sikerült) zsúrozása egy játszóházban az ovis pajtikkal
- Ágó olvasási tudománya
- Ágó ovis értékelése (nyitottság, értelem, önbizalom(hiány))
- Andor javuló állapota
- tavaszodó idő
- új félév, órák, ahol jól érzem magam
- a kutatócsoporti végtelen elmaradásom
- két külföldi konferencia a nyáron
és ki tudja mi az, ami most hirtelen eszembe sem jut
(a névnapi ajándékaim, amiket én kértem és meg is kaptam és nagyon örülök nekik!)

Az állapotok

Andor jobban van, azt hiszem, az étvágya jobb, a kedve is (főleg mióta ma délben meglátta apáját és fivérét), de a hasmenés még van, a fáradékonyság is. De mondjuk átaludta az éjszakát anélkül, hogy hurcimbászni kellett volna. Mit az éjszakát?! 18h-tól 6.17-ig aludt.

A másik két fiú is hazatért tehát, Feri papa szállítmányozásában (odafelé vonattal mentek). Ágó döbbenetes robbanást hozott a szobába a megjelenésével. Friss, üde, pirospozsgás, jókedvű és egészséges! Kedve lenne az embernek azonnal bekapni, mint egy finom almát.
Na, de ne rugaszkodjunk el ennyire a tények rözgítésétől.

Ákos sajnálatos módon belenyúlt a töpörtyű alatti gázégőbe (mármint, ami fölött nagy üstben a töpörtyűt töpörtötték a disznóvágáson), így a jobb kézfeje megégett. Higgadt maradt, állítólag, előbb még valami tésztaszűrést is elintézett és csak utána ment el Győrbe a sebészetre (égési plasztika, hogy pontos legyek). Egyébként meg, ha ez nem lenne, akkor is úgy néz ki, mint egy rosszul beállított robot, mert derékban enyhén, kb. 10 fokban balra dől. Komolyan, mint BV, csak ő 84 éves, Á meg 34.
Mikor indult volna, hogy Andort elvigye egyet szunyálni a friss levegőre (meg egyszerűbb is így, mint egy vinnyogó Andor mellett megpróbálni elaltatni Ágót, aki ugyebár pörög ezerrel), keresni kezdte a telefonját. Az Feri papa autójában maradt. Búcsúzáskor kértem, hogy azért vigyen sapkát, mert annyira nincs meleg, de a kis lehajtott fejével csak annyit mondott: "Azt otthon hagytam. De tényleg."

Kedves RBM(G), remélem, ti már túl vagytok a mélyponton, és hát oké, hogy még nálunk is volt lejjebb a múlt heti állapothoz képest, de remélem, most akkor valami nagyon jó fog történni mindenkivel!

Na most meg már

hányt is. Ezért nemcsak leblokkolok, hanem remeg a kezem-lábam.
Gyógyuljon már meg.

Édes pici Ágó is felkelt rá persze (merthogy Andor is álmában hányt, ahogy Ágó szokott). Vagyis tán nem is Andorra, hanem hogy én Ákosért kiabálok (aki épp abban a percben bújt el telefonálni a kisszobába). Mindegy. Azt mondta, hogy ha ő egyszer felkelt, már nem tud visszaaludni. Pedig még az ágyából is ki kellett jönnie, amíg én feltakarítottam a gyerekszobában.
Aztán mikor minden elrendeződött, bebújtam mellé. Két perc alatt visszaaludt.

Na. Hát ilyen még nem volt. Holnap lenne az egyik órám óramegbeszélése. Első alkalom a félévben. Már írtam a diákoknak, hogy nem megyek. Remélem, meg is nézik az e-mailjeiket holnap délig.
Meglátjuk mi lesz reggel. El tudjuk-e vinni Ágót az oviba, vagy itthon maradok kettőjükkel? D.-t lemondtam, nem bírnám ki ép ésszel délben azt a másfél órát, amíg Bambit itthon kéne hagynom. Bár egyébként sem tudom hová tűnt, reggel óta nem ad életjelt.

Volt már jobb, de remélhetőleg lesz is jobb még.

A dolgok állása

- nem hoztam esernyőt
- dolgozni akartam, a cikket írni, de mostanáig (reggel f10-től vagyok bent) adminisztráltam
- Andor elment az apukájával az orvoshoz, ahol kímélő étrendet javasolt a dokkernéni. Hazatérve Andor visszautasította  a gondosan előre elkészített almakompótot, a finom rizst és főtt répát. Kedvvel fogyasztott viszont kenyeret és sült oldalast. Mondjuk megitta a probiotikumot is legalább.

És zuhog az eső.

Leblokkolva

Nem tudom, mondtam-e már. Ha valamelyik gyerekem beteg, én teljesen leblokkolok.
Csinálom, amit kell, de belül olyan, mintha megbénultam volna.
Pedig semmi extra, azt hiszem. Hasi vírus, gyengeség. Még láza sincs igazán, valami kis hőemelkedés.
De ilyen elesettnek látni azt a kis vidám, mindig pörgő Bambidut, hát teljesen szívszorító.

Tavasszal majd

a ma megszerzett gyönyörű táskámmal fogok bicajozni!

Annyira gyönyörű, hogy... ennyire! Vegyetek ti is táskát ettől a lánytól, mert hát tényleg tök szépek.

Annyira sok

feljegyezni való lenne.
Főleg Ágó okos-édes-kedves mondásai, meg Andor napról-napra látható fejlődése.
Mondjuk leírom ezekből azt, hogy Ágó elkezdett érdeklődni a betűk iránt, két-három betűt ki is olvas most már különböző feliratokból, és az írással is kezd ismerkedni. Ha tollba mondjuk neki, hogy pl. a R az olyan, mint a P csak támaszkodik a lábával, vagy hogy az Ö az olyan mint az O csak van rajta két pont, akkor egész ügyesen elevickél.
Az első szó, amit leírt az volt, hogy: ÓTVAR :) (A második a BETEGTÁJÉKOZTATÓ, a harmadik a LAKÁSFELÚJÍTÁS - lett volna, ha nem parancsolok inkább mindenkit oda az ebédlő asztalhoz :)

A minap meg arról beszélgettünk, hogy honnan lehet aranyat szerezni. Ettől a kérdéstől jutottunk el a farmernadrág problémájáig (mint ami ugye nehezen nyűhető, ezért is hordták az aranymosók). De bizony néha az is elszakadt a nagy munkától. "Nah, azt nem hiszem, hogy ahhoz sokat kell csúszni-térdelni-dolgozni, hogy elszakadjon. Az oviban egy csomó anyukát láttam, akiknek teljesen szakadt a farmerja."

Azon kívül udvarolni is nagyon tud. A minap azt mondta, hogy szerinte nagyon szép vagyok, amikor kiabálok (istenem, micsoda egy cinikus fiam van! :), ma meg azért dicsért meg, mert szépek voltak a hópelyhek a hajamon!

De teljesen mindennaposnak tekinthetők az olyan beszélgetések, amelyek a választások, a pártok, az állam, az államkincstár, a munkáltató és az alkalmazottak viszonya stb. kérdéseket érintik. Vagy épp a bolygók gravitációját...

Andor egy vicces maki. Szeret integetéssel köszönni, sőt a rend kedvéért olykor-olykor hozzáteszi, hogy PÁPÁ. Tapsikolni is szeret. Tudja továbbá, hogy VAVA - és helyesen alkalmazza. Vagyis főként olyankor, ha kutyát lát. A végtelenségig bátor, bárhová felmászik. Ágót GÁGÁnak nevezi, de ez nem egyértelmű, mert sok minden más is GÁGÁ.

Na, én fáradt vagyok. Alvás.

(Mérhetetlenül szomorú, hogy nem tudunk tovább babamama franciaórára járni. Meglepő, hogy most hallgatom a Beatles - Rubber Soul albumot és minden számnak tudom a szövegét. Honnan?
Ma reggel egy ősz hajszálat találtam a halántékomon. Az asztalomon fejmagasság fölé (ülő helyzethez mérve) érnek a könyvkupacok.)

Szegény második

A második gyereknek nagyon nehéz.
Ma pl. Andor megpróbálkozott azzal, hogy hisztizik. És én egy csöppet sem tudtam komolyan venni. Pedig még a földre is lefeküdt hozzá. Néhány ütemet rendesen visított, aztán kezdett elhalkulni. Aztán azt hittem, el is alszik ott a földön fekve. Végül felkelt, feltérdelt, rám nézett és elnevette magát. Aztán felmászott az ölembe és elaludt (amit eredetileg nem akart, azért is tört ki a hiszti).

Az úszásról pedig. Nyilván nem úgy van az. Ágó lelkes úszó, menne is, ha én is mennék. De ő azt nem akarja, hogy őt valaki TANÍTSA. Na ne már! Nem volt érv, hogy most is azt teszi vele az a bizonyos bácsi, aki péntekenként instruálja őket, nem volt érv, hogy én nem vagyok úszóedző. Semmi sem volt érv. Nem lesz úszásra járás. Kár.

Még valami: Andornak elképesztő furcsán nőnek a fogai. Talán nem írtam még, hogy a dokkernéni is detektálta, hogy az első felső metszője "megkettőzött" (de, lehet, hogy már írtam), de azon túl, szerintem a kettese is nagyon ferdefurdán nő, valamint az is vicces, hogy egy-egy rágója is van már lassan mindenhol, de a metszők és a rágók között egyelőre nagy hiátus van. (Bár azt hiszem, ez majdnem normális, a szemfogak szoktak később nőni.)
Továbbá: felfedezte, hogy ugyan lehet és érdemes is olyanokat mondani, hogy "gá gá", "bá bá" stb., de a beszéd, amit mi csinálunk, az egész más. Az ő fülével valószínűleg valami gyors hablaty, ezért ma ő is elkezdett gyorsan hablatyolni. Naggggggyon cuki, erre már én se tudok mást mondani. (Egyébként a mi hablatyunkból szemmel láthatóan egyre többet ért.)

Úszás

Rengeteg írnivaló lenne, de hát sajnos a blogon kívül is rengeteg írnivaló van (vagy szerencsére, bár hát ki tudja).
De azt most már aztán muszáj feljegyeznem, hogy ma Ágó életében először mondta azt valamilyen ovin kívüli kötelező elfoglaltságra, hogy van hozzá kedve. És nem másról van szó, mint ÚSZÁSról.
Az én fiam! Nem is tudom elhinni, komolyan.
Rajtam nem fog múlni (pedig nem lesz egyszerű kivitelezni Andorral felszerelkezve, azt mondhatom), bárcsak tényleg belefognánk!

(ma egyébként az IKEÁ-ban voltunk, kaptam egy szép új széket, még nem azon írok, na de majd holnap! a fiúk elképesztő remekül viselkedtek, le vagyok nyűgözve)

((Ha hetente lenne egy ilyen napom - reggel elvittem Ágót az oviba, aztán mentem az egyetemre, ahol védett a szakdolgozóm, de azon kívül a félévi óráim tematikáival, szövegeivel stb. voltam elfoglalva, aztán elmentem még egy finom illatot vásárolni, aztán Ágóért, majd ovi előtt összeszedett bennünket nagyÁ meg piciA autóval és mentünk a székekért, merthogy Ágó is kapott - szóval egy napom, amikor magammal foglalkozhatok és nyugodt tempóban dolgozhatok, hát ezer százalékkal javulna az életminőségem! Ha jól számolom, erre úgy kb. 2-2,5 év múlva van reális esélyem. Ó! addig már fél lábon is...))

Fiúk

Nocsak, ez piszkozatban maradt, de témában idevág (a szünet közben született).

A karácsonyi szünet az jó.
Jó itthon lenni a két kismajommal meg az egy naggyal. A legpicibb az bohóc és végtelenül lurkó: felmászik, beleül, kipakolja, felmászik, eldugja, megharapja, felmászik, kiborítja, fejére teszi. Közben rengeteget ügyeskedik, és nem csak nagymozgásban, de az aprókkal is nagy lépésekben halad. Formabedob, rúdra ráhúz, kockát rak, sőt a duploval is próbálkozik. Ezerrel másolja a bátyját, aki meg végtelen cukin segít neki. És nagy beletörődéssel nézi, ahogy Andor mindent lerombol. (Ez engem néha zavar, de Ágó tényleg nem tűnik úgy, mint akit bánt a helyzet. Van, amikor meg akarja védeni az építményét, olyankor előre szól, hogy Andort a közelébe se engedjük. Mi pedig próbálunk olyan félórákat-órákat csinálni, amikor Ágó nyugodtan építhet, játszhat, mert Andort biztonságos távolba helyezzük.)
Ágóról meg azt akartam írni, hogy: 1.) bár utál usziba járni, az utolsó napon mégis úgy tűnt, hogy őszintén szomorú, hogy már nem volt úszás, sőt elhangzott a szájából, hogy "Tita, én nagyon szeretek úszni." Hát, ki érti ezt. (Elmondta azt is, hogy nem úszni nem szeret, hanem az öltözködés miatt van kiakadva.) Vmelyik nap meg hajat mostunk, és egy órát feküszkélt hanyatt a kádban, alig bírtam kirángatni végül a víz alól.
2.) Mérhetetlen maximalista. Ma pl. sírni kezdett, amiért nem sikerült kb. 10 perc alatt megtanulnia olvasni... Jaj, mi lesz még!
És - valszeg pont az ilyenek miatt, na meg biztos azért is, mert én meg folyton rászólok mindenért - mostanában azt mondogatja, hogy ő egy tökfej. Na, ezt sem szeretném, ha így maradna.
Viszont nől az önkritikája. Ma a Shreket néztük este, amiben Shrek azt mondja a szamárról, hogy: "Nem az a csoda, hogy beszél, hanem az, ha néha elhallgat." Mire mondtam, hogy ilyen alakot én is ismerek, Ágó pedig rögvest magára ismert :)

Vége a téli szünetnek

Pedig a tél még el sem kezdődött.
Nagyon tartalmas szünet volt, és (nekem) nagyon pihentető is. Nem is tudom, hogyan fogok visszarázódni a (nem is létező) kerékvágásba. Mondjuk kedvem van most mindenféléhez, de dolgom is van (túl) sok. (És persze ilyenkor be is indul a csináljunk-bármi-mást-mint-a-cikket effektus.)
Andor változott valószínűleg a legtöbbet az elmúlt két hétben, biztos, hogy neki lesz a legfurcsább az is, hogy újra kettesben leszünk, vagy nem is velem lesz és csak du.-este kapja vissza imádott apukáját és bátyóját. A kis "göndörrém" újabb fogat növesztett (és kicsit aggaszt a furcsán növő felső-első metszője, de csak néha, máskor el is felejtem.), járni nem tanult meg, de mérhetetlen magabiztosan mászik fel bármilyen tereptárgyra (és Bligeten a lépcsőn már nem is négykézláb, hanem egyenesen a korlátba kapaszkodva, állva lépdel fel), és többé-kevésbé ügyesen is ereszkedik le bárhonnan. Kivéve, ha eszébe jut, hogy az adott tárgyon (főként ágy, kanapé) hemperegni is lehet, mert akkor teljesen elveszíti a kontrollt. Beszélni sem tanult meg, de határozottan mutogat, a lámpa a barátja, meg a karácsonyfa és tök ügyesen kommunikál. Ha adni akar valamit, akkor tartja és azt mondja: "da", ha meg csak észrevesz valami újat/szokatlant/érdekeset, akkor mutogatja a lüke kis mutatóujjával. Az evőkéje remek (bár pont az utolsó két ebédnél nem annyira mutatkozott annak), marokkal töm magába bármit, amit mások esznek, és a sajátját is befalja, csak közben ötször-ezerszer felmászik, kimászik, ledobja, hajába keni, kiköpi, kiborítja, elveszi, hozzávágja...
Ágó egész szünetben várta az ovit, csak most, az utolsó este mondta, hogy azért még egy napot itthon maradna. Sajnos a nagy titkos terv, amibe a végén beavattuk, hogy szerelünk két polcot az ágya fölé, nem valósult meg egyelőre, ami kicsit elrontotta a kedvét az utolsó napra, de egyébként csupa jó dolog történt vele, volt nyüzsgés, sütés-főzés, lebzselés, sok itthonlét, ahogy szereti :)
És igaz, hogy a tél még el sem kezdődött, de már hosszabbodnak a nappalok!