Jelentés az állapotokról

Most az van, hogy
- itthon festés (még a színeket is megváltoztatjuk egy kicsit, és alapvetően ma úgy látom, hogy nem volt mégse rossz döntés belefogni most ebbe az egészbe, bár tegnap, amikor a diabetológián ültem hajnalban, kint zuhogott a hó, a fiúk meg itthon aludtak --- Á. a nappaliba átköltöztetett nagyágyban ---, akkor voltak kétségeim)
- Bligeten hepaj, mert megjött aRiKaTa a tengerentúlról és nemcsak egy karórát hoztak szülinapjára a nagyfiúnak, de Katust is, aki mégiscsak Ágó szemefénye, bár Tata mégiscsak mindenki felett áll
- közben próbálok dolgozni
- próbálom elképzelni, hogy hogyan fogok néhány héten belül még egy reggeli kórházazást (ctg) beiktatni az életembe
- és egyre többször gondolok arra, hogy piciA-t fogom tologatni körbe-körbe a parkban, és ha akarok sem tudok majd mással foglalkozni
És ez utóbbi perspektíva nem hogy rossz, hanem sőt, nagyon várom.

Mondja

Ágó beszélőkéjével sose volt gond (mármint későn kezdett beszélni viszonylag, de akkor aztán hamar elég folyékonyan és mondatokban, azután meg egy-kettőre le sem lehetett már lőni). De most az oviban olyan szavakat szed fel, amiket itthon nem használunk, és főleg! olyan stílust, hogy komolyan naponta többször kinyílik a bicska a zsebemben (pedig a "naponta" az egy átlagos ovis napon kb. 6-7 együtt töltött órát jelent mindössze). De aranyosakat is beszél jó sokat.

Új ruhákat vettem neki.
T: Apu biztos megint azt fogja kérdezni, hogy vajon felnőtteknek miért nem készítenek ilyen szépeket.
Á: Jaj, ne azt utálom, mikor ezt mondja. Utálom ezt a részt.
T: Miért utálod?
Á: Mert.... mert az olyan ... olyan FELHÁBORÍTÓ.

Ma a zenebona foglalkozáson elmentek a képzeletbeli Selyemrétre, ahol mindenki azzá változhatott, amivé csak akart.
Á: És tudod én mi akartam lenni, Tita?
T: No, micsoda?
Á: Hát sült szalonna!
...
Mikor ugyanezt az apájának is elmesélte, megkérdeztük, hogy a többiek mik lettek.
Á: Királylány, pókember...
T,Á: És te meg éppen sült szalonna?
Á: Az vicces, nem?

30. heti ultrahang

Nos, a legeslegkisebbről annyit, hogy egy pici, szőrös nyakigláb. Icipicit kisebb az átlag harminchetesnél, így a bátyja egykori méreteitől is valamivel lemarad. Kivéve két dolgot: látszik a szőr a fején, valamint hosszabb a combcsontja, mint Ágóé volt annak idején. Új cicaláb van születőben!

Diabetikus

Tegnap ebéd óta a dietetikus tanácsai alapján tartom a diétát. A megelőző két hétben is csináltam valami hozzávetőleges szénhidrát korlátozást, ami bár nem volt alapvetően elhibázott, de azért bőségesen hagyott kívánnivalót maga után. Csak remélni tudom, hogy A. a hasamban nem érezte meg különösebben.
Én mindenesetre már ennyi - vagyis fél napnyi - diéta után is közölhetek valamit: elhibázott dolog volt reggelente tejeskávét inni. Fene gondolta volna, hogy pont az, de valószínűleg mégis az volt az oka, hogy az elmúlt egy-két napban nehézségeket okozott a reggeli közlekedés, mert folyton zúgott a fülem. A reggeli tejivás ugyanis - írom ezt azoknak, akik olyan oktondiak, mint én, és nem tudták - jól felnyomja a cukorszintet, és máris kész a kellemetlen közérzet. Na, szóval ma nem ittam meg a reggeli kávékámat, és remekül vagyok. (Délután a néni szerint meg lehet kockáztatni egy 2 dl-s tejeskávét, kellő körültekintéssel.)
Vicces még az is, hogy számolgatni kell a g-okat. Ezt persze úgy is fel lehet fogni, mint valami végtelenül idegesítő dolgot, de tulajdonképp nem az, inkább mulatságos.
A fő rossz az egyértelműen a kis nasik hiánya: nem is csak a csoki, hanem minden. Hogy gyümölcsöt sem lehet csak úgy, jövet-menet bekapdosni... No, azért csak kibírom valahogy.

Alvás

Még az is van, hogy elromlott az alvókám.
Nagyjából évekkel ezelőtt, gondolom elsősorban annak köszönhetően, amit érzékeny anyai szenzoroknak meg ilyesminek neveznek, de aztán ez-az még hozzájött.
Emlékszem még az elejére: sokszor, amikor aludtam itt a mi kis szobánkban, a mi nagy ágyunkban arra ébredtem, hogy "jaj nehogy megforduljak, mert agyonnyomom Ágót". Mindezt úgy, hogy Ágó soha nem aludt az ágyunkban (akkor még, haha). És persze a legkisebb neszre ugrottam, az első nyekkre felfigyeltem -  és ez a mai napig is így van. De akkor még nem okozott gondot visszaaludni.
Aztán jött az az időszak, hogy disszertációt írtam, de úgy, hogy előtte mindig belealudtam az altatásba. Azt hiszem, ez volt az az időszak, ami alatt végleg elromlott az alvókám. Merthogy az minden, csak nem egészséges, hogy az ember 8-10 között alszik egyet, aztán 10-01 között dolgozik. Akkor csak felpörög az agya (még akkor is, ha a szeme már leragad) és nehéz elaludni. No, és most megint ez van. Elalszom Ágóval, mert hulla fáradt vagyok, de aztán muszáj dolgozni még. Meg egyébként is, ez a két óra alvás elképesztő pihentető, utána teljesen fitt vagyok. Csakhogy azért valahol belül tudom ám, hogy igazából hajnalban nem forgolódni kéne, hanem aludni. Oké, most még az is van ráadásul, hogy hajnalban valaki odabent nagyon élénk és össze-vissza rugdal. Aludni nem hagy semmiképp. Így eshetett meg, hogy tegnap is 02-kor még az órát nézegettem, aztán 03-kor úgy éreztem, hogy már jöhet is a reggel, én kialudtam magam. De aztán valahogy 06-kor rossz volt felkelni mégis. Bár az előzményekhez képest nem is annyira. Csak 1-2 perc rossz az elején, aztán beindul a vezérhangya.
Na de kérem, mi lesz itt, mi lesz ebből?