Unom

Fél lábon ugrálni is megtanult egyébként, de a sebei még mindig nincsenek rendben. Nem tudom, hogy csak hallucinálok vagy nem jól figyelem meg a dolgokat, de mintha itt-ott kicsi apró pöttyökben új izék is keletkeznek (nem egészen olyanok, mint bármi, ami eddig volt rajta). És mivel tegnap álmában bepisilt és felázott az összes seb a kötések alatt, ma az egyik lábán rosszabb a helyzet, mint tegnap volt.
Még az is csekély vigasz, hogy viszont tegnap autóval elmentünk Bligetról Újbudára kettesben, aztán onnan haza és tök jó volt.

Nem fekszünk a kórházban

Mondjuk oviba se jár a legkisebb, és mondhatom, hogy nem is hiányzik neki. Pénteken megpróbáljuk egy fél napra újra közösségbe vinni :)
Májusban még nem volt oviban. Ez idő alatt:
- leszokott a pelenkáról végleg
- megtanult "R" hangot mondani
- frizurát váltott (most a bohókás Ágó helyett egy csintalanfejű Ágónk van)
- rengeteget játszott, és
- egyre kevesebbet hisztizett.
Akárhogy is, még kb. 3 hét van az oviból, jó lenne, ha valamennyit járna, akkor én is tudnék valamennyit játszani dolgozni. (Zöldeket beszélek, no.)
Mi is van még? Ja, hát tegnap végre kiírták az egyik pályázat eredményét, ami azt jelenti, hogy júl. 1-től 5 évig van munkám (munkahelyem, úgy értem). És másik két lehetőség még lebeg.

Holnaphoz egy hete és holnap

Képzeljétek, holnaphoz egy hete volt a 7. házassági évfordulónk, amiről tökéletesen megfeledkeztünk mindketten. Ha B. fel nem hív (mert ő volt a tanúm, és minden évben felhív gratulálni), akkor esküszöm, egész május el is telt volna úgy, hogy eszünkbe se jut.
Merthogy azzal vagyunk inkább elfoglalva, hogy holnap ismét jelenésünk van a Heim Pálban, hogy eldöntsék, be kell-e feküdnünk Ágó kikúrálására, vagy kihordhatjuk a dolgot (ami most éppen megint nem Schönlein, "csak" mikróbás ekcéma) itthon. Van egy kis görcs a gyomromban, na.
(Viszont ennek a görcsnek köszönhető az is, hogy végre erőt vettem magamon és egyedül furikáztam Ágót az autóval - elsőre ráadásul forgalmi nélkül.)

A kisfiú, akinek nem a fején nőtt

Lustaságból ezt egy apuval folytatott chatből másolom.
"Az történt, hogy tegnap éjjel bepisilt és miközben kapott tiszta pizsut mondtam, hogy átjöhet az ágyunkba (az a nagy fenyegetés, hogy ha bepisil mert túl sokat iszik akkor nem jöhet át).

Aztán mondtam neki, hogy megnézem, hogy az ágyneműje megúszta-e.

Örömmel közöltem, hogy a kockás kispárna száraz, mire a kis pisis szószátyár a maga ismert megdöbbenős hangján közölte, hogy: "Hát persze, hiszen nem a fejemen van a fütyim!"

Később megállapítottuk, hogy és nem is a hátán, és szerencsére hason fekve pisilt be, így a takarója is megúszta."

Schönlein

Kontrollon voltunk ma Ágóval, ahol a dokkernénit egy ifjú rezidens helyettesítette, aki friss szemmel nézett Ágó pöttyeire és új diagnózist állított fel. Az ótvar nem lett lecserélve, csak most nagyon úgy tűnik, hogy az csak következmény volt. Arra eddig ugyanis nem volt magyarázat, hogy mitől lettek azok a foltok eredetileg, amiket szétvakart. Allergiára gyanakodtunk, be is szüntettük a mézevést, de kiderült ma, hogy nagyon tipikus a sebek helye és milyensége, ami alapján a doktorbácsi az ótvarnál sokkal exkluzívabban hangzó Schönlein szindrómát állapította meg. (Ha érdekel, keressetek rá, mi az, én annyit mondhatok, sokkal jobb nekem, hogy ez csak utólag, kvázi gyógyultan derült ki.)
Szóval remélem, most már tényleg kijövünk belőle, két rossz seb van még, vagy inkább csak egy, az eredeti, a bokáján, amitől még mindig jobb, ha nem megy oviba. Feltehető, hogy a 3. hétbe belekezdve, hétfőn lassan meghibbanok majd, de azért gyógyuljon meg inkább, azt mondom.

Lassú víz

Miután egy hete hiába próbálkoztam a társasház biztosítójának telefonos ügyfélszolgálatán (mert mindig foglaltat jelzett a megnövekedett ügyfélforgalomra hivatkozva), tegnap elmentem az öt percre lévő kirendeltségre. Sajnos ott sem jártam sikerrel, mert ez csak egy amolyan mellékágazat a banknál, ahol a kirendeltség van, nem tudtak hozzáférni az adatbázishoz, de azt valahogy kikotyogta az ügyintéző, hogy telefonon az 1-2-3-as menüpontokat kell beütni.A 2-ig magamtól is eljutottam, ott aztán mindig a megnövekedett ügyfélforgalmas duma jött. Ma viszont hirtelen felindulásból nem törődtem ezzel a szöveggel és megnyomtam a 3-ast, mire - láss csodát - máris fogadták a hívásomat és 5 perc alatt elintéztem, amit egy hete nem sikerül...

Ágó sebei javulnak, izgulok egy kicsit a pisi labor eredmény miatt (az ótvar ui. meg tudja támadni a vesét, úgyhogy most a biztonság kedvéért ellenőrző pisit vitt Á a kórházba). (Vizeletmintát venni egy 3,5 évestől fokozatokkal könnyebb feladat, mint egy 1,5 évestől volt. Emlékszem, akkor a f*tyije köré ragasztott kis zacsi ottmaradásáért kellett izgulni - mindhiába -, hogy azután az ölemben ülve sikerüljön valahogy mégis belecéloznia hajnal 2 és 3 között, keserves sírdogálás közepette, amelyből mindketten kivettük a részünket. Ehhez képest ma (tegnap9 hajnalban egyszer csak hirtelen felkeltettem - mert a reggeli elsőt nem volt időnk megvárni, ha azt akartuk, hogy Á még dolgozni is beérjen - félálomban kicsattogtunk pössenteni, ami annak ellenére sikerült, hogy előtte pár órával Ágó gondosan telepisilte a lepedőjét - ami pedig mostanában már nem szokása.)

No, ezek vannak.

Továbbra is, és még be is áztunk

Szóval ahelyett, hogy múlna, kis javulás után Ágó bőre még mindig elég randának mondható. Holnap megyünk vissza a dokkernénihez, aki antibiotikumos kezelést helyezett kilátásba, ha ő is csúfnak találja. Egyébként mondjuk jól megvagyunk, csak én most már kezdek aggódni, noha persze látom azt is, hogy mitől ilyen lassú a javulás: mivel a testén több helyen vannak kisebb-nagyobb sebek, újra és újra szétvakar itt-ott valamit és szépen visszafertőzi azt is, ami már jó volt. Hiába tudja, hogy nem szabad vakarózni, hiába figyel az esetek nagyobb részében, az kivédhetetlennek tűnik, hogy egy-egy vakarózás be ne csússzon, márpedig most annyi is elég. Vasárnap du. annyira kétségbeesetten ébredt a délutáni alvásból (pontosabban annyira kiakadt azon, hogy lefogtam a kezét, hogy amíg félálomban van, ne vakarózzon), hogy teljesen pánikba estem. Végül Bligetre menekültünk, így hétfőn valamennyit én is tudtam pihenni és Bágó is jól érezte magát. A május elsejei szünettel együtt most már több mint egy hete vagyunk itthon, de még nem kergült meg, sőt igazából roppantul élvezi. Ez is aggaszt kicsit: mi van, ha valamennyire tudatos is ez a szétvakarás, mivel rosszul nem érzi magát fizikailag, viszont sokkal jobban szórakozik, mint az oviban. Nem hiányzik neki egyáltalán, azt mondja. Én viszont szépen lemaradok így a munkáimmal.

Hogy ne legyen olyan egysíkú az életünk, még múlt csütörtökön arra lettem figyelmes, hogy nedves az előszoba fal. A hálónk alatt-felett konyhák vannak, így megy ott a falban egy jó kis nyomócső, az repedt el. Szerencsére már pénteken orvosolva lett a hiba, de a biztosítót (a házét) azóta sem sikerült elérni. Holnap személyesen indulok kárbejelenteni.

Lassú nádszál, ótvar

No, hát Ágó múlni nem akaró lábbajáról kiderült, hogy rámászott az ótvar, attól néz ki olyan ótvarul. Remélem, innen gyorsabban haladunk majd, mert én már igen-igen unom, neki meg alighanem eléggé viszket, bár ki tudja, pont a legrondábbat nem igazán vakarja (kivéve azoktól ominózus esetektől, amikor már-már behegedt sebet egy-egy jó mozdulattal feltépte). A kedve is jó, bár a meleg néha kikezdi. Meg az is, hogy pl. tegnap el "kellett" mennünk találkozni a kaktuszokkal. Olyan hisztis ébredést se látni minden nap, amilyet ő kanyarított nekünk, de aztán persze tök jól érezte magát a Gellért hegyen, és mi is. Oviba nem mehet, de már előbb lemondtam úgyis a hétre (mivel a szandálját úgyse lehet ráadni most). Sajnos nem is homokozhat, ami elég nagy veszteség, de így is ügyesen feltaláljuk magunkat a parkban. Tök jókat lehetne azon kívül is csinálni, de sajnos gyalogolni sem nagyon tud, mert a bokaseb kímélése érdekében egy egy számmal nagyobb belebújós cipőt hord, amiben nagyobb távokat nem lehet megtenni (bár pl. tegnap Palival simán lerohantak a hegyoldalon és - akkor - nem is esett hasra a cipőben). De a sebességgel amúgy sincs gond: ma hazafelé leelőzött a lépcsőn majd visszaszólt, hogy "Tita olyan lassú vagy, mint a nádszál." (Mire Á hozzátette, hogy "és karcsú, mint egy csiga" :) kackac) Az orvosos kalandok hatására pedig vacsora közben közölte, hogy: "A víz... a víz az nem is betegség. A víz az egyszerűen víz." (És új felfedezettje a "plusz". Nem tudom, hol hallotta, de bármilyen kontextusban szereti használni. Pl. "olyan hőség van, hogy... plusz")