Lassú nádszál, ótvar

No, hát Ágó múlni nem akaró lábbajáról kiderült, hogy rámászott az ótvar, attól néz ki olyan ótvarul. Remélem, innen gyorsabban haladunk majd, mert én már igen-igen unom, neki meg alighanem eléggé viszket, bár ki tudja, pont a legrondábbat nem igazán vakarja (kivéve azoktól ominózus esetektől, amikor már-már behegedt sebet egy-egy jó mozdulattal feltépte). A kedve is jó, bár a meleg néha kikezdi. Meg az is, hogy pl. tegnap el "kellett" mennünk találkozni a kaktuszokkal. Olyan hisztis ébredést se látni minden nap, amilyet ő kanyarított nekünk, de aztán persze tök jól érezte magát a Gellért hegyen, és mi is. Oviba nem mehet, de már előbb lemondtam úgyis a hétre (mivel a szandálját úgyse lehet ráadni most). Sajnos nem is homokozhat, ami elég nagy veszteség, de így is ügyesen feltaláljuk magunkat a parkban. Tök jókat lehetne azon kívül is csinálni, de sajnos gyalogolni sem nagyon tud, mert a bokaseb kímélése érdekében egy egy számmal nagyobb belebújós cipőt hord, amiben nagyobb távokat nem lehet megtenni (bár pl. tegnap Palival simán lerohantak a hegyoldalon és - akkor - nem is esett hasra a cipőben). De a sebességgel amúgy sincs gond: ma hazafelé leelőzött a lépcsőn majd visszaszólt, hogy "Tita olyan lassú vagy, mint a nádszál." (Mire Á hozzátette, hogy "és karcsú, mint egy csiga" :) kackac) Az orvosos kalandok hatására pedig vacsora közben közölte, hogy: "A víz... a víz az nem is betegség. A víz az egyszerűen víz." (És új felfedezettje a "plusz". Nem tudom, hol hallotta, de bármilyen kontextusban szereti használni. Pl. "olyan hőség van, hogy... plusz")