Kiss András Benedek

Isten hozott, Andris! Nőj nagyra!

Új bejegyzés

Mamikai elégedetlenkedésre reagálva írok. De nincs időm erre.
Jól vagyunk mind, annyit autóztunk mostanában, hogy csak na, de remek dolgokban volt részünk (nyaralás, nyaralás és keresztelő Szanyban, esküvő Szegeden tiszai holtággal és fák között röppenő hintával, valamint azzal a fura ténnyel, hogy előbb tértem nyugovóra, mint Ágó).
Ezt viszont ide tenném, minden kedves érdeklődő, de legfőképp a magam kedvéért.

Minden napra jut egy szamba...

Nehezen írok, azt hiszem eltört az ujjam, mikor odazártam a kocsiajtóval ma Borkáék előtt (nem előttük, mert oda nem sikerült beparkolnom - hanem odébb, de még elfogadható távolságban).
Nem azzal az ajtóval, aminek előző éjszaka (vagy reggel) lehúzták a valószínűleg nem jól felhúzott ablakát, hogy jobban megnézhessék, mit is tartunk a kesztyűtartóban meg milyen cd-ket hallgatunk (egyik sem bizonyult kellőképpen izgalmasnak, minden maradt).

Borkáéknál nagyon jó volt, a fiúk is szuperül mulattak. Ágó még ott is maradt játszani, mikor Andor miatt haza kellett jönni. Á ment ért bicajjal és még nincsenek itthon. Így mulat egy nyári szünidőző!

Átaludta

Andor átaludta a tegnap éjszakát! 20h-tól 6.11-ig aludt. Vajon mit hoz a ma éjszaka?

Kőkapuban a következő jók történtek Ágóval:
- Megmutatta a néni a gólingpályát.
- A bob.
(az egyik estére nem emlékszem, meg a tegnapra se, basszus de egy tökfej vagyok, hát minek kérdezem, ha aztán elfelejtem)
Ma viszont az volt a legjobb, hogy találkoztunk Marciékkal a parkban, azt mondta.

Jó meleg van, elég fárasztó ettől minden. Tegnap, mikor hazajöttünk és du. még kimentünk a parkba, csodálkozva figyeltem, hogy az emberek úgy mozognak, mint valami lassított felvétel. De mostanra már én így is úgy  mozgok.

Nyilatkozzon a rádiónak!

Ágóval régóta játszunk olyat, hogy egy-egy nap végén meginterjúvoljuk valamilyen rádió nevében, hogy mi tetszett aznap a legjobban. Mostanában ezt az ágyban csináljuk elalvás előtt, így a nekem kiutalta alvóka-Törpapa sapkája a mikrofon, és mindig azt mondom, hogy "Kérem, nyilatkozzon a Törpapa-sapka Rádiónak, mi tetszett ma a legjobban!" és odatartom az orra elé Törpapát.
Az elmúlt pár napban a következő válaszokat kaptam:
- Hogy ablakot mostunk.
- Ez a pillanat teszik a legjobban, hogy itt fekszünk az ágyban együtt.
- Hogy itt voltak a Krisztáék.
- Hogy megtanultam egyedül elindulni a biciklivel.
Juj, a többit elfelejtettem. Na ezért is fogom ezt mostanában felírni ide. Egyébként úgyis azt tervezzük, hogy vezetünk majd egy nyári naplót, amibe feljegyezzük a kalandjainkat. Már ideje lenni nekiállni, mert egy egész hónap eltelt a nyárból, bár a nagy izgalmak ezután kezdődnek majd pl. a kőkapui nyaralással.

Máskülönben tényleg megtanult most már mindent, ami a biciklizéshez kell. A két könyökén jó nagy horzsolások (az egyik kifejezetten durván néz ki, remélem, nem lesz baja), kétszer koppant a sisakja is, a lábai meg úgy néztek ki ma estére, hogy egyfelől csupa mocsok volt mindkettő a kerekektől meg a pedáloktól meg attól, hogy azt játszotta, hogy átgázol a pocsolyán, másfelől meg csupa, de csupa kék-zöld-lila foltos és piros horzsolásos (plusz durván elvakart ekcéma foltos) mindkettő. Egy helyen próbáltam lesikálni a koszt, de szólt, hogy ezt inkább fejezzem be, mert nagyon fáj, ha így dörgölöm, mert az ott nem mocsok, csak csupa ütött-kopott.
Andorbambi meg azt tudja, hogy "kutyázik", vagyis négykézláb előre-hátra tolja magát, mégpedig néha olyan hevesen, hogy előre is szökken egyet-egyet. Vicces lesz, ha térdelő nyusziugrásban kezd majd el közlekedni. Egyébként meg mindent megesz, ami az útjába kerül. Nagyon durva (különösen, hogy Ágó soha semmit nem vett a szájába, úgyhogy nem vagyunk ehhez a dologhoz hozzászokva).

Hogy rólam is essen szó: tegnap éjjel ügyesen megetettem a gyerekemet, csak az volt furcsa, hogy olyan hamar bepuszilta az adagját. Aztán ahogy megfogtam, hogy ágyba tegyem (pontosabban az ágyunk mellett lévő mózesbe, mert éjjel csak oda szoktam, hogy hajnalban előbb tudjam visszaaltatni, mint hogy ő felverne mindenkit - na jó, Ákost soha nem verné fel, de mondjuk Ágót), szóval ahogy megfogtam, nagyon megijedtem, hogy a gyerekem telehányta a ruháját, csak nem vettem észre. De nem ez történt, hanem az, hogy a tápi szépen a nyakába folyt, mert nem volt rendesen összetekerve a cumisüveg. Fúj, Tita.

Kitört a nyár...

és nekünk jó. Azért nem írok.

Ágó bicajozik.
Andor kúszik.
Á. tegnap meghúzta a bokáját (de szerencsére nem annyira).
Én köhögök.

Nézzétek inkább a képeinket.