"Ezek nem olyan ragadósak, mint a meztelencsigák!"- tartja Ágó boldogan a dobozt, amibe tucatnyi csinos kis cserebogár pondrót gyűjtött. Puszta kézzel. (A meztelencsigákhoz gumikesztyűt húzott a múltkor.)
Mindeközben persze én is jól mulatok a jegyzeteim áttekinthetetlen dzsungelében.
2011. július 29., péntek
2011. július 27., szerda
Thomast ebédre
Azt ettünk ma. Ilyen kis mozdony formájú pipihusikákat. Ágó választotta, gondolhatjátok. Egyébként az ébren töltött napi kb. 14 órából nagyjából 13,5-et töltünk "sínezéssel", na jó, ha sikerül elmenni itthonról, akkor valamivel kevesebbet, bár ma a játszón is végig vonatoztunk. A 14 óra során csak akkor nem a "Szirénázó szupercsapat" főcímdalát énekli, ha tele van a szája. Vagy ha kérdez. Szerencsére sokat kérdez, az még mindig jobb.
2011. július 24., vasárnap
Szolg. közl.
A továbbiakban a picasás webalbumaimat titokosítom, mert ismeretlen nem kívánt érdeklődők is ráakadtak. Akit érdekel, annak megadom a linket majd mindig.
2011. július 23., szombat
Zeg.
Az mindig egy nagy utazás. Nem csak fizikailag.
Jó volt.
De remélem, most hosszabb ideig nem megyek.
Az lenne csak igazán jó.
Egyébként meg van egy kedvenc linkem, ahol kedvenc britjeimet szoktam meghallgatni pihenés gyanánt.
Jó volt.
De remélem, most hosszabb ideig nem megyek.
Az lenne csak igazán jó.
Egyébként meg van egy kedvenc linkem, ahol kedvenc britjeimet szoktam meghallgatni pihenés gyanánt.
2011. július 21., csütörtök
Így állunk
Ma teljesült a pici Á vágya, hogy egyáltalán ne menjünk ki délelőtt. Gondoskodott róla az időjárás. Mondjuk nekem tetszett a nagy eső, meg az is jó volt, hogy végre neki lehetett igaza (a picinek), nem kellett vele megküzdeni az elindulásért. És tök jól lehet vele játszani meg beszélgetni. El is telt tök könnyen a nap.
Du. elvittük Bligetre, mert én holnap Zeg.-re megyek. Kíváncsi vagyok, drukkoljatok, hogy találjak valami értelmeset.
Este meg még kipróbáltam a "konzulens házhoz jön"-szolgáltatást. Bár már járt itt többször, sosem kellett a saját lakásunkban elszenvednem a disszertációs-fejezet megbeszélés gyötrelmeit, azt eddig mindig házon kívül intéztük. Ki lehetett bírni így is.
Azért kicsit aggaszt továbbra is, hogy ez a disszertáció bizony egy első verzió lesz (még ha addigra valami csoda folytán csinálok is belőle itt-ott második verziót), az viszont tök jó, hogy már van olyan fejezet, amit Ával együtt hárman is olvastak rajtam kívül.
Utána meg még vacsorázni is elmentünk. Mármint Ával.
Du. elvittük Bligetre, mert én holnap Zeg.-re megyek. Kíváncsi vagyok, drukkoljatok, hogy találjak valami értelmeset.
Este meg még kipróbáltam a "konzulens házhoz jön"-szolgáltatást. Bár már járt itt többször, sosem kellett a saját lakásunkban elszenvednem a disszertációs-fejezet megbeszélés gyötrelmeit, azt eddig mindig házon kívül intéztük. Ki lehetett bírni így is.
Azért kicsit aggaszt továbbra is, hogy ez a disszertáció bizony egy első verzió lesz (még ha addigra valami csoda folytán csinálok is belőle itt-ott második verziót), az viszont tök jó, hogy már van olyan fejezet, amit Ával együtt hárman is olvastak rajtam kívül.
Utána meg még vacsorázni is elmentünk. Mármint Ával.
2011. július 19., kedd
A vizek természetérűl
- "Tita, te tudtad, hogy van olyan víz, amibe az embernek bele kell dugnia kezét? Ami arra van." - kérdezte komoly képpel két perccel azután, hogy elvettem tőle a poharat, mert az ujjait lógatta bele.
- "Nem én, ilyen vízről még sose hallottam."
- "Pedig van. Arra.... arrafelé, amerre a Borkáék laknak."
Ez egy a végtelen számú hihetetlen párbeszédből, amit egy nap folytatunk. Itt kérném meg kedves Férjemet, hogy kommentben írja meg, mire való a gejzír. (A gejzír a Hórihórgas-mesék - amelyeket én költök szakmányban álló nap - egyik kedvenc epizódja révén került a köztudatba.)
- "Nem én, ilyen vízről még sose hallottam."
- "Pedig van. Arra.... arrafelé, amerre a Borkáék laknak."
Ez egy a végtelen számú hihetetlen párbeszédből, amit egy nap folytatunk. Itt kérném meg kedves Férjemet, hogy kommentben írja meg, mire való a gejzír. (A gejzír a Hórihórgas-mesék - amelyeket én költök szakmányban álló nap - egyik kedvenc epizódja révén került a köztudatba.)
2011. július 18., hétfő
malwares
De hogy van az, hogy most meg itt dolgozik az új kis barátom, egy biz. anti-malware program és sorra kap el mindenféle potenciálisan veszélyes oldalakat. Főleg moldáviai és holland internetszolgáltatókat.
Csoda, hogy egész tegnapig nem volt különösebben nagy baj az én kis ártatlan, védtelen masinámmal.
Csoda, hogy egész tegnapig nem volt különösebben nagy baj az én kis ártatlan, védtelen masinámmal.
2011. július 17., vasárnap
A rendszer súlyos hiba után állt helyre
Kedves Naplóm,
ma lezajlott életem második küzdelme a számítógépes vírusokkal. Nem merném azt mondani, hogy ezúttal is én jöttem ki győztesen a harcból, bár az, hogy most írok, elég biztató jel.
A "Pro shield" nevű vírussal küzdöttem, ami annyira ravasz, hogy anti-virus programnak adja ki magát, de közben minden .exe file-t működésképtelenné tesz. Egész szörnyű délután okozott ezzel, mivelhogy éppen az utolsó levéltárazót és maxi-írós időket tervezem, meglehetősen szörnyű lenne gép nélkül.
Aztán eszembe jutott az én okos testvérkém tanácsa abból az - első vírus elleni harcos - időből, amikor ráadásul Angliában voltam*, nevezetesen, hogy használjam barátunkat az internetet. Oké, mondjuk okos voltam, mert tudtam, hogy mit keressek (ugyanis magamtól rájöttem, hogy ez a magát vírusirtónak kiadó izé maga a vírus -- nem volt nehéz, ui. látványosan pénzt és adatokat akart belőlem kicsalni --), de aztán rákerestem, követtem az útmutatásokat és legyaptam innen. Igaz, közben az avast! újabb verzióját is telepítettem, és mint már máskor is (ezt nem is tudom honnan tudom), az történt, hogy az én kis letöltött vírusírtóm meg az avast nem szerették egymást. Ettől a gép még rosszabb állapotba került, mint amikor vírusos volt (nem rosszabba, lényegében ugyanolyan használhatatlan volt, csak más okból, nem részletezem). No, de aztán - úgy látom, hisz már percek óta írok - most működik, mert az avastot leszedtem.
* van ebben valami különösen genyó; mintha a vírusok éreznék, hogy mikor totálisan fontos a gép, és akkor támadnak. Angliában ez (vagyis egy másik gép) volt a fő kapcsolatom az itthoniakkal, meg nem mellesleg azon dolgoztam. Meg most is: írni kéne, utazni kéne, erre tessék. Hát kedves víruskáim, rohadjatok meg.
ma lezajlott életem második küzdelme a számítógépes vírusokkal. Nem merném azt mondani, hogy ezúttal is én jöttem ki győztesen a harcból, bár az, hogy most írok, elég biztató jel.
A "Pro shield" nevű vírussal küzdöttem, ami annyira ravasz, hogy anti-virus programnak adja ki magát, de közben minden .exe file-t működésképtelenné tesz. Egész szörnyű délután okozott ezzel, mivelhogy éppen az utolsó levéltárazót és maxi-írós időket tervezem, meglehetősen szörnyű lenne gép nélkül.
Aztán eszembe jutott az én okos testvérkém tanácsa abból az - első vírus elleni harcos - időből, amikor ráadásul Angliában voltam*, nevezetesen, hogy használjam barátunkat az internetet. Oké, mondjuk okos voltam, mert tudtam, hogy mit keressek (ugyanis magamtól rájöttem, hogy ez a magát vírusirtónak kiadó izé maga a vírus -- nem volt nehéz, ui. látványosan pénzt és adatokat akart belőlem kicsalni --), de aztán rákerestem, követtem az útmutatásokat és legyaptam innen. Igaz, közben az avast! újabb verzióját is telepítettem, és mint már máskor is (ezt nem is tudom honnan tudom), az történt, hogy az én kis letöltött vírusírtóm meg az avast nem szerették egymást. Ettől a gép még rosszabb állapotba került, mint amikor vírusos volt (nem rosszabba, lényegében ugyanolyan használhatatlan volt, csak más okból, nem részletezem). No, de aztán - úgy látom, hisz már percek óta írok - most működik, mert az avastot leszedtem.
* van ebben valami különösen genyó; mintha a vírusok éreznék, hogy mikor totálisan fontos a gép, és akkor támadnak. Angliában ez (vagyis egy másik gép) volt a fő kapcsolatom az itthoniakkal, meg nem mellesleg azon dolgoztam. Meg most is: írni kéne, utazni kéne, erre tessék. Hát kedves víruskáim, rohadjatok meg.
2011. július 14., csütörtök
Továbbra is tombol
Hőségriadó ide, extrém UV-B sugárzás oda, mi kéremszépen remekül mulatunk. Ifj. Huszika a medencéjében ül egy napernyő alatt és sárgabarackot töm magába. Mamája figyeli és kiszolgálja (hehe, egy kis zsarnokot nevelünk, egyébként).
Én meg - miközben azon morfondírozok, hogy vajon jó helyen vagyunk-e mi itt, ahol ilyen durván durva a pályázati pénzek elosztása - serényen ügyködöm rajta, hogy legyen még egy munkanélküli phd-s az országban. (A morfondírozás mindenekelőtt külföldi egyetemi honlapok böngészését jelenti.)
Én meg - miközben azon morfondírozok, hogy vajon jó helyen vagyunk-e mi itt, ahol ilyen durván durva a pályázati pénzek elosztása - serényen ügyködöm rajta, hogy legyen még egy munkanélküli phd-s az országban. (A morfondírozás mindenekelőtt külföldi egyetemi honlapok böngészését jelenti.)
2011. július 12., kedd
Tombol a nyár
Szuper pancsolós hétvégénk volt Szanyban. Ágó váratlanul elképesztően élvezte a nagy vizet a medencében. Úgyhogy most pozitív várakozással állok a balatoni meg a Büdös-tavi pacsalás elébe.
Jövő héten levéltározás Zeg.-en. A véletlen nagy barátom: sikerül pont akkor mennem, amikor olyasvalaki is megy, akivel épp a napokban akartam sörözést megszervezni itthon.
Viszont ha szembejön veletek egy nekem való munkaajánlat, lehetőleg október elsejei kezdéssel, akkor ne habozzatok szólni.
Jövő héten levéltározás Zeg.-en. A véletlen nagy barátom: sikerül pont akkor mennem, amikor olyasvalaki is megy, akivel épp a napokban akartam sörözést megszervezni itthon.
Viszont ha szembejön veletek egy nekem való munkaajánlat, lehetőleg október elsejei kezdéssel, akkor ne habozzatok szólni.
2011. július 7., csütörtök
Az előzőhöz
Amit - az előző bejegyzést - úgy is kell érteni, hogy nem hogy a legnagyobb, de az egyetlen gondom a disszertáció írása (oké, nem bánnám, ha legalább duplájára-triplájára emelnék a gyest, meg ha működnének a bkv-jegy automaták és nem büntetne meg az ellenőr, amiért ezek után nincs jegyem meg ilyenek).
Miközben én írok, a kölök a kertben játszik óvodásat, meg írás füzetekkel köti le magát vagy ping-pongozik. Aztán kapok ebédet, elaltatom, desszertet eszek és írok tovább (vagy megyek pótdíjat befizetni).
Szóval ezért is fogok nosztalgiával erre az időszakra gondolni.
Miközben én írok, a kölök a kertben játszik óvodásat, meg írás füzetekkel köti le magát vagy ping-pongozik. Aztán kapok ebédet, elaltatom, desszertet eszek és írok tovább (vagy megyek pótdíjat befizetni).
Szóval ezért is fogok nosztalgiával erre az időszakra gondolni.
2011. július 6., szerda
Dissz.
Biztos egyszer majd nosztalgiával fogok emlékezi azokra az időkre, amikor a legnagyobb gondom a disszertációm megírása volt.
De sok időnek kell még addig eltelnie.
De sok időnek kell még addig eltelnie.
2011. július 5., kedd
2011. július 3., vasárnap
Ősz
Még szerencse, hogy Ágóra még jók az őszi ruhái. Bár az kár, hogy a gumicsizmáját viszont nem szereti.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)