Első lépések

Andor a napokban végre elkezdett lépdelni. Még csak egy-kettőt, aztán vetődve landol a kiszemelt célszemélyen, de nagyon cuki így is. A legnagyobb produkciója, hogy feláll. És int, hogy lehet tapsolni! :) Komolyan.

És épít kockából, nagyon magas tornyokat.

És hol van, hol meg nincs hasmenése. De azért ma megkapta az mmr oltást.

Gágá (korábbi nevén Ágó) meg olvas, ír és rengeteget farol a bicajával.

"Úgy tűnik, én rossznak születtem"

Az úgy volt, hogy a kedd reggeli agyrém közepette kiabáltam Ágóval. Mert ilyenkor (csak, hogy megpróbáljam kimagyarázni magam) az van, hogy én kicsit ideges vagyok a napi teendők előtt, ő viszont arra a kérésemre, hogy induljon cipőthúzni azzal felel, hogy "de még csak most akartam elkezdeni játszani Bambival" és nekilát újabb játékokat lepakolni a polcról. Ilyenkor szó szót követ, rendszerint egyre hangosabban. Egy ponton aztán már mindenki kiabál és/vagy sír.
Na és akkor ma egyszercsak azt mondtam, hogy tőlem csináljon, amit akar, akkor elindulunk nélküle. Erre előbb nagy hallgatás volt, aztán próbált kapcsolatba lépni, de én nem reagáltam (mondván, majd akkor beszélünk újra, ha felöltözött). És akkor potyogni kezdtek a könnyei, mint a záporeső. És elhangzott a címben szereplő mondat.
Na most mondjátok meg. Hát miért nem azt gondolja ilyenkor, hogy én menjek a pics@ba, miért magát vádolja? Én drága kis majmikám.

Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy egy ilyen reggel megmagyarázza, hogy azután miért pisil be alvás közben az oviban (oké, fosott is :), de szeretném hinni, hogy nem én voltam az ok, hanem az ebédhez elfogyasztott sok víz (a másikra meg nem valami vírus - merthogy Bambi továbbra sincs teljesen jól - hanem a paradicsomos húsgombóc után fogyasztott csokitorta).

Elalvás

Az úgy van, hogy mikor bebújok Ágó mellé mesélni, akkor még nem is érzem magam nagyon álmosnak, de aztán mégsem bírok felkelni min. 1,5, de inkább több órán keresztül.
És elmondom mostmár, mikor is vannak azok a pillanatok, amikor nekem a legjobb a világon: az egyik épp az altatás, amikor egy-egy kis szőrösfejű szuszogi megnyugodva, lassan, egyenletesen lélegzik mellettem (néha még a kezüket is odanyújtják, hogy fogjam). Jószagúak, puhák, a világon a legfinomabbak.

A másik a rohanós reggelekben van. Mikor végre kijutunk itthonról (mert az elindulás itthonról az bizony kőkemény hajcsárkodás, máskülönben sosem jutnánk túl a küszöbön), és a V.H. utcában, amelyik egyébként a legrondább szakasza az oviig vezető amúgy sem túl szép útvonalnak, szembefordulunk a nappal (mert hát pont szemből süt), és Ágó előreteker a cangájával, a sziluettjét látom és hogy boldogan kalimpál a lábaival a pedálokon, Andor meg csak hunyorog bele a napba és pár percen keresztül senki nem nyikorog, kérdez, mond, kér semmit. Majdnem csönd van (de nincs, mert zúgnak az autók), és láthatóan mindenki elégedett a pillanattal.

Egyébként a hétvégi időjárást nagyon köszönöm, kedves Időmanó. Akkorákat játszóztunk, hogy csak na. Andor annyira másképp viselkedik a játszón is, mint annak idején Ágó. Elvan. Magában. Vagy hát néha kell vele sétafikálni, na, de egyébként pakerászik, homokozik, szemlélődik. Ágó meg rátalált egy kisfiúra (vagyis inkább a kisfiú Ágóra, de ez mindegy), akinek az anyukájával 2-3 éves koruk között nagyon igyekeztünk őket összeboronálni, de akkor nem ment. Most meg annyira szuperül eljátszottak együtt, hogy Ágó még meg is jegyezte, hogy ez a kisfiú milyen jófej, pedig ilyet nem nagyon szokott.

Szemüveg

Elmaradozásaim felszámolása érdekében a múlt héten elmentem személyit csináltatni (2011-ben járt le, azt hiszem) - még hátra van a jogsi (az múlt héten járt le), de ahhoz kell orvosi vizsgálat is. Ma elmentem szemészhez, és örvendetes hír, hogy az elmúlt öt évben nem romlott a szemem (szemésznél azt hiszem, voltam közben is, talán..., de új szemüveget akkor csináltattam utoljára, amikor Frankfurtba mentünk). Nagy örömömben csillagászati összegért (egy munkahelyen keresett egy havi bérem) vettem is egy új szemüveget (és hát az internet döbbenetes világának köszönhetően most az előbb megnéztem, hogy ki volt az a nő két gyerekkel, akivel az optikusnál találkoztam. Mivel a gyerekeknek elég speciális neve van - bár azért nem extra-nagyon - beírtam őket a gugliba és hát elsőre felpattant a nő, képpel meg minden. Oké, valami nagymenő műsorvezető, de akkor is.)
A közeljövőben továbbá következnie kell egy nőgyógyászati éves kontrollnak (de ahhoz kellene jogsi, mert hát mióta B. doktor nincs, messzire kell menni), meg Ágónak szemészet, meg Andornak 15. havi oltás, mittomén, biztos adót is kell bevallani, ó, meg erről jut eszembe, kell az egyik munkáltatómnak igazolás a másiktól (aztán majd bizonyára fordítva is :)