Biciklizés

Elképesztően megváltoztatja a távolságokat a bicajozás. Vagyis a távolságok érzetét. Ami Ágóval, trolival egy egész délelőttös program, az bicajjal negyed óra (pl. a Városliget). A fő baj, hogy az én - női vázas - biciklimre nem lehet sehogy se felapplikálni a gyerekülést, és lehetne, hogy ha kiruccanást tervezünk, akkor cserélünk Á-val, de egy férfivázas biciklivel meg nem merek nekivágni Ágóval a hátam mögött, mert jöhet olyan helyzet, amikor hirtelen kell leugranom és arról nem tudok. Szóval most töprengünk, hogy mi legyen, mert ezen az őszön még rengeteget lehetne bicajozni.

Egyéb híreink: az oviról még mindig semmi konkrét. Elég gáz, mert így Ágót se tudom felkészíteni rá, elég hülyén hangzik, hogy "ha felvesznek, akkor mész", ezt ő nem érti, honnan is értené. Pedig volt Boribölcsis búcsúbuli, kapott is ott ajándékot, de már azt se értette teljesen. Hiszen Bori azt mondta, hogy aki ősztől oviba megy, az üljön a nagyszivacs szélére. Ágó természetesen nem akart odaülni. Mire a fülébe súgtam, hogy aki odaül, az kap ajándékot, amitől persze szépen helyet foglalt. Bori búcsúbeszédet is mondott, miszerint:
"Eddig ide jártatok hozzánk minden nap, most pedig majd elmentek tőlünk." Ezt természetesen Ágó is értette, mondta is:
"Igen, innen majd hazamegyünk."

Azért nagyon jó kis autót kapott :)

Továbbá a toyota szemét (szélvédőjét) is intézni kell, a disszertációt írni, Á lába szerintem semmit nem javult, és akkor még van itt valami munkaféleség is, ami miatt papika első nyuggerdélelőtjét töltheti majd holnap Ágóval.

Kiss Kata

aki neve ellenére egy óriás (3950 g, kb. 50 cm) tegnap (vagy bizonyos időszámítások szerint ma, de vegyük a születése helye szerinti időt na, és akkor tegnap) nem teljesen váratlanul, de annál gyorsabban megérkezett!
Érezd magad nagyon jól itt, Kata!

(Ágó csak azt nem érti, hogy "miért pont akkor született meg a Kata, amikor elkezdtem házat építeni?" -- merthogy éppen akkor kapcsoltam be a számítógépet és olvastam a jóhírt, amikor végre nekiláttak papával játszani.)

Ha egyszer ennek vége lesz

akkor én nagyon meg fogok könnyebbülni.
Egyszerűen kifogytak már a szavak belőlem és kínkeservvel szülök meg egy-egy újabb mondatot. És persze utálom azt az érzést is, hogy ezzel kelek-ezzel fekszem, vagy ha nem, akkor amiatt lelkiismeret furdalásom van. És biztos tök jó lehet olvasgatni, csak úgy, amit az embernek épp kedve van.
Még egy fél-háromnegyed fejezet, aztán a bevezető meg a tanulságok, a mellékletek és a bibliográfia - na és persze átolvasni, itt-ott átírni... Hát sikerülhet ez anélkül, hogy begolyózzak teljesen?

28

Nem, annál öregebb vagyok, viszont Ágó egyik nap kinőtte a 26-os szandálját és helyette rögtön a 28-as lett rá jó.
A hétvégén megint nyaraltunk, Feketehalomban, és az is nagyon jó volt, de most megint itt ülök a Zalaerek között és roppantul nyamvadt vagyok.
A Doboz ma átment a műszaki vizsgán, aztán hazafelé az autópályán ráesett valami egy kamionról és betört a szélvédője. Azért hálás vagyok nagyon az égieknek, hogy Á. ezek után simán hazajött vele.

Balaton

Na szóval, a Balatonozás tényleg remekül sikerült. Ágó igazi nagyfiúként viselkedett, szót fogadott, aranyoskodott és persze a társaság középpontja volt. Mondjuk azt eddig is tudtuk, hogy szereti a felnőttek társaságát, de most a gyerekekkel is kedvesen bánt. Mondjuk két nála kisebb lányról van szó és a lányokkal, meg a kisebbekkel egyébként is békés(ebb) szokott lenni. De csak most, hogy újra a kisjátszóra járunk, veszem észre rajta, hogy tényleg nagyfiú lett a nyáron. Eljátszik nélkülem, beszél-utasít-magyaráz, ügyes.
Mindeközben mi is tudtunk pihenni, ami akkor is jó volt, hogyha nekem egyébként most már intenzíven csapkodnak a hullámok a fejem fölött. Vittem is számítógépet, de nem nagyon tudtam dolgozni. De mondom, ez talán nem is akkora baj, igazán kell néha pihenni is. Remek bográcsgulyás, esti iszogatás és beszélgetés, nagy alvások.
Az autó is ügyes volt, épp megint kialudt a check engine ikonja. Jó is, mostanában esedékes a vizsgája, remélem, kibírja addig.
Most még vár ránk egy újabb hosszú hétvége (addigra bele kéne kezdenem az utolsó fejezetbe), aztán menthetetlenül vége lesz a nyárnak. Kezdhetek aggódni az ovi miatt.

Ágó kedvenc dala

Voltunk a Balatonon a hétvégén és mondhatom, hogy igazán kifogástalanul sikerült. Majd írok esetleg róla, vagy teszek fel képeket, de addig is, fogadjátok szeretettel Ágó kedvenc dalát, amit NAGYON sokszor hallgattunk meg autókázás közben.

Cuki

Nagyon kedves bókot kaptam ma a gyerek használtruha boltos csajtól.
Azt mondta, hogy: "Neked még a neved is cuki."
Gondolom a másikom, ami cuki, az Ágó lehet. Vagy én magam esetleg?
Ezentúl azt fogom gondolni a nevemről, hogy milyen cuki.
(Pedig ha tudná, hogy Tita vagyok.)

Hátvakarás

Elég vacak a bőre, idén másodszor dörgöli-vakarja véresre az orra alatt kis részt, a háta meg - bár most egész jó állapotban van - volt már az egész területén pöttyös és szétvakart, normálisan - általában - "csak" száraz és viszket.
Ma lefekvéskor vakarászni kezdte. A véresre vakarás ellen jó szer, ha segítek neki, és vakarászom én egy picit finoman. De ma először nem engedte, mert ő akarta ("én akajom"), csak aztán letört a körme a hüvelykjén ("letöjt, levágod?"), amit ugyan nem használ a vakarózáshoz (azt hiszem, de úgy mégse maradhat). Aztán lekapcsoltam a lámpát és mentem, hogy segítek. De:
- "ha lekapcsolod a lámpát, nem látom a hátamat"
- "be kell bújni a pizsi alá, úgy kell vakarni"
- "ott vakard, ahol viszket"
- "de én egy ujjal szoktam"
itt azért már eléggé röhögtem.

Bicaj

Aztán meg tegnap kihasználtuk, hogy végre jó az idő és ráadásul mindenkinek van biciklije, úgyhogy kimentünk Borkáékkal a Népszigetre, ami összehasonlíthatatlanul kellemesebb (prolibb és emberközelibb), mint a Margit-sziget. Hekk, sör, játszózás. És kb. 16 km bicajozás, ami éppen kellemes, ráadásul szintén végig kijelölt és kiépített bicikliúton.
Most meg a fiúk elmentek egy még újabb irányba Budán, ügyvédi ügyeinket elintézendő.

Ágó és a disszertáció

Ma egyszer csak odaszalad és felkiáltott:
- Hű, micsoda hatalmas disszertáció!
ami azért nagyon jól esett.
Mint ahogy az is, amikor tegnap, amikor épp nem voltam túl jó passzban és ezt szóvá is tettem, odajött és megpuszilt, hogy könnyebben menjen az írás.
Nagy könnyebbség, hogy elfogadja, hogy most ez az izé az első, nem ő, de remélem, hamar a végére érünk ennek az időszaknak.

Canga

Hazajöttem Bligetről cangával. Hát, az szuper volt. Igazi beetetős pálya: végig gurulni kell, az ember kedvet kap, hogy eztán csak bicajjal járja a várost. De tényleg szuper volt három nap asztalnál görnyedés után. És végig bicikliúton lehet jönni, a legjobb a Duna-parton van (nem tudom, mitől jó, valamiért hangulata van), de jó mindenhol. Remélem, rá lehet szerelni Ágó ülését az én bicajomra is, és akkor aztán jön a jó világ. Mármint persze főleg akkor, ha az opusz is megíródik közben.
Most olyan, mintha látnám a végét, de azért még odébb van.

jó jó, nem bóklászom a neten, dolgozom tovább, na

A fejünket

Azt is kérdezte Ágó nemrég, hogy "Miért nem tudjuk levenni a fejünket?" És milyen igaz, miért nem. Ha tehetném, én bizony leszerelném most az enyémet, kitenném az esőbe, hadd ázzon.

"De ki írja akkor a disszertációt?"

Jaj, szegény gyerek... Ma felmerült este, hogy ki altassa, a mama vagy én.
- Te altass, Tita. ... Bár akkor ki írja addig a disszertációt?-kérdezte a legdrágább egyszem.

Kettős életünk

Mivel a hétből mostanában legalább kettő, de inkább három napot Bligeten töltünk, igazából anyu képeiből lehet tájékozódni Ágó mindennapjairól. Annál is inkább, mert ő még - azt hiszem - nem titkosította a fotóit. (Szereti a kommenteket, úgyhogy csak bátran!)

Amikor még nyár volt

Erről írtam: barackot tol ezerrel és közben hajókázik... Dolce vita, ehh.