Balaton

Na szóval, a Balatonozás tényleg remekül sikerült. Ágó igazi nagyfiúként viselkedett, szót fogadott, aranyoskodott és persze a társaság középpontja volt. Mondjuk azt eddig is tudtuk, hogy szereti a felnőttek társaságát, de most a gyerekekkel is kedvesen bánt. Mondjuk két nála kisebb lányról van szó és a lányokkal, meg a kisebbekkel egyébként is békés(ebb) szokott lenni. De csak most, hogy újra a kisjátszóra járunk, veszem észre rajta, hogy tényleg nagyfiú lett a nyáron. Eljátszik nélkülem, beszél-utasít-magyaráz, ügyes.
Mindeközben mi is tudtunk pihenni, ami akkor is jó volt, hogyha nekem egyébként most már intenzíven csapkodnak a hullámok a fejem fölött. Vittem is számítógépet, de nem nagyon tudtam dolgozni. De mondom, ez talán nem is akkora baj, igazán kell néha pihenni is. Remek bográcsgulyás, esti iszogatás és beszélgetés, nagy alvások.
Az autó is ügyes volt, épp megint kialudt a check engine ikonja. Jó is, mostanában esedékes a vizsgája, remélem, kibírja addig.
Most még vár ránk egy újabb hosszú hétvége (addigra bele kéne kezdenem az utolsó fejezetbe), aztán menthetetlenül vége lesz a nyárnak. Kezdhetek aggódni az ovi miatt.