Értékelő

Ó, hát bizony, nagyon szépeket mondtak Ágóról az óvónénik, és akkor még (múlt csütörtök) nem is tudott olvasni (most már tud). Komolyan tud. Ma elbicajozván a piac mellett kiolvasta, hogy BEJÁRAT. De múltkor odabent meg azt olvasta ki, hogy ZÁLOGHÁZ. És amennyire nem volt világos neki eleinte, hogy hogyan kell összeolvasni a betűket, most vagy már eleve úgy olvassa fel a szavakat, vagy kibetűzi ugyan egyesével, de aztán rögtön kimondja egyben. Le vagyok nyűgözve és alig várom, hogy igazán olvasni kezdjen. Olyan fantáziája van, hogy ihaj! ha ehhez még rákap az olvasásra is, az igazi könyvekre, hát akkor semmi sem állíthatja meg!
Azt egyébként az óvónénik is mondták, hogy remek a fantáziája. Ők produktív fantáziának hívták, ami valamelyik szint a fejlődésben. És talán az övé nem is produktív, hanem már afölötti. De azért inkább elméleti a gyerek, mondták: kigondolja, hogy mi épüljön a szőnyegen, de megcsinálni inkább ne neki kelljen. Bár imád építeni. Nem bírja viszont, hogyha nem sikerül. Ez volt a fő "negatívum", hogy nagyon-nagyon kudarckerülő, maximalista ("igazi férfiból van" - D. néni szerint), ami azért rejteget veszélyeket a jövőben. Mondjuk ezt pont én is tudom. Főleg, miután egy-egy legós kudarc után (mondjuk ha nem sikerül elsőre megépítenie az űrrepülőbe oltott víztisztítótelepet, vagy más hasonlóan kispályás művelet megakad), pontosan úgy dühöng, mint távoliOroszlánrokona. Hát, öröm nézni, mondhatom. De legalább megnyugtat a tudat, hogy végülis (bár azért persze én sokkal menőbb vagyok ;) az a távoliOroszlán is csak vitte valamire.
Még azt mondták, hogy Ágó elképesztően nyitott és barátságos, elfogadó. Van a csoportban egy autista kisfiú, róla már írtam, meg van egy enyhe ért.fogy. cigány kislány, aki hát valóban sokszorosan hátrányos helyzetű. Rossz helyzetét barátságtalan fellépéssel próbálja kompenzálni (oké, valószínűleg főleg védekezik). Ágó pedig, ha arra kerül a sor, hogy mindenki párt választhat magának, olykor-olykor maga választja ezt a kislányt. Pedig választhatna mást. És elviseli és jól kezeli a kiszámíthatatlanságát.
Még azt is mondták, hogy Ágót pl. simán elengednék iskolába. Milyen szerencse, hogy évvesztes!
Na, nekem se jut most több az eszembe. A finommotorikája sokat javult, bár az emberábrázolása gyatra, a nagymozgásán is lenne mit javítani.
De tényleg azóta is - egy hét! - hihetetlen dolgok vannak. Pl. tegnapelőtt még csak olyat kellett folyton játszani, hogy ugyanazzal a hanggal kezdődő szavakat kellett mindenkinek mondania. Tegnap elmondtuk neki a szódominó szabályait, és azóta olyat játszunk, hogy mindenki az előtte lévő szavának utolsó hangjával mond új szót (aztán jönnek majd a szótagok is, de ne rohanjunk ennyire előre).

Andor: mostanra állt teljesen helyre, már újra van kerülete a combjának is :) Mondjuk cserébe rögzült az a remek szokás, hogy 05.00 órakor felkelünk enni. Szerencsére többnyire visszaalszik utána. Sajnos, ha visszaalszik, akkor a délelőtti alvása válik bizonytalanná, ami miatt én a minap 8-10.15-ig tologattam folyton bízva és közben majd meghibbanva, hogy mégsem alszik, apunak még tovább tartott. De ma meg megint elaludt, igaz, kicsit megvariáltam a reggeli programot (ovi után nem sétálni kezdtünk abban a reményben, hogy majdcsak elalszik, hanem elmentünk játszózni, utána még ügyet intézni és csak azután álltam neki "tolni".)

Éjszaka meg az történt, hogy 02.31-kor Ágó állt az ágyunk (most Andor és az én ágyam) végében. Azt mondta, nem tud aludni, mert vérzik az orra. Kipattantam és idetereltem - némi nehézség árán - Ákost a kanapéról, hogy amíg Ágót rendbe rakom, vigyázzon Andorra. Ágó mindkét orrlukában alvadt vér, az arcán is mindkét oldalon, és az egyik vállán is, a párnáját vértócsa. Viszont nem fulladt meg, úgyhogy mit akarok. Lemostuk, megtöröltük. Ágó átköltözött a kanapéra.
Én meg visszajöttem, hogy Ákost ismét áttereljem, ezúttal vissza a kanapéra, Ágó mellé. (Ágót közben felkészítettem, hogy ha bármi van, ébressze fel az apáját; ha az apája horkol, költözzön vissza a saját szobájába - tök fölöslegesen persze, Ákos mellett ágyút lehet durrogtatni, ha elaludt, emiatt aggódtam is kicsit, hogy mi lesz, ha Ágónak tényleg szüksége lenne rá az éjszaka során). Szóval szóltam Ákosnak, hogy induljon visszafelé. Felült. Nem szóltam, vártam. Visszafeküdt. Újra szóltam. Erre megfogta Andort és elindult vele valahová, de még idejében visszafordítottam. Ezek után kézen fogtam és átvezettem a kanapéhoz. Áhh, Ákossal kicsit nehéz, amikor alszik, vagy amíg álmos :)
03.00-ra újra ágyban voltam, hogy aztán 04.59-kor már a konyhában álljak és tápit gyártsak Andornak, aki közben a kezemből hadonászva irányított, hogy merre vigyem, hogy minden üveg és tégely a kupakját a helyére rakhassa :)
Az éjszakáink nem eseménytelenek.

A folytatásból megtudhatjátok majd, hogy a nappalaink sem unalmasak, és mesélek majd azokról a pillanatokról, amikor minden tökéletes és én vagyok a világon a legboldogabb (mert képzeljétek ilyen is akad minden nap legalább kettő!)

Jaj, én annyira írnék

de nem akarom a kopácsolássomal felzavarni Andort, aki itt piheg mögöttem (finoman, jólesően).
De kikívánkozik már néhány schlagwort (slágvort?), mielőtt elfelejtem ezt a sok mindent:

- Ágó első (szuperül sikerült) zsúrozása egy játszóházban az ovis pajtikkal
- Ágó olvasási tudománya
- Ágó ovis értékelése (nyitottság, értelem, önbizalom(hiány))
- Andor javuló állapota
- tavaszodó idő
- új félév, órák, ahol jól érzem magam
- a kutatócsoporti végtelen elmaradásom
- két külföldi konferencia a nyáron
és ki tudja mi az, ami most hirtelen eszembe sem jut
(a névnapi ajándékaim, amiket én kértem és meg is kaptam és nagyon örülök nekik!)

Az állapotok

Andor jobban van, azt hiszem, az étvágya jobb, a kedve is (főleg mióta ma délben meglátta apáját és fivérét), de a hasmenés még van, a fáradékonyság is. De mondjuk átaludta az éjszakát anélkül, hogy hurcimbászni kellett volna. Mit az éjszakát?! 18h-tól 6.17-ig aludt.

A másik két fiú is hazatért tehát, Feri papa szállítmányozásában (odafelé vonattal mentek). Ágó döbbenetes robbanást hozott a szobába a megjelenésével. Friss, üde, pirospozsgás, jókedvű és egészséges! Kedve lenne az embernek azonnal bekapni, mint egy finom almát.
Na, de ne rugaszkodjunk el ennyire a tények rözgítésétől.

Ákos sajnálatos módon belenyúlt a töpörtyű alatti gázégőbe (mármint, ami fölött nagy üstben a töpörtyűt töpörtötték a disznóvágáson), így a jobb kézfeje megégett. Higgadt maradt, állítólag, előbb még valami tésztaszűrést is elintézett és csak utána ment el Győrbe a sebészetre (égési plasztika, hogy pontos legyek). Egyébként meg, ha ez nem lenne, akkor is úgy néz ki, mint egy rosszul beállított robot, mert derékban enyhén, kb. 10 fokban balra dől. Komolyan, mint BV, csak ő 84 éves, Á meg 34.
Mikor indult volna, hogy Andort elvigye egyet szunyálni a friss levegőre (meg egyszerűbb is így, mint egy vinnyogó Andor mellett megpróbálni elaltatni Ágót, aki ugyebár pörög ezerrel), keresni kezdte a telefonját. Az Feri papa autójában maradt. Búcsúzáskor kértem, hogy azért vigyen sapkát, mert annyira nincs meleg, de a kis lehajtott fejével csak annyit mondott: "Azt otthon hagytam. De tényleg."

Kedves RBM(G), remélem, ti már túl vagytok a mélyponton, és hát oké, hogy még nálunk is volt lejjebb a múlt heti állapothoz képest, de remélem, most akkor valami nagyon jó fog történni mindenkivel!

Na most meg már

hányt is. Ezért nemcsak leblokkolok, hanem remeg a kezem-lábam.
Gyógyuljon már meg.

Édes pici Ágó is felkelt rá persze (merthogy Andor is álmában hányt, ahogy Ágó szokott). Vagyis tán nem is Andorra, hanem hogy én Ákosért kiabálok (aki épp abban a percben bújt el telefonálni a kisszobába). Mindegy. Azt mondta, hogy ha ő egyszer felkelt, már nem tud visszaaludni. Pedig még az ágyából is ki kellett jönnie, amíg én feltakarítottam a gyerekszobában.
Aztán mikor minden elrendeződött, bebújtam mellé. Két perc alatt visszaaludt.

Na. Hát ilyen még nem volt. Holnap lenne az egyik órám óramegbeszélése. Első alkalom a félévben. Már írtam a diákoknak, hogy nem megyek. Remélem, meg is nézik az e-mailjeiket holnap délig.
Meglátjuk mi lesz reggel. El tudjuk-e vinni Ágót az oviba, vagy itthon maradok kettőjükkel? D.-t lemondtam, nem bírnám ki ép ésszel délben azt a másfél órát, amíg Bambit itthon kéne hagynom. Bár egyébként sem tudom hová tűnt, reggel óta nem ad életjelt.

Volt már jobb, de remélhetőleg lesz is jobb még.

A dolgok állása

- nem hoztam esernyőt
- dolgozni akartam, a cikket írni, de mostanáig (reggel f10-től vagyok bent) adminisztráltam
- Andor elment az apukájával az orvoshoz, ahol kímélő étrendet javasolt a dokkernéni. Hazatérve Andor visszautasította  a gondosan előre elkészített almakompótot, a finom rizst és főtt répát. Kedvvel fogyasztott viszont kenyeret és sült oldalast. Mondjuk megitta a probiotikumot is legalább.

És zuhog az eső.

Leblokkolva

Nem tudom, mondtam-e már. Ha valamelyik gyerekem beteg, én teljesen leblokkolok.
Csinálom, amit kell, de belül olyan, mintha megbénultam volna.
Pedig semmi extra, azt hiszem. Hasi vírus, gyengeség. Még láza sincs igazán, valami kis hőemelkedés.
De ilyen elesettnek látni azt a kis vidám, mindig pörgő Bambidut, hát teljesen szívszorító.

Tavasszal majd

a ma megszerzett gyönyörű táskámmal fogok bicajozni!

Annyira gyönyörű, hogy... ennyire! Vegyetek ti is táskát ettől a lánytól, mert hát tényleg tök szépek.