Értékelő

Ó, hát bizony, nagyon szépeket mondtak Ágóról az óvónénik, és akkor még (múlt csütörtök) nem is tudott olvasni (most már tud). Komolyan tud. Ma elbicajozván a piac mellett kiolvasta, hogy BEJÁRAT. De múltkor odabent meg azt olvasta ki, hogy ZÁLOGHÁZ. És amennyire nem volt világos neki eleinte, hogy hogyan kell összeolvasni a betűket, most vagy már eleve úgy olvassa fel a szavakat, vagy kibetűzi ugyan egyesével, de aztán rögtön kimondja egyben. Le vagyok nyűgözve és alig várom, hogy igazán olvasni kezdjen. Olyan fantáziája van, hogy ihaj! ha ehhez még rákap az olvasásra is, az igazi könyvekre, hát akkor semmi sem állíthatja meg!
Azt egyébként az óvónénik is mondták, hogy remek a fantáziája. Ők produktív fantáziának hívták, ami valamelyik szint a fejlődésben. És talán az övé nem is produktív, hanem már afölötti. De azért inkább elméleti a gyerek, mondták: kigondolja, hogy mi épüljön a szőnyegen, de megcsinálni inkább ne neki kelljen. Bár imád építeni. Nem bírja viszont, hogyha nem sikerül. Ez volt a fő "negatívum", hogy nagyon-nagyon kudarckerülő, maximalista ("igazi férfiból van" - D. néni szerint), ami azért rejteget veszélyeket a jövőben. Mondjuk ezt pont én is tudom. Főleg, miután egy-egy legós kudarc után (mondjuk ha nem sikerül elsőre megépítenie az űrrepülőbe oltott víztisztítótelepet, vagy más hasonlóan kispályás művelet megakad), pontosan úgy dühöng, mint távoliOroszlánrokona. Hát, öröm nézni, mondhatom. De legalább megnyugtat a tudat, hogy végülis (bár azért persze én sokkal menőbb vagyok ;) az a távoliOroszlán is csak vitte valamire.
Még azt mondták, hogy Ágó elképesztően nyitott és barátságos, elfogadó. Van a csoportban egy autista kisfiú, róla már írtam, meg van egy enyhe ért.fogy. cigány kislány, aki hát valóban sokszorosan hátrányos helyzetű. Rossz helyzetét barátságtalan fellépéssel próbálja kompenzálni (oké, valószínűleg főleg védekezik). Ágó pedig, ha arra kerül a sor, hogy mindenki párt választhat magának, olykor-olykor maga választja ezt a kislányt. Pedig választhatna mást. És elviseli és jól kezeli a kiszámíthatatlanságát.
Még azt is mondták, hogy Ágót pl. simán elengednék iskolába. Milyen szerencse, hogy évvesztes!
Na, nekem se jut most több az eszembe. A finommotorikája sokat javult, bár az emberábrázolása gyatra, a nagymozgásán is lenne mit javítani.
De tényleg azóta is - egy hét! - hihetetlen dolgok vannak. Pl. tegnapelőtt még csak olyat kellett folyton játszani, hogy ugyanazzal a hanggal kezdődő szavakat kellett mindenkinek mondania. Tegnap elmondtuk neki a szódominó szabályait, és azóta olyat játszunk, hogy mindenki az előtte lévő szavának utolsó hangjával mond új szót (aztán jönnek majd a szótagok is, de ne rohanjunk ennyire előre).

Andor: mostanra állt teljesen helyre, már újra van kerülete a combjának is :) Mondjuk cserébe rögzült az a remek szokás, hogy 05.00 órakor felkelünk enni. Szerencsére többnyire visszaalszik utána. Sajnos, ha visszaalszik, akkor a délelőtti alvása válik bizonytalanná, ami miatt én a minap 8-10.15-ig tologattam folyton bízva és közben majd meghibbanva, hogy mégsem alszik, apunak még tovább tartott. De ma meg megint elaludt, igaz, kicsit megvariáltam a reggeli programot (ovi után nem sétálni kezdtünk abban a reményben, hogy majdcsak elalszik, hanem elmentünk játszózni, utána még ügyet intézni és csak azután álltam neki "tolni".)

Éjszaka meg az történt, hogy 02.31-kor Ágó állt az ágyunk (most Andor és az én ágyam) végében. Azt mondta, nem tud aludni, mert vérzik az orra. Kipattantam és idetereltem - némi nehézség árán - Ákost a kanapéról, hogy amíg Ágót rendbe rakom, vigyázzon Andorra. Ágó mindkét orrlukában alvadt vér, az arcán is mindkét oldalon, és az egyik vállán is, a párnáját vértócsa. Viszont nem fulladt meg, úgyhogy mit akarok. Lemostuk, megtöröltük. Ágó átköltözött a kanapéra.
Én meg visszajöttem, hogy Ákost ismét áttereljem, ezúttal vissza a kanapéra, Ágó mellé. (Ágót közben felkészítettem, hogy ha bármi van, ébressze fel az apáját; ha az apája horkol, költözzön vissza a saját szobájába - tök fölöslegesen persze, Ákos mellett ágyút lehet durrogtatni, ha elaludt, emiatt aggódtam is kicsit, hogy mi lesz, ha Ágónak tényleg szüksége lenne rá az éjszaka során). Szóval szóltam Ákosnak, hogy induljon visszafelé. Felült. Nem szóltam, vártam. Visszafeküdt. Újra szóltam. Erre megfogta Andort és elindult vele valahová, de még idejében visszafordítottam. Ezek után kézen fogtam és átvezettem a kanapéhoz. Áhh, Ákossal kicsit nehéz, amikor alszik, vagy amíg álmos :)
03.00-ra újra ágyban voltam, hogy aztán 04.59-kor már a konyhában álljak és tápit gyártsak Andornak, aki közben a kezemből hadonászva irányított, hogy merre vigyem, hogy minden üveg és tégely a kupakját a helyére rakhassa :)
Az éjszakáink nem eseménytelenek.

A folytatásból megtudhatjátok majd, hogy a nappalaink sem unalmasak, és mesélek majd azokról a pillanatokról, amikor minden tökéletes és én vagyok a világon a legboldogabb (mert képzeljétek ilyen is akad minden nap legalább kettő!)