Próba/szerencse

Ágót holnap elküldjük az oviba.
Az még kérdés, hogy mi lesz kedden, amikor usziba mennek: elvileg nincs arra mód, hogy otthagyják az oviban, amíg úszkálnak. Én viszont nem szeretném, ha ott ülne bélelt gatyában a (jól fűtött) medence partján.

Ma voltunk Grylluson, de Andor várakozáson alul élvezte (az utolsó negyed órára hajlandó volt kimászni az ölemből - át Papikáéba), de Ágó cukin mulatott. Lement a székek előtti helyre és jött-ment, mintha csak véletlenül sétálna arra - de közben majd kigúvadt a szeme, hogy megnézze Gryllus kazuját. (Végül kicsit túrta az orrát reflektorfényben :)

Itthon - én nem tudom hogyan - egy ponton arra terelődött a szó, hogy mi van akkor, ha valaki még az anyukája hasában meghal. Kb. három mondat erejéig merült fel a probléma, de hát huhh! miért kell ennek a makinak ilyesmi akárcsak eszébe jusson is!

Beteg-beteg-beteg

Szombat van. Andor hétfőn volt utoljára a lakáson kívül - mikor a dokkernénihez mentünk. Ágó kedd du. kijött velem a gyógyszertárig. Én minden du. f6-n7 között jártam a külvilágban - bevásárolni.
Elég nehéz mostmár. Nem nagyon betegek, de folyamatos az orrfújás és a köhögés. (Voltak rosszabb periódusok, az éjszakák rémesek, nem is annyira a bedugult orr miatt, hanem mert Andor - szerintem - már nem fáradt eléggé ahhoz, hogy átaludjon egy éjszakát, ezért különféle programokat eszel ki alvás helyett.)
Tegnap du. Ágó rugdosós-ütlegelős hisztirohamot kapott, amit épp az imént ismételt meg (szerényebb kivitelben), arra a hírre, hogy most bizony ki kell menni 20 perc sétára. Végül súlyos fenyegetések árán győzedelmeskedtünk. Elég nyomorult győzelem.
Ez a gyerek 6 éves. Olyan szinten bír undok és genyó lenni, hogy egy 13 éves is megirigyelné. Minket viszont senki nem fog irigyelni 6-7 év múlva....

Beteg-beteg

Most megint mind itthon vagyunk, mert mindenki beteg (Á. nincs, de ő nem is beteg).
Elég vacak éjszakák és köhögős-taknyolós nappalok. Annyira szerencsére nincsenek rosszul (mint pl. Andor a múltkor), de igazán jól se (hogy pl. tudjunk menni múzeumba vagy valami.)
Andor zsinyórok és háztartási kisgépek iránti mániája kezd betegessé válni. Legutóbb egy szatyorban kellett magunkkal vinni a kis olvasólámpát Juditékhoz, meg a kiszuperált régi vezetékes telefonunkat Bligetre. Tegnap hasra esett a húsdarálóval, amivel úgy sértette fel a homlokát, hogy most mintha két szemöldöke lenne egymás fölött, úgy néz ki (de ez a kisebbik baj ahhoz képest, hogy az ijedtségtől úgy elkezdett sírni, hogy végül körbehányta a konyhát). Ma a délutáni alvás előtt többször vissza kellett menni a nagyszobába elköszönni (értsd: megsimogatni és integetni neki) a cd-s rádióhoz (v.ö: objektofilia :)
Este sem volt könnyű lefektetni (cserébe talán ma éjjel nem lázasodik be, mint tegnap). Mikor végre sikerült rábírni, hogy ne másszon ki többet megnézni "Pukát" (apukát), akkor nekilátott hangosan szavalni ("Messze messze szaladok!") meg engem böködni, hogy "mérges leszel!" (merthogy mondtam neki, hogy ha nem fejezi be a randalírozást, akkor mérges leszek :).
Bírja ki ezt röhögés nélkül valaki!
Aztán elaludtunk, később Á. átszállította kicsiÁt a saját ágyába, aki ettől újra köhögni kezdett, de most fél órája csend van.

Azon kívül, hogy mindeközben maxi-maxi cukik és jó nézni, mennyire mérhetetlenül imádják egymást, még az is a pozitív hozadékok között említhető, hogy végre kb. normális autóhasználó kezdek lenni és nem tölt el aggodalommal annak a gondolata pl. hogy elvigyem őket autóval az orvoshoz. Ez nagyon jó érzés.

Méretek

Ágó nem pici. A lába 35-ös, a hüvelykujja akkora mint az enyém.
De mit mondjunk akkor Andorról, aki két évesen akkora (ma voltunk méricskén), mint a bátyja volt 3 évesen?
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha Ákos vezet, akkor már Andor sem fér el rendesen mögötte a gyerekülésben az autóban.
Új autót keresünk.

Beteg

Andor jó lázas két napja. Vagy talán ma már nem annyira, ezért viszont lázcsillapítót sem kapott,  amiért viszont épp annyira van ramatyul, hogy egy percre sem tudom letenni. És nyafizik megállás nélkül. Picurka. (Esténként meg 11-től 2-ig megy a buli/nyafi, mert addigra lázasodik be újra és kap lázcsillapítót, de eközben teljesen felébred: előbb szenved, mikor meg hat a szer, viháncolni kezd...)
Ágót alig látom, de ha igen, tutira felhúzzuk egymást valamivel.
Szuper.

Évkezdet

Bambi szerint a hó hideg. És ha az ember keze nagyon hideg lesz, akkor sírni kell.
Amúgy nem rossz a tél, de jobb, ha még sincs hideg.
Idén eddig a következő dolgok történtek:
1-jén hazajöttünk Á. szüleitől. Az autópályán minden ráfagyott az ablakra, ami szembe repült velünk. Azért el tudtam aludni az úton.
2-án színházban voltunk Á-val. M+A altatták az itthon maradókat. Minden flottul ment. És a darab is jó volt: Julius Ceasar a Vígben (Alföldi).
3-án jöttek a katkuszkák. 20-an voltunk: fele gyerek, fele felnőtt. Jó volt látni őket, jó volt beszélgetni. Tulajdonképp csinálhatnánk ilyet gyakrabban, de persze most majd jól újrakezdődik a mókuskerék. Kivéve persze, hogy idén okosan szervezzük az időt, sőt, sport is lesz!
4-e az ma van. Nadrágokat vettem a kisebb Á-nak (akinek a hüvelykujja akkora mint az enyém, és nem csak ezen látszik, hogy micsoda nagy már, hanem a napról-napra látványosabbá váló flegmaságán is).