Kobakok

A fejük mérete alig különböző (hihi), két kobak jön-megy, hol az egyik, hol a másik magyaráz. Hol az egyiknek, hol a másiknak adok puszit, mert olyanok ezek a kobakok, hogy az ember legszívesebben folyton puszilgatná őket.

A balek

Mesélhetnék a párizsi nyaralásunkról, ami igazán remekül sikerült.
De az van, hogy ma este jött egy ember, aki nagyon csúnyán átvert és ez teljesen letaglóz.
Azt állította, hogy az egyik általam előfizetett lap megbízásából jön, mert átvették a kézbesítést a laptól és a kimutatás szerint én nem fizettem be az előfizetési díjat. Mivel tudtam, hogy befizettem, ezen a ponton ellenkezni kezdtem, de aztán valahogy annyira meggyőző volt, hogy a kiszállási díjat (amiért állítólag már harmadszor próbálja átadni nekem a lapot, amire nem fizettem rendesen elő), mégis legombolta rólam.
Áhh, az egész eset annyira rémes, tökre átlátszó és világos kellett volna legyen menet közben is, hogy egy nagy átverés, hogy nem is akarom magyarázni.
Egy olyan lapról van szó, aminek a szerkesztőivel kb. heti kapcsolatban állok, nyilván értesítettek volna, ha bármi késedelem előfordul, ha meg ezt a céget megbízták, akkor a csávókám dobja a postaládába a cuccot, nemde?
Én barom.
És volt olyan pofátlan, hogy nyugtát adott, meg az ezer forintból 10-et vissza, mert csak annyi a kézbesítési díj. Betojok.

És most nincs kedvem a kedvenc lapomat olvasni, mert valaki kilopta a postaládánkból és ki tudja, merre hurcimbálta napokon át meg egyébként is. Jajj, annyira szomorú vagyok, komolyan.

Autós kirándulás

Elvitt ma minket kirándulni a Doboz. Nem messzire, csak Szentendrére, de pont tökjó volt. És ügyesek is voltunk, mert nem volt nálunk elég apró, pedig ott még hétvégén is kell parkolódíjat fizetni, de mi nem estünk kétségbe, hanem ügyesen fizettük mobillal a díjat. Kár, hogy rossz rendszámot írtam be (Á diktálta, én meg voltam akkora lüke, hogy rá se néztem az autóra, hogy ellenőrizzem, pedig tudtam, hogy nem jót mond), mert így még egy mikuláscsomagot is kaptunk :)
Meg a motoros ikon is még mindig világít, de út közben legalább láttuk, hol van a legközelebbi toyota szervíz.
De tud légkondizni, meg zenélni a rádiójával, sőt cd-t is tud, de azt még nem tettünk bele. Az egyébként vicces, hogy Ágó, ha zenét szeretne hallgatni, akkor a petőfit nem bírja, csak a bartók rádiót. Az előbbi szerinte egyáltalán nem is zene, amit az utóbbin hall, az viszont kivétel nélkül jó szokott lenni.
Du. meg hatalmasat fociztak a fiúk a parkban. Akárhogy is utálom ezt a cuppogós-ruharátapadós fülledt nyári időt, azt egy öröm nézni, ahogy a szép kis tiszta Ágóból néhány perc alatt csatakos-mocsádék lurkó válik. A füléig poros, izzadt és piros és boldog.

Doboz

Végül is le is fényképezhetnénk, ahogy ácsorog itt a ház előtt, de majd keresünk neki valami még szebb hátteret.
Doboz, típusát tekintve "tojota kojojja", tegnap óta itt lakik és már nem Bligeten.

Ovimajré

Szóval hogy gőzük sincs, hogy lesz-e hely szeptemberben. A körzetes - és szimpatikus - oviban jelenleg több a felvett gyerek, mint amennyi elfér benne (ne kérdezzétek ez hogyan lett és miért). De "bízzon bennünk anyuka, szeptember közepén jöjjön hozzám és ígérem, addig ki nem megy a szobámból, amíg megoldást nem találunk." Ezt a központi oviigazgató mondta, a körzetes ovi igazgatónője asszem inkább ideges volt, mint kedves, amikor beszéltünk (akkor még nem tudtam, hogy micsoda galiba van a háza táján, de azt hallottam, hogy az alapból mindig kedves nő nagyon ki van valamiért akadva és roppantul nem örül, hogy még én is érdeklődni merek). Hogy állítólag az októberieket még el fogják tudni helyezni (ha nem is a kiszemelt, Ágónak beígért helyen - de persze ez az én bajom, amit perpill nem is engedek az agyam közelébe... bizonyosan ezért dekkol inkább a gyomrom táján), de a novemberiekre már nincs esély.
Meglátjuk.
Máskülönben úgyse tudni arról semmit jelenleg, hogy én mit fogok csinálni szeptemberben, a pánikszerű disszertációíráson túl.

Jól megneveltem szegényt

Ma megint randalírozás, csapból fröcskölés, levetkőzni nem akarás volt a fürdőben fürdés helyett. Egy ponton aszontuk, hogy háromig számolunk és ha nem hagyja abba, kimegyünk. Úgy is lett, kimentünk és becsaptam (hál'istennek nem a csapkodós lendületemmel) az ajtót. Csakhogy ez a szegény kis lüke jött utánunk. Jól orron is nyomta az ajtó, eleredt az orra vére. Hamar elállt, de azért volt jó nagy lelkiismeret furdalásom.
Pont ma, amikor pedig Borkával megbeszéltük, hogy vannak azok a napok, amikor este baromi büszkék vagyunk magunkra, hogy aznap sem tekertük ki a gyerekünk nyakát.
Állítólag a dackorszaknak is vége van egyszer.
Más állítások szerint meg vége van ugyan a két éves kor körülinek, de akkor meg rögtön kezdődik az öt éves kor körüli, azután a kiskamasz kori, aztán a kamaszkori és így tovább.

Apunak: Á ma legalább akkor bravúrt hajtott végre, mint te annak idején, amikor nem akartad, hogy a Trabantba pisiljek. Csak Á a szőnyeget mentette. És kaki elől.
(Kapcsolódó téma: Bligeten MINDIG akkor fogy el a wc-papír, amikor én használom a wc-t. Egy éjszakát aludtam ott, és mindkét wc-ben így jártam.)
Nem kapcsolódó, csak el akartam mondani: idén már Ágóban és bennem is találtunk kullancsot.

Autó, bicikli

Megvan az autó! Nagyon szép, nagyon kényelmes, nagyon csöndes, nagyon jó érzés elöl ülni, és nagyon zavar a benne (egy ideje, ki tudja mióta, mi a tegnapi hazaérés előtt vettük észre) világító "check engine" ikon. Ami - gondolhatjátok, rögtön nekiestünk az internetnek - kb. mindentől lehet: a benzintartály sapkájának nem rendes visszacsavarásától, a lambda szonda eldugulásán át (ezt ma tanultam Borkától) a motor dugattyúinak bedögléséig bármitől. Most nem nagyon bosszantó, hogy veszünk egy autót, ami meg alig száználtöbb km-t mire hazaér és elkezd világítani egy hibajelzés? Szóval most majd megkeressük a legközelebbi Toyota-szervizt, gondolom. Nevet is csak azután találunk ki a járgánynak. (Vagyis csak én, szerintem Á szerint nem is kell név egy autónak.) Ill. most a hét elején ráadásul még Bligeten fog dekkolni, mert nincs itteni parkolási engedélyünk, fizetni meg sok volna.
Mindegy, azért nagyon örülünk, mert máris meglátogathattuk Borkáékat, aminek itt volt az ideje, Lóri már mindjárt kinövi az újszülött ruhákat!

Az autó miatt Á lemond a felnőtt bérletéről, helyette bicajjal fog dolgozni járni. Tegnap Ágóval le is csutakoltuk anyu régi cangáját, a fiúk felszerelték a csomagtartót. Hibádzik rajta egy bovden, meg kell majd valami világító alkalmatosságot is felszerelni, de egyébként nagyon szupi az is. Lehet, hogy előbb-utóbb az én Suzy márkájú bicajomat is átköltöztetjük ide. Ágónak meg, az autósülés mellé, beszerzünk egy cangaülést is.

No, munkára: Á hozott másfél tonna zöldborsót, meg kell pucolni!

Az ovi

Tegnap végre eljutottunk az ovihoz, hogy megnézzük, hanyadik is Ágó az "előjegyzettek" listáján. Mert bizony nem vették fel, vagy legalábbis nem lehet azt tudni. Hiába töltöttem ki egy nyilatkozatot az előjegyzésnél - a vezetőnő kérésére -, hogy akár szeptembertől is beadnám az amúgy év vesztes gyerekemet, a hivatalos határozat szerint addig ne is próbálkozzunk semmivel, amíg be nem töltötte a harmadik életévét, hanem jelentkezzünk majd a születésnap előtt egy hónappal, hogy még mindig fenntartjuk-e az igényünket a helyre, addig előjegyzésben tartják.
Miközben mindazokat felveszik már most, akik a körzeten kívülről kérték át magukat, de szeptember 1-ig betöltik a hármat. Azaz, ha jól értem, megtörténhet az, hogy szépen fel is töltik az összes helyet (a felvettek névsora több mint 60 nevet tartalmaz, de azt hiszem, ebben nem csak kiscsoportosok vannak), mi meg lecsúszunk - kellett nekem ősszel szülni. Mi több, tudok olyanról is, aki nem ide kérte magát, de más oviból mégis ide irányították. Röviden tehát úgy működik a dolog, hogy vannak ugyan körzetes ovik, ahová elsősorban tartozol, de ha máshová kéred magad, mehetsz oda. Vagy ha megtelnek máshol a helyek, a központi irányítás majd eloszt akárhová. Vagyis a körzetes ovi kijelölése tökéletesen felesleges, úgyis a végén mindenféle egyéb szempontok és igények szerint kerül a gyerek valahová. A siker záloga főként a születési dátum: szept. 1-re be kell tölteni a harmadik életévet, különben várólistára kerül a gyerök így is úgy is.

Na, minden esetre Ágó az első azon a bizonyos listán, ez - végső soron nem tudom miért - megnyugtatott egy picit.

Mielőtt eltelne egy hét is

Írok, nehogy azt higgyétek, hogy elvesztem.
Hétfőn úgy tűnt nekem, hogy ez lesz a világ leghosszabb hete. Az történt ugyanis, hogy olyan rosszul voltam, hogy még Át is hazarángattam a munkából, mert tényleg mozdulni is alig tudtam. Hazajött és én aludtam és aludtam, estére egész jól lettem, ami azt jelenti, hogy maradt némi gyomorfájásom és sok bágyadtságom, de képes voltam mozogni.
Kedden már jobban voltam, a gyomrom ugyan még mindig fájt, de azt a feltevést már elvetettem, hogy én vagyok ennek a német hasfosi járványnak az első hazai áldozata. Szerencsére apu is átjött délután, így a kisPicur sem sínylődött sokat anyja használhatatlanságától.
Szerdán már egészen jól voltam, délután annyira összeszedtem magam, hogy el is mentünk Á elé a munkahelyére, mindannyiunk nagy örömére. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy az én betegségem abszolút nem egy vírus következménye, hanem a pánikalapú hisztériáé. Amint ezt detektáltam, sikerült is kezelnem.
Így mára teljesen meggyógyultam. Jóllehet a disszertációm ettől nem íródott tovább, de azt lassan csak felismerem, hogy a hisztizéstől nem is fog.

Mindeközben Ágó egy kis csodacsillag, aki azért egy személyben egy duzzogó varánusz és maga Szörnyeteg Lajos is. Ma azzal jött nekem ebéd közben, hogy képzeljem el, ő azt "olvasta valahol, egy könyvben, hogy egyszer egy kisfiú egyedül ment a játszótérre, az anyukája meg otthon maradt". Komoly pofával, részletezően.
Valamint imádom, ahogy bővül a szókincse és teljesen természetes, ha egy autótologatás során gyors egymásutánban számtalan különböző szót használ az autók mozgásának leírására: megy, gurul, elhajt, befut, száguld, döcög, megérkezik, nekilódul pl. Meg simán és jól használja a "szerintem", "én úgy gondolom", "azt tudom erre javasolni", "biztosan", "elképzelhető, hogy", "feltétlenül", "mindenképp" kifejezéseket.
Az egyik legaranyosabb mégis az, amikor narrálja saját magát. "Ezt most idehozom és rárakom - gondoltam." (A sok párbeszédes mese hatása.) Meg monologizál és halandzsázik rengeteget.

Ágy

Eljött az ideje, hogy visszatérjenek az alvási szokások a rendes kerékvágásba. Ez legfőképp azt jelenti, hogy nem megyek át Bágó szobájában hajnalban, hanem vállalom, hogy felkelek, amikor Á felkel (nem is lenne rossz, ha lenne reggelente egy félóra szabadságom).
Bágó nem nagyon kel fel éjjel, ha mégis, akkor csak oda kell sietni hozzá és visszadugni az ágyába. Viszont hajnali hat körül felkel, és erre jó megoldás volt, hogy addigra én már rendszerint az ő szobájában lévő nagyágyon aludtam, gyorsan magam mellé tettem és aludtam tovább. Most viszont azt gondolom, hogy a rémséges Tita-függősége részben abból táplálkozik, hogy így minden reggel mellettem ébredt. Nem, nem kell, hogy azt higgye, mi egyek vagyunk. Nagyfiú már.
Szóval ma maradtam Á mellett. Bágó valamivel hat után szólongatott, de hiába mentem oda, nem tudtam visszadugni az ágyába, nem akart lefeküdni. Gondoltam egyet, ha már úgyis fel kell kelnünk, áthoztam a mi ágyunkba, hogy mesélek neki. De itt sem akart maradni. Visszaszaladt a szobájába és lefeküdt egyedül a nagy ágyra. Aludt is hét utánig, amikor átjött újra hozzánk és akkor már kérte, hogy meséljek. Korábban kelt, mint máskor. Korábban aludt is el délután, meg este is. De az igazi fejlemény, hogy este ő kérte, hadd feküdjön a saját ágyába, ne pedig egymás mellett aludjunk el a nagyágyán. Átmászott az ágyikójába, odaültem mellé, forgolódás, fészkelődés és annak többszöri ellenőrzése után, hogy még mindig mellette ücsörgök-e, elaludt. Hm. Csak így tovább!

Könyvhét

Kimenőt kaptam a fiúktól (a kisebbik némiképp zokon vette ugyan a kívánságomat), és ellátogattam a könyvhétre. Volt, amit "muszáj" volt megvenni, ha már egyszer épp ott dedikált a szerzője. Aztán volt, amit "megérdemeltem" és ennek megfelelően ajándékba kaptam, mert sokat segítettem a szerzőjének (amit egyébként már korábban és igazán nagylelkűen honorált). Volt továbbá olyan is, amit meg azért vásároltam meg és dedikáltattam, mert mégiscsak egy afféle "padtársam" remekművéről van szó. Végezetül nem feledkezhettem meg a legpicibbről sem, aki ha a dolgok jól jönnek össze - és most erre nem térek ki bővebben, mert csak felbosszantanám magam - ovis lesz az ősztől.
Nem mellesleg - mivel nem egy időben voltak jelent a látni kívánt szerzők - beszereztem egy jó kis nyári inget is a közeli hundm-ben.

Vihar

Nagyon szeretem az ilyen esőt, mint a ma esti. Bágó sem félt most tőle (tavaly elkapott minket egy nagy jégesős vihar nyáron, attól nagyon-nagyon megijedt), apukája nyakában ücsörögve tartotta az esernyőt a hazaúton. Este 7-re legkésőbb itthon kell vele lenni, nagyon elfárad különben. Amitől hisztis.

Holnap A. papa jóvoltából újabb kör a levéltárban (nem említettem még, de engem határozottan zavar a Széll Kálmán tér megnevezés). Ilyen még nem volt, hogy Bágóra a papája vigyáz, de az előjelek szerint nagyon várja mindkét fél.