A kóborló bőrönd hazatérése

Mivel a régi kedves piros bőröndünk nemrégiben, talán Áki indiai útja során (?) megsebesült, a mostani utazási sorozata előtt (Párizs és Pisa egy hónapon belül!) vettünk egy új bőröndöt. Kéket. Ágó húzta haza a boltból!
Ám Párizsból Ákos bőrönd nélkül tért vissza. Rövid volt az idő az átszálláskor (merthogy manapság már Párizsba is csak átszállással...), lemaradt. Másnapra mondjuk ideért, de ennyi idő is elég volt a fincsi sajtoknak, hogy gyors érésnek induljanak. Kellett is szellőztetni pár napig, mire rendbe jött a lakás levegője.
Aztán elment Pisába és... megint bőrönd nélkül jött haza! Ám ezúttal nem pusztán lemaradt a bőrönd, hanem elutazott Barcelonába! (Itt szeretném akkor elővezetni azt az ötletemet, hogy legyen inkább úgy ezentúl, hogy nem a bőröndöt hozzák vissza a gazdájához - igen, visszahozták megint -, hanem a gazdit - és kedves családját - viszik utána.)
A bőrönd tegnap éjjel érkezett, ma reggel szóltak, hogy majd hozzák. Ákos persze dolgozni ment, így Andorra és rám maradt, hogy fogadjuk a hazatérőt. Csakhogy mi elmentünk sétálni. A bőröndös pacák viszont azt mondta, nem tud ránk várni 15 percet, mert még sok helyre megy. Végül megegyeztünk abban, hogy elénk jön a parkhoz az autójával, és ott megkapjuk a bőröndöt. Ezért történhetett, hogy szemerkélő esőben egy babakocsit magam előtt tolva és egy bőröndöt magam után húzva vonultam végig a parktól hazafelé vezető úton - teljesítményemmel sok elismerő pillantást és meglepően sok segítséget kivívva magamnak.
Most itthon van. És a parmezán nem is büdi (a camambert-rel szemben, ugye).

Andor meg bevágott ma kb. fél deci reszelt almát.

J.A.

Még szerencse, hogy már úgyis megírta más. Legalábbis az ismételt munkaügyi fennforgások miatt mostanában sokat jár ez a sor a fejemben:
"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

Mondjuk akárhogy is... meg kell szervezni Andor felügyeletét szeptembertől... sőt, részben a jövő héttől!

42 - törölköző

Nem is emlékszem már, hogy mire mondta ma Ágó, hogy a megoldás a 42, pedig már akkor is megjegyeztem, hogy milyen felvilágosult ez a gyerek,
erre most derült ki számomra - mert egyébként én nem vagyok ebben igazából járatos - hogy ma van a törölközőnap. Szóval Ágó tud valamit.

Maxi

"Tita! Akármi is leszek, ha megnövök, de én leszek a legjobb."

(ma egyébként: benzinkutas)

Mi lesz, ha nagy lesz?

Legfőképp rendőr, kicsit hentes,
régész, mosodás.
(az elmúlt hónap termése)

Mindazonáltal...

... néha mégis szívesen szabadságra mennék.

Tita óriás lesz

Szóval ma, több hónapnyi szenvedéses kocsitologatás után, fél óra alatt új kerekeket kapott a babakocsi. Mert B. utána járt, hogy hol lehet megcsináltatni. Maszek, egy nő, aki maga is megunta, hogy súlyos pénzeket gombolnak le róla apró-cseprő dolgokért, azon az alapon, hogy mivel fontos, úgyis kifizeted. Nos, két kerékért, tengelypöckökért, és az elrongyolódott foggantyú gumikért 2500 ft-ot fizettem, de megelégedett volna 2000-el is, ha nem kaparom össze az apót. Ha valakinek babakocsi szerelő kell, csak szóljon.
De nem pusztán az a szenzációs, hogy lám-lám, ha akarjuk, a megoldhatatlannak tűnő műszaki ügyek is megoldódnak fél óra alatt -bár önmagában már ez is külön bejegyzést érdemelne (itt jegyzem meg, éjszaka töprengtem jó sokat az adóbevallásomon, és azt hiszem, megfejtettem, arra is büszke vagyok).
Az igazi mondanivalóm az, hogy miután felkeltem a két gyerekkel egyedül és Ágót eljuttattuk az oviba - amikor valami mázsás súly leesett a vállamról, én nem értem miért, mert a neheze ez után jött (Talán attól féltem, hogy mivel feszült vagyok, Ágóval leszek türelmetlen? Nem tudom, mindegy, nem voltam türelmetlen, ügyes voltam, meg ő is.) - szóval ezután visszajöttünk az autóhoz és kiautóztunk Csillaghegyre a babakocsishoz Andorral. Oké-oké, tudom, hogy másnak ez mindennapos ügy, de én még mindig tökre izgulok, ha ismeretlen utakra kell mennem autóval (meg gyerekkel). Ha meredek kocsibehajtókra kell parkolnom. Meg minden. És hiba nélkül mindent megcsináltam, Andor hazafele aludt is valamennyit. És mérhetetlen büszke vagyok magamra.
No, szóval semmi nagy dolog, csak egy újabb lépés, hogy biológiai felnőttből funkcionális felnőtté váljak.

update:
Apu most hívott, hogy mi volt délelőtt.
T: És képzeld, hazafelé az alsó rakparton jöttem.
A: Miért, eltévedtél?
---
hihi, egyébként igen, de akkor is tök ügyes voltam, mert azonnal ráismertem, hogy hol vagyok és bátran hazajöttem arra :)

Óda

Az én nagyfiam már most egy József Attila.
Tegnap fürdés után (azok mindig nagyon romantikus percek), odabújt hozzám és azt mondta, hogy úgy szeret, mint a fák a lobjukat. Mire én mit is felelhettem? hogy én meg őt úgy, mint a virágok a napsütést. Mire ő: tudod mit, én inkább úgy szeretlek, mint a halak a vizet.

Andor meg az almát szereti. Krumplival is. Nagyon.
Úgy eszik, hogy a tápit abbahagyja, mert unja vagy jóllakott vagy mittomén. És akkor én megkínálom almával (ma először krumplival vegyítve) és ő meglátja a kiskanalat, amitől azonnal hatalmasra nyílik a szája és hamm bekapja. Vigyorog és nyomja befelé. Mondom, miután a tápival már - elvileg és a jelzései szerint - jóllakott. Kalimpál, hogy megszerezze a kanalat, hogy nyomassam gyorsabban, hogy mégmégmég.
Oké; nem egy nagy alvó, de legalább az evéspara, úgy tűnik, nála is kimarad.

És ha már Óda. Boldog 8. házassági évfordulót nekünk! Ezt üzenem Ákosnak Párizsba :)

Másmilyen

Hogy Andor a "másmilyen fajta második gyerek" típusba tartozik, azt abból is tudni lehet, hogy szerintem már most több afféle háztartási balesetbe keveredett, mint Ágó az elmúlt 4,5 évben. Az előbb is a kiságy rácsa alól (!) kellett kiszabadítanom a kezét, mert valahogy odagörgött a játszószőnyegéről (n.b. Ágó ilyen korában nem görgött még sehová), bedugta, de mivel kismajom, kihúzni nem tudta már, mert gondosan ökölbe szorította és úgy nem fért ki. De szorult már lába is a rács közé, meg koppant a feje parkettán meg ilyenek.
Mindeközben mérhetetlenül jókedvű, gagyarászó makimajom, aki csak azt nem tudja megérteni sajnos, hogy az éjszaka alvásra való, mi legalábbis arra használjuk, ezért teljességgel fölösleges éjjel 1-kor, 3-kor, majd azután óránként felkelni ellenőrizni, hogy mind megvagyunk-e. Mert nem másért kel föl, bár a tisztesség kedvéért olykor eszik is. Viszont a visszaaltatáshoz mindig igénybe veszi a segítségünket. Reggel 6 után pedig egyáltalán nem kíván már visszaaludni, hiszen - ahogy egyébként én is látom persze - világos van, nappal, akkor meg minek aludni ugyebár.
Ma pedig igazi nagyvárosi szuperanyu voltam, shoppingolással töltöttük a délelőttöt, ráadásul autóval mentünk!