Annyira sok

feljegyezni való lenne.
Főleg Ágó okos-édes-kedves mondásai, meg Andor napról-napra látható fejlődése.
Mondjuk leírom ezekből azt, hogy Ágó elkezdett érdeklődni a betűk iránt, két-három betűt ki is olvas most már különböző feliratokból, és az írással is kezd ismerkedni. Ha tollba mondjuk neki, hogy pl. a R az olyan, mint a P csak támaszkodik a lábával, vagy hogy az Ö az olyan mint az O csak van rajta két pont, akkor egész ügyesen elevickél.
Az első szó, amit leírt az volt, hogy: ÓTVAR :) (A második a BETEGTÁJÉKOZTATÓ, a harmadik a LAKÁSFELÚJÍTÁS - lett volna, ha nem parancsolok inkább mindenkit oda az ebédlő asztalhoz :)

A minap meg arról beszélgettünk, hogy honnan lehet aranyat szerezni. Ettől a kérdéstől jutottunk el a farmernadrág problémájáig (mint ami ugye nehezen nyűhető, ezért is hordták az aranymosók). De bizony néha az is elszakadt a nagy munkától. "Nah, azt nem hiszem, hogy ahhoz sokat kell csúszni-térdelni-dolgozni, hogy elszakadjon. Az oviban egy csomó anyukát láttam, akiknek teljesen szakadt a farmerja."

Azon kívül udvarolni is nagyon tud. A minap azt mondta, hogy szerinte nagyon szép vagyok, amikor kiabálok (istenem, micsoda egy cinikus fiam van! :), ma meg azért dicsért meg, mert szépek voltak a hópelyhek a hajamon!

De teljesen mindennaposnak tekinthetők az olyan beszélgetések, amelyek a választások, a pártok, az állam, az államkincstár, a munkáltató és az alkalmazottak viszonya stb. kérdéseket érintik. Vagy épp a bolygók gravitációját...

Andor egy vicces maki. Szeret integetéssel köszönni, sőt a rend kedvéért olykor-olykor hozzáteszi, hogy PÁPÁ. Tapsikolni is szeret. Tudja továbbá, hogy VAVA - és helyesen alkalmazza. Vagyis főként olyankor, ha kutyát lát. A végtelenségig bátor, bárhová felmászik. Ágót GÁGÁnak nevezi, de ez nem egyértelmű, mert sok minden más is GÁGÁ.

Na, én fáradt vagyok. Alvás.

(Mérhetetlenül szomorú, hogy nem tudunk tovább babamama franciaórára járni. Meglepő, hogy most hallgatom a Beatles - Rubber Soul albumot és minden számnak tudom a szövegét. Honnan?
Ma reggel egy ősz hajszálat találtam a halántékomon. Az asztalomon fejmagasság fölé (ülő helyzethez mérve) érnek a könyvkupacok.)

Szegény második

A második gyereknek nagyon nehéz.
Ma pl. Andor megpróbálkozott azzal, hogy hisztizik. És én egy csöppet sem tudtam komolyan venni. Pedig még a földre is lefeküdt hozzá. Néhány ütemet rendesen visított, aztán kezdett elhalkulni. Aztán azt hittem, el is alszik ott a földön fekve. Végül felkelt, feltérdelt, rám nézett és elnevette magát. Aztán felmászott az ölembe és elaludt (amit eredetileg nem akart, azért is tört ki a hiszti).

Az úszásról pedig. Nyilván nem úgy van az. Ágó lelkes úszó, menne is, ha én is mennék. De ő azt nem akarja, hogy őt valaki TANÍTSA. Na ne már! Nem volt érv, hogy most is azt teszi vele az a bizonyos bácsi, aki péntekenként instruálja őket, nem volt érv, hogy én nem vagyok úszóedző. Semmi sem volt érv. Nem lesz úszásra járás. Kár.

Még valami: Andornak elképesztő furcsán nőnek a fogai. Talán nem írtam még, hogy a dokkernéni is detektálta, hogy az első felső metszője "megkettőzött" (de, lehet, hogy már írtam), de azon túl, szerintem a kettese is nagyon ferdefurdán nő, valamint az is vicces, hogy egy-egy rágója is van már lassan mindenhol, de a metszők és a rágók között egyelőre nagy hiátus van. (Bár azt hiszem, ez majdnem normális, a szemfogak szoktak később nőni.)
Továbbá: felfedezte, hogy ugyan lehet és érdemes is olyanokat mondani, hogy "gá gá", "bá bá" stb., de a beszéd, amit mi csinálunk, az egész más. Az ő fülével valószínűleg valami gyors hablaty, ezért ma ő is elkezdett gyorsan hablatyolni. Naggggggyon cuki, erre már én se tudok mást mondani. (Egyébként a mi hablatyunkból szemmel láthatóan egyre többet ért.)

Úszás

Rengeteg írnivaló lenne, de hát sajnos a blogon kívül is rengeteg írnivaló van (vagy szerencsére, bár hát ki tudja).
De azt most már aztán muszáj feljegyeznem, hogy ma Ágó életében először mondta azt valamilyen ovin kívüli kötelező elfoglaltságra, hogy van hozzá kedve. És nem másról van szó, mint ÚSZÁSról.
Az én fiam! Nem is tudom elhinni, komolyan.
Rajtam nem fog múlni (pedig nem lesz egyszerű kivitelezni Andorral felszerelkezve, azt mondhatom), bárcsak tényleg belefognánk!

(ma egyébként az IKEÁ-ban voltunk, kaptam egy szép új széket, még nem azon írok, na de majd holnap! a fiúk elképesztő remekül viselkedtek, le vagyok nyűgözve)

((Ha hetente lenne egy ilyen napom - reggel elvittem Ágót az oviba, aztán mentem az egyetemre, ahol védett a szakdolgozóm, de azon kívül a félévi óráim tematikáival, szövegeivel stb. voltam elfoglalva, aztán elmentem még egy finom illatot vásárolni, aztán Ágóért, majd ovi előtt összeszedett bennünket nagyÁ meg piciA autóval és mentünk a székekért, merthogy Ágó is kapott - szóval egy napom, amikor magammal foglalkozhatok és nyugodt tempóban dolgozhatok, hát ezer százalékkal javulna az életminőségem! Ha jól számolom, erre úgy kb. 2-2,5 év múlva van reális esélyem. Ó! addig már fél lábon is...))

Fiúk

Nocsak, ez piszkozatban maradt, de témában idevág (a szünet közben született).

A karácsonyi szünet az jó.
Jó itthon lenni a két kismajommal meg az egy naggyal. A legpicibb az bohóc és végtelenül lurkó: felmászik, beleül, kipakolja, felmászik, eldugja, megharapja, felmászik, kiborítja, fejére teszi. Közben rengeteget ügyeskedik, és nem csak nagymozgásban, de az aprókkal is nagy lépésekben halad. Formabedob, rúdra ráhúz, kockát rak, sőt a duploval is próbálkozik. Ezerrel másolja a bátyját, aki meg végtelen cukin segít neki. És nagy beletörődéssel nézi, ahogy Andor mindent lerombol. (Ez engem néha zavar, de Ágó tényleg nem tűnik úgy, mint akit bánt a helyzet. Van, amikor meg akarja védeni az építményét, olyankor előre szól, hogy Andort a közelébe se engedjük. Mi pedig próbálunk olyan félórákat-órákat csinálni, amikor Ágó nyugodtan építhet, játszhat, mert Andort biztonságos távolba helyezzük.)
Ágóról meg azt akartam írni, hogy: 1.) bár utál usziba járni, az utolsó napon mégis úgy tűnt, hogy őszintén szomorú, hogy már nem volt úszás, sőt elhangzott a szájából, hogy "Tita, én nagyon szeretek úszni." Hát, ki érti ezt. (Elmondta azt is, hogy nem úszni nem szeret, hanem az öltözködés miatt van kiakadva.) Vmelyik nap meg hajat mostunk, és egy órát feküszkélt hanyatt a kádban, alig bírtam kirángatni végül a víz alól.
2.) Mérhetetlen maximalista. Ma pl. sírni kezdett, amiért nem sikerült kb. 10 perc alatt megtanulnia olvasni... Jaj, mi lesz még!
És - valszeg pont az ilyenek miatt, na meg biztos azért is, mert én meg folyton rászólok mindenért - mostanában azt mondogatja, hogy ő egy tökfej. Na, ezt sem szeretném, ha így maradna.
Viszont nől az önkritikája. Ma a Shreket néztük este, amiben Shrek azt mondja a szamárról, hogy: "Nem az a csoda, hogy beszél, hanem az, ha néha elhallgat." Mire mondtam, hogy ilyen alakot én is ismerek, Ágó pedig rögvest magára ismert :)

Vége a téli szünetnek

Pedig a tél még el sem kezdődött.
Nagyon tartalmas szünet volt, és (nekem) nagyon pihentető is. Nem is tudom, hogyan fogok visszarázódni a (nem is létező) kerékvágásba. Mondjuk kedvem van most mindenféléhez, de dolgom is van (túl) sok. (És persze ilyenkor be is indul a csináljunk-bármi-mást-mint-a-cikket effektus.)
Andor változott valószínűleg a legtöbbet az elmúlt két hétben, biztos, hogy neki lesz a legfurcsább az is, hogy újra kettesben leszünk, vagy nem is velem lesz és csak du.-este kapja vissza imádott apukáját és bátyóját. A kis "göndörrém" újabb fogat növesztett (és kicsit aggaszt a furcsán növő felső-első metszője, de csak néha, máskor el is felejtem.), járni nem tanult meg, de mérhetetlen magabiztosan mászik fel bármilyen tereptárgyra (és Bligeten a lépcsőn már nem is négykézláb, hanem egyenesen a korlátba kapaszkodva, állva lépdel fel), és többé-kevésbé ügyesen is ereszkedik le bárhonnan. Kivéve, ha eszébe jut, hogy az adott tárgyon (főként ágy, kanapé) hemperegni is lehet, mert akkor teljesen elveszíti a kontrollt. Beszélni sem tanult meg, de határozottan mutogat, a lámpa a barátja, meg a karácsonyfa és tök ügyesen kommunikál. Ha adni akar valamit, akkor tartja és azt mondja: "da", ha meg csak észrevesz valami újat/szokatlant/érdekeset, akkor mutogatja a lüke kis mutatóujjával. Az evőkéje remek (bár pont az utolsó két ebédnél nem annyira mutatkozott annak), marokkal töm magába bármit, amit mások esznek, és a sajátját is befalja, csak közben ötször-ezerszer felmászik, kimászik, ledobja, hajába keni, kiköpi, kiborítja, elveszi, hozzávágja...
Ágó egész szünetben várta az ovit, csak most, az utolsó este mondta, hogy azért még egy napot itthon maradna. Sajnos a nagy titkos terv, amibe a végén beavattuk, hogy szerelünk két polcot az ágya fölé, nem valósult meg egyelőre, ami kicsit elrontotta a kedvét az utolsó napra, de egyébként csupa jó dolog történt vele, volt nyüzsgés, sütés-főzés, lebzselés, sok itthonlét, ahogy szereti :)
És igaz, hogy a tél még el sem kezdődött, de már hosszabbodnak a nappalok!