Úszás

Rengeteg írnivaló lenne, de hát sajnos a blogon kívül is rengeteg írnivaló van (vagy szerencsére, bár hát ki tudja).
De azt most már aztán muszáj feljegyeznem, hogy ma Ágó életében először mondta azt valamilyen ovin kívüli kötelező elfoglaltságra, hogy van hozzá kedve. És nem másról van szó, mint ÚSZÁSról.
Az én fiam! Nem is tudom elhinni, komolyan.
Rajtam nem fog múlni (pedig nem lesz egyszerű kivitelezni Andorral felszerelkezve, azt mondhatom), bárcsak tényleg belefognánk!

(ma egyébként az IKEÁ-ban voltunk, kaptam egy szép új széket, még nem azon írok, na de majd holnap! a fiúk elképesztő remekül viselkedtek, le vagyok nyűgözve)

((Ha hetente lenne egy ilyen napom - reggel elvittem Ágót az oviba, aztán mentem az egyetemre, ahol védett a szakdolgozóm, de azon kívül a félévi óráim tematikáival, szövegeivel stb. voltam elfoglalva, aztán elmentem még egy finom illatot vásárolni, aztán Ágóért, majd ovi előtt összeszedett bennünket nagyÁ meg piciA autóval és mentünk a székekért, merthogy Ágó is kapott - szóval egy napom, amikor magammal foglalkozhatok és nyugodt tempóban dolgozhatok, hát ezer százalékkal javulna az életminőségem! Ha jól számolom, erre úgy kb. 2-2,5 év múlva van reális esélyem. Ó! addig már fél lábon is...))