Ez az a nap, amikor úgy mentem el reggel a kéthetente tartott duplaóránkra, hogy nagyon gyanús volt, hogy haza kell jönnöm még a vége előtt. És lőn - Andor belázasodott (utoljára épp egy hete volt, mindössze kb. 1 napig láza).
Este, amikor az egyik oldalamon a kis gőzös szuszogású Andor hánykolódott, a másikon Ágó köhögött, akkor számolgatni kezdtem magamban, hogy hány napom is van még a két legkorábban leadandó szövegre (egy előadás, egy szinopszis) (12 egyébként), és hogy vajon menjen-e holnap oviba Ágó, ha már így is a csoport fele hiányzik. De akkor hányni kezdett - úgyhogy ezen legalább nem kell tovább gondolkodnom.
2015. március 19., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)