Eső

Na, ez! ez az eső volt ott Belgiumban pár napja, ebben néztem meg először Leuvent.
Igazából se ott, se itt nincs ellene kifogásom, csak gondolom, hogy ez az ősz már (ami ellen úgyszintén nincs kifogásom).
Csak Ágót sajnálom, hogy kezdődik az ovi. Tökéletesen megértem, hogy nincs kedve menni, nekem se lenne, jó volt ez a nyár. És ráadásul most beköltöznek egy iskolába, és új csoportja lesz...
Azért holnap igyekszem majd úgy csinálni reggel, mintha jó lenne ez így.

belgabalga

Bár sokat cizellálódott az elgondolásom Belgiumról az utóbbi 24 órában, azért ha röviden kellene jellemeznem az országot, talán azt mondanám, hogy ez egy hely, ahol az egyik falut úgy hívják, hogy
ERPS-KWERPS. Komolyan.

De Leuven igencsak kellemes.

Leuven

Hát ez szívás. Itt vagyok Leuvenben egy szupi szállodában, de úgy zuhog az eső, hogy egyelőre nincs bátorságom nekiindulni a városnak. Pedig a csodálatos internet segítségével már azt is kinéztem, hogy hol szeretnék enni. Nohát.

Utolsó löketek

A f.halmi kaktuszolásoknak mindig van egy nyár-lezáró tartalma is. Az azért azt hiszem mégis most fordult elő először, hogy a Büdi tóban nem tudtunk megmártózni, mert hidegnek ítéltük az időt. Nem baj, így is jó volt. A fiaink azóta is úgy néznek ki, mint akik valami irtó heves bárányhimlőből lábadoznak - annyira megették őket a szúnyogok.
De volt bicajozás, fagyizás, bogárgyűjtés, közúti gyűjteményezés, vendéglőzés, otthon főzés, sokáig fennmaradás, sokáig (relatíve) alvás, szóval, minden, ami kell.

Utána itthon is mintha megváltoztak volna a dolgok. A fiúk előzőleg annyira régen voltak mindketten itthon, hogy most alig-alig van nyivákolás és veszekedés, egyre több az együtt játszás. Ágó elégé sokszor bebizonyította már, hogy micsoda komoly nagyfiú és micsoda mesebeli nagytestvér tud lenni. Mások - köztük én - már ezerszer agyoncsapták volna Bambit a sok rosszalkodásért és rombolásért, ő meg csak magyarázza-mantrázza neki ezerszer is, hogy próbáljon kicsit jobban figyelni és ne döntsön le mindent.
Meg is van a viszonthála. Andor Gágá nevével alszik el és kel, vele bárhová és bármeddig hajlandó szép rendben, kézenfogva sétálni, és amikor épp nem dúl benne a dúlhatnék, akkor cirógatja, bújik hozzá. Szóval rajong. Komolyan, jó rájuk nézni.

Bambi kezd szavakat mondani. Van három nagy kategóriája:
VÍZ, elsősorban valóban a víz, de azon kívül egyfelől minden vízhez szorosabban-lazábban kapcsolódó más dolgok, mint pl.: pocsolya, csatorna, eresz stb., ill. a pozitív tartalmú egyebek is (pl. ha DAL-t akar hallgatni a számítógépen, akkor odaáll a gép elé és közli, hogy VÍZ, csak miután kijavítjuk DAL-ra, akkor mondja ő is utánunk
GOGÓ - ez minden, ami kicsi és gömbölyű (vagy majdnem). Golyók az golyópályához, csipetke a gulyáslevesben, áfonya, mézes műzlikarika, stb.
NYÉNYI - főként nénik, de olykor minden emberi lény.

Egyébként egész ügyesen mond utánunk dolgokat (pl. VIGYÁZZ!), de azért még van mit tanulnia :)

Vasárnap pedig

Vácra mentünk vonattal. Ágóval kicsivel egyszerűbbek voltak annak idején az utazások. Többször voltunk Szanyban annak idején, meg Pécsen. Vonattal. Bambival Vácig, a nem egészen egy órás út is meglehetősen hosszúnak tűnt.
Az ottani programok közül Ágónak a fagyizás és az ebéd, Andornak pedig a 11 órai misére hívó harangszó és még egy extra hangoskodós eset (mindjárt bővebben) tetszett a legjobban. A harangnak hosszan örült (Ágó befogott füllel állt), kalimpált, vezényelt, táncolt. Mikor nagy sokára véget ért a bimmbammolás, mi is továbbcammogtunk. Andor talált egy szuper botot, amivel mindenre rá lehetett ütni. Például az egyik parkoló autóra is. Aminek megszólalt a riasztója. És mit csinált erre ez a kismajom? Megijedt? Dehogy! Táncolni kezdett a riasztó víjjogásának ritmusára... :)

Nyaraló linkek

Gágának véget ért a tábor, és bár nem állítom, hogy aktívan vett részt végig, az tény, hogy jól érezte magát és jövőre is szeretne menni. Ennél többet mit várhatunk?

Ma menőztünk és itt voltunk délután. Egyszer majdcsak újra nekilátok a fotóalbumok gyártásának is. Na meg a nyári naplónak Ágóval...

Kaki, tábor

Gágá harmadik napja Meseíró táborban van. Ő az egyik legkisebb, de a nagyok befogadták, együtt játszanak, ő meg jól érzi magát. Az első nap úgy indult, hogy a táborvezető megkérdezte tőle, hogy szeret-e rajzolni, mire ő rávágta, hogy igen, csak sajnos nem tud. Édesem. Ehhez képest azért olyanokat rajzolt, hogy magam is meglepődtem. Étteremben ebédelnek, nincs délutáni alvás. Elfárad estére, de viszi a lendület, örülök, hogy megtalálta a helyét egy tök idegen közösségben. A hét végére állítólag elkészül a közös mesekönyv, könyvbemutató is lesz. Ma pedig filmet forgatnak - meglátjuk majd.

Bambi pedig közölte ma a hazaúton, hogy "kakk, kakhi" és rámutatott egy szép termetes kutyasz*rra.

Na, most van 32 percem

Igaz, ami igaz, elmaradoznak a bejegyzések. Cserébe az élet zajlik. Nem rossz csere :)
Ágóbágó Bligeten nyaral és azt hiszem, élvezi. Mondjuk az én szívem is összeszorult a hírre, hogy az övé összeszorult tegnap, amikor alátekintett a Halászbástyáról és meglátta a Margit-hidat és szűkebb kis hazáját.
Gágáról még azt kell tudni, hogy nagyfiú, flegma és nagyszájú, és közben kisfiú és a legdrágább kis alvósállatka, akihez hozzá lehet és kell bújni elalváskor és akkor mindenkinek finom.
A héten volt a Hivatalban kreatív délelőtti játszóházban, ami nagy szó, hiszen ő aztán nem az a fajta, aki csak úgy elmegy ilyen helyekre. De még jól is érezte magát! Jövő héten pedig meseíró táborba megy - jól is jön az edzés Bligeten, ahol délutáni alvás helyett mindenféle vad városnéző programokba kezdenek távolról jött rokonokkal!
(Itt jegyezném meg, hogy tegnap Bambival HÁROM órát aludtunk délután!)
Volt még Gágá (és nagyÁ) lagziban, ahol ő vitte a gyűrűt és aztán ő lopta el a menyasszony cipőjét és ők hordták a székeket a templomtérre és az egész mulatság három napig tartott, mint a mesében. És közben sodródott a Rábában és azt is élvezte!

Én eközben ellátogattam Leicesterbe, ami szebb volt mint valaha. Lehet, hogy mert nyár van, lehet, hogy mert Oadbyban laktam és onnan közelítve egyébként is a legszebb arcát mutatja a város. De jó volt régi arcokat és kedves ismerősöket újra látni, és jó volt, hogy emlékeztek rám és kedvesen fogadtak. A konferencia is jó volt, de a legjobb, hogy három napig senkihez nem kellett időben igazodnom (kivéve a vonatokat, repülőket és konferenciaprogramot), és addig aludtam, amíg bírtam. És egy teljesen igazi angol házban laktam, hála nagylelkű támogatóimnak, egykori üzlettársamnak.
A legmeghatározóbb ebből az utazásból mégis az marad, hogy hajnalban, amikor a kisbusz vitt LisztFerihegyre, keresztülautóztunk a belvároson, a tűzeset miatt lezárt Kodály köröndön és az egész környéken égett szag szállt és nagyon furcsává varázsolta az egész környéket.

Bambidu is nagyfiú ám. Tud szavakat: Gágá, mama, papa, víz, néni, kuka, azt hiszem, ennyi a szókincse. De annyira, de annyira huncut, hogy elmondhatatlan és olyan bohóc is. Neki egy szál cérna, pláne egy méter hosszúságú zsinór egész napi elfoglaltságot ad. Azon kívül még enni szeret. És játszani. És biciklin utazni. (Voltak strandon, én azt nem láttam, de állítólag ott is hasonkúszásban kommandózott körbe-körbe a kisvízben.)

Ja, és még az volt velünk, hogy mielőtt elmentem Angliába, Ákosra rárontott a vírusos gyomorrontás, úgyhogy egy kiadós khm... előszoba takarítás után hagytam itt őket hajnalban. De láss csodát, rajtam csak akkor tört ki a baj, mikor hazajöttem, eltöltettem két napot Bligeten és aztán megérkeztünk ide haza. És utánam jött Bambi, de őt nem viselte meg annyira, aztán jött D., a babysitter, aki két órát töltött mindössze nálunk, hogy segítsen nekem túlélni. Gágá volt az utolsó. Mamika és Papika csak egész enyhén kaptak belőle.

Még van 15 percem az indulásig, mégis befejezem most.