Vácra mentünk vonattal. Ágóval kicsivel egyszerűbbek voltak annak idején az utazások. Többször voltunk Szanyban annak idején, meg Pécsen. Vonattal. Bambival Vácig, a nem egészen egy órás út is meglehetősen hosszúnak tűnt.
Az ottani programok közül Ágónak a fagyizás és az ebéd, Andornak pedig a 11 órai misére hívó harangszó és még egy extra hangoskodós eset (mindjárt bővebben) tetszett a legjobban. A harangnak hosszan örült (Ágó befogott füllel állt), kalimpált, vezényelt, táncolt. Mikor nagy sokára véget ért a bimmbammolás, mi is továbbcammogtunk. Andor talált egy szuper botot, amivel mindenre rá lehetett ütni. Például az egyik parkoló autóra is. Aminek megszólalt a riasztója. És mit csinált erre ez a kismajom? Megijedt? Dehogy! Táncolni kezdett a riasztó víjjogásának ritmusára... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elég himpi ez az Andor!
VálaszTörlésMajd összeeresztjük az összes sipircen, himpit, banditát. Van jó randalír-hely. Ágó hajónak hívja. Ez a fenti Zsuzsiszoba, melyben az összes ágybetét a padlón van, ott aztán lehet himpellérkedni! De ti hol alszotok, azt nem tudom biztosan. Ágóval mi az ebédutáni alvást a szoba közepén szoktuk teljesíteni. Ő ébred először.
VálaszTörlés