"Nagyon potyog!"

Andor: Tita, ki akarok menni megnézni, nagyon potyog!
Én: Mindjárt, ha rajtad lesz a kabát-sapka, akkor mehetsz...
A.: De nagyon potyog!!!
Én: Igen, és van kint egy létra is, szerelnek, biztos a vakolat potyog.
A.: Ki akarok menniiii!
Ágó: De Tita, nem vakolat! Esik a hó!!!!!!!
A.: Hó? Az mi? Ki akarok menni!

- kimennek -

A.: Nagyon potyog! Föntről. Szerintem az ereszből jön!
Ágó: Andor, ez hó! Te még nem láttál ilyet...
....
És hát tényleg, Andor látott ugyan havat, de hóesést még sosem. Három éve, mikor kendőben hordoztam, akkor esett sokat, két éve egyáltalán, tavaly pedig volt egy darab havas hétvége, amikor szánkóztunk ugyan, de inkább csak a hidegtől szenvedett..

Eljött ez a nap is...

... végre, HÁ kiskorú 7. születésnapja előtt nem sokkal, azután, hogy elkezdte az iskolát (amit nagyon élvez), azután, hogy elkezdett kézilabdázni (amit nagyon élvez), azután, hogy kiesett négy foga (néhányat kihúzott inkább) és még ki tudja, mi minden történt, de egyszóval nagyon nagy fiú lett, szóval ma
meghívta egy barátját az isiből (akivel már oviban is talán a leginkább jóban voltak)!!!

És nem nekem kell őket szórakoztatni, hanem baromira nem hiányzom (még Bambit is simán beveszik), játszanak. Olyan, mint egy igazi elsős gyerek!

Közeledik a nyár vége

Közeleg a nyár

Tegnap igazán alaposan kihasználtuk a jóidőt. Reggel a parkba mentünk. Hármasban, mert Ágó nem ment oviba - ugyanis diákigazolvány készítéshez volt időpontunk az okmányirodába. Amiért nem ment oviba, elmaradt a reggeli szívfájdító jelenet is, amit Andor szokott rendezni, hogy a bátyja elhagyja reggelente. A parkban csatlakozott hozzánk MormotMami, ő vigyázott Ara, amíg mi elbicajoztunk ügyintézni. Távozásunk után negyed órával telefonált. Jól meg is ijedtem, de "csak" annyi történt, hogy A-t pólóra kellett vetkőztetni,, mert összevizeződött.
A diákig. csináltatás (első lépése, mert még lesz folytatás az iskolában) gyorsan megvolt.
Hazafelé fagyiztunk, Mami meg lelépett :)
Én is elfáradtam, úgyhogy Andorral ágyba bújtunk - Ágó addig mesét nézett... (Micsoda anya az ilyen!)
Du. pedig újult erővel elcangáztunk megnézni Pukát, amint focizik. A kölökök is nagyon élvezték, hát még hogy - mivel vásárolni nem volt idő - vacsizni megálltunk egy pizzázóban.
Nem kellett nekik extra fejbőlmese este, ki érti ezt?

---
Várom a nyarat. Andor nagy lurkó ugyan, de annyira jóságos is közben, hogy ha elég leszarom-tabletta van az embernél, akkor simán ki lehet bírni a napi két-három átöltözést, kiborított cserepeket, üvegből evett lekvárokat, pohárban úszó szalvétákat és a társaikat. Ágó meg olyan nagyfiú és közben olyan ártatlan kis naiv baba is egyszerre! Ez lesz utolsó kisfiú-nyár, szeptembertől iskola (szemüveges is lett, nem is írtam). És az első nyár, hogy unokatesóik is lesznek!!!

Véres(en komoly)

A mai nap azzal kezdődött 6.04-kor, hogy Ágó lábdobogását hallottam közeledni, aztán meg hogy "Vérzik az orrom! Vérzik az orrom!". Nem mondta kétségbeesve vagy ijedten, csak amúgy tényközlő stílusban, ugyanis a "grizzly támadások" nem teljesen ismeretlenek felénk. (Azért is van neve, mert jópárszor történt már, hogy Ágó ágya úgy nézett ki reggelre, mintha éjjel egy grizzlyvel csatázott volna.) Mentünk is hát a fürdőbe, csap fölé tart, törölget, hideggel borogat. De sajnos - ugyancsak nem először - egy ponton rosszul lettem és ki kellett jönnöm. Szabályszerűen ájulás közeli állapotba kerülök ilyenkor, kimegy a vér a lábamból és leizzadok. Nem kifejezetten a vér látványa csinálja, mert hisz máskor gond nélkül ellátom a vérző orrát, de bizonyára attól sem független. Talán a hirtelen kipattanás az ágyból, legmélyebb álmomból + a vér együtt.
Egyszer megpróbáltam visszamenni, de újra rosszul lettem,  úgyhogy a következő körben már csak a fürdőszoba ajtóból érdeklődtem, hogy elállt-e a vérzés. "Ó, már rég!" - jött a válasz.
Sajnos nekem eddigre már hasogató fejfájásom lett, ami estig sem múlt el.

Pedig nap közben véresen komoly dolgokat csináltam. Egyfelől tanítottam. Bicajjal mentem - mert most nem az egyetemre kellett. Egy szakaszon toltam a bicajt (a Rózsadomb aljára mentem), de lefelé aztán volt gurulás! Másfelől beírattam Ágót az iskolába. Atyaég! Iskolás lesz.
Du. fagyiztunk (van bérletünk már), aztán játszó (kavicsozás).

És jött az este, amikor Bambi lecsúszott valahogy a mosdó előtti fellépőről és jól felszakadt az álla. Szerencsére Á. mögötte állt, így a tarkója nem koppant a kádon. Nem vérzett nagyon, de bizonyára fájt és baromira megijedt. Még egy óra múlva, mikor elaludtak is szipogott és hallani lehetett a légzésén, hogy teljesen kikészült. Nem beszélve arról, hogy olyan csöndes és szófogadó lett az eset után, hogy rá sem lehetett ismerni. De hősiesen megmosta a sebet és később azt is megengedte, hgoy bekenjük betadinnal. Remélem, be tud gyógyulni szépen (sebészetre, varratni valahogy nem volt kedvünk elindulni - de talán nincs is rá szükség).

Tavaszi zsúfolt

Ma finomat játszóztunk. Ezt Andor mondta. És tényleg: olyan örömmel tudja belevetni magát a játékba, hogy mindenki felfigyel rá. Lefekszik, hempereg a homokban, pergeti az ujjai között. Bátor és kíváncsi - és ügyes is.
Egyik nap pelenkázás közben, mikor odahajoltam hogy megpuszilgassam a nyakát, azt mondta halkan a fülembe, hogy "nagyon szeretlek".

Hétvégén meg mindkét fiú bicajjal jött fagyizni (ma fogunk fagyibérletet venni :), de Andor nem profi még a triciklijén, Ágó viszont tényleg ügyes bicajos. Ahányszor elment ANdor mellett, mindig odakiabált neki, hogy "na mi az, csiga!?". Andor tanácstalanul kereste a csigát - nézett körbe-körbe. Ágó segített: "Ott van az ülésen." Andor erre felpattant és tüzetesen megvizsgálta az ülését is. Jót nevettünk szegényen :)
De azért ő is nagy dumás, és egyre többször van olyan is, hogy elvonulnak kettesben játszani. Nem is tudom, melyikük függőbb a másiktól: egy öröm nézni, ahogy rajonganak egymásért.

Házi koboldka

Amióta mamika is rendszeres Andor-felügyelő, azóta sorra jönnek rendbe régóta javításra váró dolgok: ezer éve koszos polcocska, vasalni való ruhák, leszakadt gombok tűnnek el.
Nagyon jó dolgom van!

Lehet fokozni

Ez az a nap, amikor úgy mentem el reggel a kéthetente tartott duplaóránkra, hogy nagyon gyanús volt, hogy haza kell jönnöm még a vége előtt. És lőn - Andor belázasodott (utoljára épp egy hete volt, mindössze kb. 1 napig láza).
Este, amikor az egyik oldalamon a kis gőzös szuszogású Andor hánykolódott, a másikon Ágó köhögött, akkor számolgatni kezdtem magamban, hogy hány napom is van még a két legkorábban leadandó szövegre (egy előadás, egy szinopszis) (12 egyébként), és hogy vajon menjen-e holnap oviba Ágó, ha már így is a csoport fele hiányzik. De akkor hányni kezdett - úgyhogy ezen legalább nem kell tovább gondolkodnom.

squash

A napokban elszabaduló pokol (tudományos életem) közepette egészen meglepően jó érzéssel tölt el, hogy (ha minden igaz) a squash-fiú megvásárolta nekünk a "profi" ütőt és jövő héten már azt lóbálhatom.

Pattogós Józsi, Klee és a squash

Nem csak Andor fejlődik persze napról napra, hanem Ágó is.
A kis(nagy)fiú, aki év elején még eléggé gyatrán állt a rajzolással, ... ma is elég gyatrán áll :), mégis hatalmas előrelépést tett. Macit pl. szerintem az egész világon ő tud a legcukibban rajzolni. Az oviban összegyűjtik és majd év végén adják át a rajzait. Nagyon várom.
De sokat fejlődött pl. a társas készségeit illetően is. Mostanság egyre többször kapjuk azon, hogy játszik  a többiekkel. Persze legjobban továbbra is az óvónénik és a dadus körül szeret sertepertélni, de azért ha kell, meg tud nevezni 2-3 gyereket a csoportból, akikkel szívesen van együtt. Annyira, hogy legutóbb határozottan azt állította, hogy közülük az egyikkel szívesen járna jövőre egy osztályba.
Kezdi azt is felfogni, hogy jövőre már iskolás lesz. Ma reggel pl. megkérdezte, hogy hány nap a tavasz, és mikor megmondtam, ragyogó arccal közölte, hogy akkor még 90 napot legalább ovis lehet. Jóhírként közöltük, hogy sőt, még egy nyári szünet is jön utána. (Na, szóval lehet, hogy az iskolát inkább aggódva várja, semmint nagyon-nagyon.)
És van neki ovishumora is. Hogy ő találta-e ki, nem tudjuk, de az biztos, hogy a buszvezetőt, aki ide-oda viszi őket a nagyvilágban, Pattogós Józsinak hívják. És nem ám azért, amire egyébként minden felnőtt gondol először, mintha Józsi bácsi türelmetlen ember volna. (Józsi bácsi buszán mesét is lehet nézni, amit Ágó végülis szeret, de azért ő amellett szokott lobbizni felszálláskor, hogy hallgassanak híreket. Legutóbb is milyen izgit hallott: egy nőt fogtak ki a Dunából Vácnál...). Józsibácsi azért pattog, mert ugyanis erős rugók vannak az ülése alatt, és a gyerekek hátulról mást se látnak, csak a le-föl pattogó Józsit.

Bécsből - ahová áprilisban újra megyek, nem is tudom örüljek-e, egy konferenciára - Klee-memóriajátékot hoztam neki. A napokban pedig beszereztem egy falinaptárat, amit ugyancsak Klee festményekkel illusztráltak. Ágó ránézett és azt mondta: memorizunk egyet? Én elég büszke vagyok rá, hogy az amúgy persze igen markáns jegyekkel rendelkező festő műveit ilyen simán összekapcsolta (a naptáron látható kép nem szerepel a memorykártyákon).

A squash pedig elsőre jó volt, bár nem is izzadtunk meg, leszólta az ütőmet az edzőfiúcska és eszement drága mulatság. De azért jól éreztük magunkat és ezért megéri a dolog. Ha esetleg kitavaszodna, mehetnék bicajjal és az még jobb volna.

Beteg-beteg v2

Na most meg Orroszi és Morrmot.
Mondjuk nem meglepő azok után, hogy ők vigyáztak Andorra és a fájósfejű Ágóra csütörtökön.

Beteg-beteg-beteg-beteg

Andor
már megint
(takony, láz)

Ovisok pelus nélkül

Én: Gyere Andor, kérdezzük meg É. nénit (dadus), hogy hordanak-e az ovisok pelust. (Igen, a terv, hogy Andor lassan kezdjen kacsintgatni az alternatív megoldások felé. Egyelőre kifejezetten retteg a gondolattól, hogy wc-be pisiljen, és legutóbb mikor megpróbáltam elcsábítani, hogy bilit vegyünk, ott is sírva fakadt és óbégatni kezdett, hogy menjünk ki a boltból.)
Én: É. néni! Igaz, hogy az ovisoknak nincs pelusuk?
É. néni: Igaz, igaz. Nincs nekik.
Andor: Hozunk! (és néz azzal az arckifejezéssel, amivel akkor szokott, ha valakit nagyon sajnál)

----

Elinduláskor többnyire magához veszi a "kincseit", amelyeket vászonszatyorban vagy hátizsákban hord az utcán. Általában zsinórok (olykor plüssállatok). Aztán random emberek előtt megáll és azt mondja: "Bácsi/Nyényi! Nézd! Zsinyórom." és feltárja a szatyor tartalmát.

-----

A "feltárásról" jut eszembe. A ház aljában lévő üzlethelyiségben most valami iroda működik. Amíg nem szereltek fel (Andor ellen) szalagfüggönyt az ablakokra, addig minden nap megállt az egyiknél és addig toporgott és kopogott, amíg a bent ülő férfi nem integetett neki. Egy szép napon Ágóék színházba mentek és hazafelé a kezemben akartam hozni a nap közben átcserélt csini-ingét. De Andor meg fel akarta venni a télikabátja fölé. Miért ne. A házunkhoz érve odaállt az ablak elé, és mint egy született mutogatós bácsi nyitotta-zárta maga előtt a kabát fölé húzott inget, mígcsak a fickó odabent (nagy vigyorgás közepette) integetésbe nem fogott.

Nehezen

Nagyon nehezen indult ez a reggel. Mert kedd van - úszás az oviban.
Ágó eleve úgy eszik ilyenkor, mint egy lassított felvétel, aztán még pisi/fogmosás és öltözködés. Még a pisi előtt megmakacsolta magát és összefont karral megállt, hogy ő nem megy ma oviba (merthogy az elmúlt három hétben ilyen-olyan okokból nem kellett úsznia). És akkor kezdődött: kérlelés, érvelés, fenyegetőzés, fenékre csapás és egy ponton még a gangra is kiraktuk hűsölni.
-------

Nem fejeztem ezt be, nem is fogom most már. Csak a csattanót: délután természetesen azzal fogadott az oviban, hogy jó volt az úszás.
Igaz, hogy nekem olyan sz@r napom lett a reggel után, mint már rég.
...........

De arról akarok ma már írni, hogy mennyire cukik.
Ágó 1: féllábon egyensúlyozva húzom a zoknimat reggel a szekrény előtt, félig még pizsiben. És akkor odajön, hogy nézzem csak meg az ujjammal, neki mozog a B1-es fölső metszőfoga! És féllábon egyensúlyozva, félig lógó zoknival nyúlkálok a szájába. És tényleg mintha mozogna.
Ágó 2: egyik délután mentem szülői beszélgetésre, hogy elmondják, iskolaérett-e Ágó, meg hogy hogy sikerült az éveleji difer-felmérése (érett, jól). A gyerekek alvásideje van az oviban, de hát persze hogy aludnának, amikor ott beszélgetünk a fejük fölött. Ágó rámvigyorizik én meg vissza. Később, mikor végeztünk és együtt el is jöttünk az oviból, azt mondja: "És én rád mosolyogtam. Te meg vissza. Az nagyon jó volt." Rettentő romantikus kisfiam van.

Andor annyi cukiságot csinál egy nap, hogy meg se lehet jegyezni. Kedvence a zsinór és a cica. Székekből és párnákból szokott házikót csinálni, amit rém hosszan rendezget, hogy minden jól álljon benne. És berendezi. Zsinórokkal és gépekkel (szendvicssütő, turmix, húsdaráló, telefon). A zsinórokat akkurátusan bedugja. Valahová. Beleül a házikó közepébe, nyomkod és időnként felkiált, hogy "Forint". Olyankor oda kell menni és láthatatlan pénzt ad a kezünkbe. Papírokat is szokott dugdosni a gépek alá, azt hiszem, olyankor azok a nyugták vagy pénztárszalagok.

A kezei nagyon ügyik és szeret velük játszani. Van hogy a kinyújtott ujjait egybefonja és közli: "sín", illetve kifejlesztette hogy ugyancsak összefont ujjakkal ökölbe szorítja a kezeit, aztán nyitogatja őket: "könyv". Ma pedig sok csipeszt csipeszelt össze, úgy nézett ki, mint egy emberke lábakkal: "Gágá".

Próba/szerencse

Ágót holnap elküldjük az oviba.
Az még kérdés, hogy mi lesz kedden, amikor usziba mennek: elvileg nincs arra mód, hogy otthagyják az oviban, amíg úszkálnak. Én viszont nem szeretném, ha ott ülne bélelt gatyában a (jól fűtött) medence partján.

Ma voltunk Grylluson, de Andor várakozáson alul élvezte (az utolsó negyed órára hajlandó volt kimászni az ölemből - át Papikáéba), de Ágó cukin mulatott. Lement a székek előtti helyre és jött-ment, mintha csak véletlenül sétálna arra - de közben majd kigúvadt a szeme, hogy megnézze Gryllus kazuját. (Végül kicsit túrta az orrát reflektorfényben :)

Itthon - én nem tudom hogyan - egy ponton arra terelődött a szó, hogy mi van akkor, ha valaki még az anyukája hasában meghal. Kb. három mondat erejéig merült fel a probléma, de hát huhh! miért kell ennek a makinak ilyesmi akárcsak eszébe jusson is!

Beteg-beteg-beteg

Szombat van. Andor hétfőn volt utoljára a lakáson kívül - mikor a dokkernénihez mentünk. Ágó kedd du. kijött velem a gyógyszertárig. Én minden du. f6-n7 között jártam a külvilágban - bevásárolni.
Elég nehéz mostmár. Nem nagyon betegek, de folyamatos az orrfújás és a köhögés. (Voltak rosszabb periódusok, az éjszakák rémesek, nem is annyira a bedugult orr miatt, hanem mert Andor - szerintem - már nem fáradt eléggé ahhoz, hogy átaludjon egy éjszakát, ezért különféle programokat eszel ki alvás helyett.)
Tegnap du. Ágó rugdosós-ütlegelős hisztirohamot kapott, amit épp az imént ismételt meg (szerényebb kivitelben), arra a hírre, hogy most bizony ki kell menni 20 perc sétára. Végül súlyos fenyegetések árán győzedelmeskedtünk. Elég nyomorult győzelem.
Ez a gyerek 6 éves. Olyan szinten bír undok és genyó lenni, hogy egy 13 éves is megirigyelné. Minket viszont senki nem fog irigyelni 6-7 év múlva....

Beteg-beteg

Most megint mind itthon vagyunk, mert mindenki beteg (Á. nincs, de ő nem is beteg).
Elég vacak éjszakák és köhögős-taknyolós nappalok. Annyira szerencsére nincsenek rosszul (mint pl. Andor a múltkor), de igazán jól se (hogy pl. tudjunk menni múzeumba vagy valami.)
Andor zsinyórok és háztartási kisgépek iránti mániája kezd betegessé válni. Legutóbb egy szatyorban kellett magunkkal vinni a kis olvasólámpát Juditékhoz, meg a kiszuperált régi vezetékes telefonunkat Bligetre. Tegnap hasra esett a húsdarálóval, amivel úgy sértette fel a homlokát, hogy most mintha két szemöldöke lenne egymás fölött, úgy néz ki (de ez a kisebbik baj ahhoz képest, hogy az ijedtségtől úgy elkezdett sírni, hogy végül körbehányta a konyhát). Ma a délutáni alvás előtt többször vissza kellett menni a nagyszobába elköszönni (értsd: megsimogatni és integetni neki) a cd-s rádióhoz (v.ö: objektofilia :)
Este sem volt könnyű lefektetni (cserébe talán ma éjjel nem lázasodik be, mint tegnap). Mikor végre sikerült rábírni, hogy ne másszon ki többet megnézni "Pukát" (apukát), akkor nekilátott hangosan szavalni ("Messze messze szaladok!") meg engem böködni, hogy "mérges leszel!" (merthogy mondtam neki, hogy ha nem fejezi be a randalírozást, akkor mérges leszek :).
Bírja ki ezt röhögés nélkül valaki!
Aztán elaludtunk, később Á. átszállította kicsiÁt a saját ágyába, aki ettől újra köhögni kezdett, de most fél órája csend van.

Azon kívül, hogy mindeközben maxi-maxi cukik és jó nézni, mennyire mérhetetlenül imádják egymást, még az is a pozitív hozadékok között említhető, hogy végre kb. normális autóhasználó kezdek lenni és nem tölt el aggodalommal annak a gondolata pl. hogy elvigyem őket autóval az orvoshoz. Ez nagyon jó érzés.

Méretek

Ágó nem pici. A lába 35-ös, a hüvelykujja akkora mint az enyém.
De mit mondjunk akkor Andorról, aki két évesen akkora (ma voltunk méricskén), mint a bátyja volt 3 évesen?
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha Ákos vezet, akkor már Andor sem fér el rendesen mögötte a gyerekülésben az autóban.
Új autót keresünk.

Beteg

Andor jó lázas két napja. Vagy talán ma már nem annyira, ezért viszont lázcsillapítót sem kapott,  amiért viszont épp annyira van ramatyul, hogy egy percre sem tudom letenni. És nyafizik megállás nélkül. Picurka. (Esténként meg 11-től 2-ig megy a buli/nyafi, mert addigra lázasodik be újra és kap lázcsillapítót, de eközben teljesen felébred: előbb szenved, mikor meg hat a szer, viháncolni kezd...)
Ágót alig látom, de ha igen, tutira felhúzzuk egymást valamivel.
Szuper.

Évkezdet

Bambi szerint a hó hideg. És ha az ember keze nagyon hideg lesz, akkor sírni kell.
Amúgy nem rossz a tél, de jobb, ha még sincs hideg.
Idén eddig a következő dolgok történtek:
1-jén hazajöttünk Á. szüleitől. Az autópályán minden ráfagyott az ablakra, ami szembe repült velünk. Azért el tudtam aludni az úton.
2-án színházban voltunk Á-val. M+A altatták az itthon maradókat. Minden flottul ment. És a darab is jó volt: Julius Ceasar a Vígben (Alföldi).
3-án jöttek a katkuszkák. 20-an voltunk: fele gyerek, fele felnőtt. Jó volt látni őket, jó volt beszélgetni. Tulajdonképp csinálhatnánk ilyet gyakrabban, de persze most majd jól újrakezdődik a mókuskerék. Kivéve persze, hogy idén okosan szervezzük az időt, sőt, sport is lesz!
4-e az ma van. Nadrágokat vettem a kisebb Á-nak (akinek a hüvelykujja akkora mint az enyém, és nem csak ezen látszik, hogy micsoda nagy már, hanem a napról-napra látványosabbá váló flegmaságán is).