Nehezen

Nagyon nehezen indult ez a reggel. Mert kedd van - úszás az oviban.
Ágó eleve úgy eszik ilyenkor, mint egy lassított felvétel, aztán még pisi/fogmosás és öltözködés. Még a pisi előtt megmakacsolta magát és összefont karral megállt, hogy ő nem megy ma oviba (merthogy az elmúlt három hétben ilyen-olyan okokból nem kellett úsznia). És akkor kezdődött: kérlelés, érvelés, fenyegetőzés, fenékre csapás és egy ponton még a gangra is kiraktuk hűsölni.
-------

Nem fejeztem ezt be, nem is fogom most már. Csak a csattanót: délután természetesen azzal fogadott az oviban, hogy jó volt az úszás.
Igaz, hogy nekem olyan sz@r napom lett a reggel után, mint már rég.
...........

De arról akarok ma már írni, hogy mennyire cukik.
Ágó 1: féllábon egyensúlyozva húzom a zoknimat reggel a szekrény előtt, félig még pizsiben. És akkor odajön, hogy nézzem csak meg az ujjammal, neki mozog a B1-es fölső metszőfoga! És féllábon egyensúlyozva, félig lógó zoknival nyúlkálok a szájába. És tényleg mintha mozogna.
Ágó 2: egyik délután mentem szülői beszélgetésre, hogy elmondják, iskolaérett-e Ágó, meg hogy hogy sikerült az éveleji difer-felmérése (érett, jól). A gyerekek alvásideje van az oviban, de hát persze hogy aludnának, amikor ott beszélgetünk a fejük fölött. Ágó rámvigyorizik én meg vissza. Később, mikor végeztünk és együtt el is jöttünk az oviból, azt mondja: "És én rád mosolyogtam. Te meg vissza. Az nagyon jó volt." Rettentő romantikus kisfiam van.

Andor annyi cukiságot csinál egy nap, hogy meg se lehet jegyezni. Kedvence a zsinór és a cica. Székekből és párnákból szokott házikót csinálni, amit rém hosszan rendezget, hogy minden jól álljon benne. És berendezi. Zsinórokkal és gépekkel (szendvicssütő, turmix, húsdaráló, telefon). A zsinórokat akkurátusan bedugja. Valahová. Beleül a házikó közepébe, nyomkod és időnként felkiált, hogy "Forint". Olyankor oda kell menni és láthatatlan pénzt ad a kezünkbe. Papírokat is szokott dugdosni a gépek alá, azt hiszem, olyankor azok a nyugták vagy pénztárszalagok.

A kezei nagyon ügyik és szeret velük játszani. Van hogy a kinyújtott ujjait egybefonja és közli: "sín", illetve kifejlesztette hogy ugyancsak összefont ujjakkal ökölbe szorítja a kezeit, aztán nyitogatja őket: "könyv". Ma pedig sok csipeszt csipeszelt össze, úgy nézett ki, mint egy emberke lábakkal: "Gágá".

Szegény második

A második gyereknek nagyon nehéz.
Ma pl. Andor megpróbálkozott azzal, hogy hisztizik. És én egy csöppet sem tudtam komolyan venni. Pedig még a földre is lefeküdt hozzá. Néhány ütemet rendesen visított, aztán kezdett elhalkulni. Aztán azt hittem, el is alszik ott a földön fekve. Végül felkelt, feltérdelt, rám nézett és elnevette magát. Aztán felmászott az ölembe és elaludt (amit eredetileg nem akart, azért is tört ki a hiszti).

Az úszásról pedig. Nyilván nem úgy van az. Ágó lelkes úszó, menne is, ha én is mennék. De ő azt nem akarja, hogy őt valaki TANÍTSA. Na ne már! Nem volt érv, hogy most is azt teszi vele az a bizonyos bácsi, aki péntekenként instruálja őket, nem volt érv, hogy én nem vagyok úszóedző. Semmi sem volt érv. Nem lesz úszásra járás. Kár.

Még valami: Andornak elképesztő furcsán nőnek a fogai. Talán nem írtam még, hogy a dokkernéni is detektálta, hogy az első felső metszője "megkettőzött" (de, lehet, hogy már írtam), de azon túl, szerintem a kettese is nagyon ferdefurdán nő, valamint az is vicces, hogy egy-egy rágója is van már lassan mindenhol, de a metszők és a rágók között egyelőre nagy hiátus van. (Bár azt hiszem, ez majdnem normális, a szemfogak szoktak később nőni.)
Továbbá: felfedezte, hogy ugyan lehet és érdemes is olyanokat mondani, hogy "gá gá", "bá bá" stb., de a beszéd, amit mi csinálunk, az egész más. Az ő fülével valószínűleg valami gyors hablaty, ezért ma ő is elkezdett gyorsan hablatyolni. Naggggggyon cuki, erre már én se tudok mást mondani. (Egyébként a mi hablatyunkból szemmel láthatóan egyre többet ért.)

Az oviban és azon kívül

Tegnap kicsit korábban kelt, mint ahogy ébresztő lett volna a délutáni alvásból. Tudjátok mit csinált? "Nézegettem, hogyan szállnak a felhők. Nagyon szeretem a felhőket nézni."
Ovi után néptáncolni mentünk. Olyan édesen ügyetlen, hogy öröm nézni. És olyan elszántan koncentrál, hogy azt is.
A szerdai Andor felügyelet a jelen állás szerint menni fog.
Én pedig határozatlan idejű szerződést kaptam. Amire Á - azon túl, hogy persze nagyon örül neki - azt mondta, hogy abban az a különleges, hogy szemben a határozottal, bármikor felbontható a munkáltató részéről :) Na, de akkor is.
Azt mondtam már, hogy Andornak az alsó metszője mellett a felső szemfoga tűnik nőni?

Elfelejtettem

megmosni ma Ágó fogát lefekvés előtt.
(mert felborult a menetrend és én már csak ilyen egyszerű vagyok, ha felborul a ritmus, elveszítem a fonalat - na de ő se szólt!)

Fog

Ezúton szeretném megköszönni Ágóbágónak, hogy a (néhány híján összes) fogait minden különösebb nyavalygás nélkül növesztette ki. Az van ugyanis, hogy a fognövesztés elképesztően kellemetlen. Rákapcsolt a bal alsó bölcsességfogam és az egész bal oldalam sajog, a torkom olyan, mintha be lenne gyulladva és van egy folyamatos égető érzés a számban. Ráadásul ahogy ez kinéz, januárban (és remélem nem előbb) kereshetek szájsebészt, aki kiszedi, mert gyakorlatilag a torkomban nő a cucc, nem az ínyemen. Nagyon vacak és ha én kisbaba lennék, azt hiszem még annál is többet nyavalyognék Á fülébe a helyzetről, mint így.

+/-

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, voltunk Szanyban és Galyatetőn, üdültünk és vizsgázott (Á) meg konferált. Meg történt nagyon szomorú és nagyon vidám - szóval annyi minden, amit úgysem fogok már leírni.
Röviden azért néhány dolgot mégis érdemes felírni (a teljesség igénye nélkül, mert inkább aludni kéne már ilyenkor)
- pozitív, hogy már két napja babakocsi nélkül közlekedünk (de ne bízzuk el magunkat); hogy visszaállt a régi jó alvási rend, nagyjából hiszti nélkül este is; hogy gond nélkül iszik pohárból; egyre jobban beszél; ma nem félt a hajszárítótól; kinőtt a két alsó szemfoga
- negatív, hogy bár gond nélkül iszik pohárból, mégis inkább a cumisüveget használja; a hajszárítótól ugyan nem félt ma, de a hajmosástól magától igen; újból rátört a vadmalacka-korszak és mindenkinek nekimegy a játszón (ez lehet, hogy csak a hosszú játszótér nélküliség okozta elvadulás, de lehet, hogy hosszabban fog tartani); még mindig köhög.

Addig is, nézzetek képeket.

A mai ebéddel...

... végre megtaláltuk a kompromisszumot Ágó ízlése és a levesek között. A meggylevesben ugyanis legalább a szilárd rész (a meggy, ugyebár) elfogadható táplálék a kisded szemében.
Jó, hát én sem szeretem a leveseket egyébként, csak gondoltam, hogy a nagy melegre való tekintettel jó lenne, ha enne sok folyékonyat. Bár egyébként kb. 2 liter vizet iszik meg egy nap, úgyhogy különösebb aggodalomra nincsen ok. Esetleg, hogy rengeteget pisil, amit a pelusok sem bírnak már.
Valamint kinövőben van egy pár újabb foga, a bal alsó hármasra tippelek befutókont, de persze simán beelőzheti valamelyik másik még.
No, és dolgozni kéne. Pá.

Fogak ismét

Jobban megnézve, fönt megvan mind a négy metszője.

Fogak

Ma sikerült addig forgatni Ágót, amíg végre csak hanyatt dőlt és kinyitotta a száját is. Be is igazolódott a feltevésem, hogy titkon megint növesztett két fogat. Egy-egy rágófog mindkét oldalon. Most fönt van három metszője és két rágója (legelöl és leghátul, az is lehet, hogy rögtön a bölcsességfogait növesztette ki), lent meg két metsző és ugyancsak két rágó jó hátul.
Akkora mázli, hogy ő ezt így szép csöndben csinálja és csak akkor veszem észre, ha erőszakkal nyomozok a fogak után. (Na jó, lehetett ám sejteni, mert néha-néha mint egy kiskutya, úgy rág mindent, legfőképp a cumiját. Olyankor érdemes gyanakodni.)