Tegnap voltunk a 3. havi státusz+oltáson, ahol kiderült, hogy Andor 6.10 kg és 66 cm, a feje 40 cm körbe. Ha - ahogyan a paradigma tartja - kétféle második gyerek van (ugyanolyan meg más), akkor Andorról elmondható, hogy a legtöbb vonatkozásban ő más. Külcsínre és belbecsre egyaránt. Talán egyetlen közös van benne és Ágóban, nevezetesen, hogy mindkettőt mindenféle bőrbaj sújtja. Egyébként viszont Andor sokkal gyorsabban nő (többet eszik), megtanult átfordulni a hasáról a hátára, sokkal kevesebbet alszik - viszont cserébe jobban elvan magában.
Ja, még az is nagy közösség bennük, hogy mindketten cukik!
2013. március 22., péntek
2013. március 16., szombat
Egyedül
Kész, vége, kitett az ágyából.
Ágó, úgy értem.
Mint ahogyan a cumizásnak és a pelenkába kakilásnak, szóval ezeknek a kisbabás dolgoknak, az együtt elalvásnak is ő vetett véget. Ma. Pontosabban tegnap, de akkor még "nem hagytam magam" (belealudtam a mesélésbe). Ma is egyébként, de aztán addig ficergett, míg felkeltett és szólt, hogy egyrészt kaptam egy sms-t, másrészt azt mondtam, hogy kimegyek, úgyhogy nosza rajta, húzzak dolgozni.
Nos hát, így múlik el a Titák dicsősége. Hétfőn, gondolom, már egyedül akar majd oviba is menni, és örüljek, ha délután nem zavar haza, hogy még játszani akar (voltak már erre utaló jelek). Aztán jönnek majd a haverok, a csajok, az első nem itthon alvások, külföldre utazások, aggódhatok majd szépen itten magamban, várhatom, hogy legalább majrofonon egy-egy kósza életjelet küldjön majd a Szigetről. Jaj, mibe keveredtem.
(Pedig még csak pár napja, hogy aggódva emlékeztetett rá, hogy legutóbb a fodrászIldi azt mondta, hogy már nekem is vannak ősz hajszálaim, ami pedig azt jelenti - Ágó szerint - hogy öregszem, és én is előbb-utóbb meghalok majd, mint a Dédi, aki ott lakott Bligeten a padláson mama szobájában, és mindig oda kellett bemenni, ha focizni akart, mert ott volt a labda.
..
Egyébként - hogy megnyugtassam, hogy sokára lesz még, mire olyan öreg leszek, mint a Dédi volt - mondtam neki, hogy ó, hát addig még megházasodik, gyerekei lesznek és azoknak is lesznek gyerekei. "Megházasodni!? Én?! Jaj, Tita, ez nekem nem fog menni."-válaszolta ő, őszinte aggodalommal a hangjában, hogy micsoda nehéz próbatételek elé állítom őt én (vagy az élet). Én drága kis optimista fiam :)
Ágó, úgy értem.
Mint ahogyan a cumizásnak és a pelenkába kakilásnak, szóval ezeknek a kisbabás dolgoknak, az együtt elalvásnak is ő vetett véget. Ma. Pontosabban tegnap, de akkor még "nem hagytam magam" (belealudtam a mesélésbe). Ma is egyébként, de aztán addig ficergett, míg felkeltett és szólt, hogy egyrészt kaptam egy sms-t, másrészt azt mondtam, hogy kimegyek, úgyhogy nosza rajta, húzzak dolgozni.
Nos hát, így múlik el a Titák dicsősége. Hétfőn, gondolom, már egyedül akar majd oviba is menni, és örüljek, ha délután nem zavar haza, hogy még játszani akar (voltak már erre utaló jelek). Aztán jönnek majd a haverok, a csajok, az első nem itthon alvások, külföldre utazások, aggódhatok majd szépen itten magamban, várhatom, hogy legalább majrofonon egy-egy kósza életjelet küldjön majd a Szigetről. Jaj, mibe keveredtem.
(Pedig még csak pár napja, hogy aggódva emlékeztetett rá, hogy legutóbb a fodrászIldi azt mondta, hogy már nekem is vannak ősz hajszálaim, ami pedig azt jelenti - Ágó szerint - hogy öregszem, és én is előbb-utóbb meghalok majd, mint a Dédi, aki ott lakott Bligeten a padláson mama szobájában, és mindig oda kellett bemenni, ha focizni akart, mert ott volt a labda.
..
Egyébként - hogy megnyugtassam, hogy sokára lesz még, mire olyan öreg leszek, mint a Dédi volt - mondtam neki, hogy ó, hát addig még megházasodik, gyerekei lesznek és azoknak is lesznek gyerekei. "Megházasodni!? Én?! Jaj, Tita, ez nekem nem fog menni."-válaszolta ő, őszinte aggodalommal a hangjában, hogy micsoda nehéz próbatételek elé állítom őt én (vagy az élet). Én drága kis optimista fiam :)
2013. március 14., csütörtök
Még egy rövidhír
Ebben a percben kaptam sms-t, hogy a telefonszámlám újfent 2900 ft! (Két hónapja még 8-10e volt. Ügyes vagyok?)
2013. március 12., kedd
Sok a galamb, sok a szar
Most, hogy meghalt szegény Cipő, majdnem írtam egy posztot. Végül nem, pedig benne lett volna fiatalkorom nagy titkának leleplezése is, no, hát így ez is elmarad. Legyen elég annyi, hogy mikor tegnap a rádióban az egyik dalából azt az egy sort játszották be, hogy "én elmegyek, de itt marad belőlem néhány pillanat", akkor azért végül is meghatódtam. Mert én tényleg tökre tök sok pillanatot köszönhetek az 1996-1998 közötti Republicnak. A későbbiekben elkanyarodtunk egymástól, de az az időszak sok szempontból tényleg másról sem szólt az életemben (életünkben), mint a koncertekről és a járulékos dolgokról. Szóval vannak szép, jó, emlékezetes pillanatok. Köszi, igazán. A címben jelölt dalt sajnos hirtelen nem találom - akkor azt linkelném ide, de ez van a lemezen előtte, és ez se rossz.
2013. március 7., csütörtök
Ha csak ez kell
Megkövetem a 4betűs munkáltatót - ma visszautalják a pénzt.
Mondjuk azért nem olyan nagyon egyszerű a helyzet, szerintem engem már mindenki ismer ott a bérosztályon, meg a MÁK-ban is kb., de már csak egy-két papír, és a dolgok egyenesbe jönnek.
No, akkor ha a blog képes erre, hogy ha ideírok valamit, az elintéződik, akkor szeretném üzenni, hogy a visszamenőleg nekünk járó dupla családi pótlékra is igényt tartok!
Egyébként ma a parkban voltunk - mint minden nap, csak ma látogatók is jöttek hozzánk. A gyerekeink csodálatosan viselkedtek. Andor - miután jól megtömtük a pocakját - pl. Aludt, Marci meg játszott a többi gyerekekkel. És csodaszép ajándékokat és kölcsönruhákat is kaptunk!
Erről jut eszembe kedves Blog: intézd már el légyszi, hogy jövő héten ne újra 3 fok legyen, hanem 13 és napsütés.
Plusz javítsd meg a telefonom, mert ma többen is szóltak, hogy nem hallatszik a hangom.
Mondjuk azért nem olyan nagyon egyszerű a helyzet, szerintem engem már mindenki ismer ott a bérosztályon, meg a MÁK-ban is kb., de már csak egy-két papír, és a dolgok egyenesbe jönnek.
No, akkor ha a blog képes erre, hogy ha ideírok valamit, az elintéződik, akkor szeretném üzenni, hogy a visszamenőleg nekünk járó dupla családi pótlékra is igényt tartok!
Egyébként ma a parkban voltunk - mint minden nap, csak ma látogatók is jöttek hozzánk. A gyerekeink csodálatosan viselkedtek. Andor - miután jól megtömtük a pocakját - pl. Aludt, Marci meg játszott a többi gyerekekkel. És csodaszép ajándékokat és kölcsönruhákat is kaptunk!
Erről jut eszembe kedves Blog: intézd már el légyszi, hogy jövő héten ne újra 3 fok legyen, hanem 13 és napsütés.
Plusz javítsd meg a telefonom, mert ma többen is szóltak, hogy nem hallatszik a hangom.
2013. március 6., szerda
Puffogás
Csak hogy lássátok, nem mindig csak azon bosszankodom, hogy
- Á nehezen kel fel reggel vagy későn ér haza, és emiatt úgy érzem, hogy a világ összes súlya az én vállamat nyomja (ami persze igaz azért :)
- van-e tejem (nincs)
- jó idő van/rossz idő van/savanyú a tej/kukacos a csoki
- ellopta a posta a csomagjainkat
Az elmúlt héten két feljegyzésre érdemesnek talált eset is történt. Fel is jegyeztem őket egy Tattának írt levélben, és ha már egyszer leírtam ilyen hosszan, kár lenne veszni hagyni - ide is bemásolom:
Az **** {1. számú munkahelyem} küldött egy csekket, hogy adjam vissza a decemberi bérem felét, mert miután szültem, nem jár (hanem más jár, amit nekik kell kiszámolni, hogy mennyi is - a visszakérés időpontjáig ez utóbbit nem sikerült kiszámolniuk...). Visszaküldtem. Pár napra rá "munkabér" megjelöléssel újra pénzt kaptam tőlük. felhívtam az illetékesnénit, hogy akkor most ez mi: ha munkabér, akkor inkább nem költöm el, mert utána nem tudom visszaküldeni, ha úgy döntenek. ha nem munkabér, hanem a kisgyerekespénzem, akkor meg kicsit kevesellem. Hát, kiderült, hogy kisgyerekespénz az, csak "a gép automatikusan levonta belőle a bértartozást". Jóanyádat. Automatikusan. Miközben a néni a másik kezével automatikusan küldött egy csekket. Most ott tartunk, hogy "megbeszéli a főnökeivel", hogy hogyan lehetne akkor visszaküldeni nekem, amit én elküldtem nekik. Merthogy a gép, amelyik automatikusan levonni tud, automatikusan hozzáadni valamiért nem.
Szombaton Bligeten voltunk. Mire hazajöttünk, az utcánk egyik végében két rokkantparkolót létesítettek. Az utcában, ahol egyébként sem férnek el a lakók autói, de mindegy, biztos lakik itt egy rokkant, aki kijárta ezt magának, és hát tényleg, legalább ő állhasson már meg közel a házához legalább. Csakhogy az ott parkoló autókat (akik a tábla kihelyezése előtt is ott parkoltak már) szombaton és vasárnap is megbüntették a közterületesek. Ez alkalmanként 50e forintot jelent. (Onnan tudom, mert az egyik autó egy házunkban lakó pasié, aki kicsit feldúlva fényképezgetett vasárnap koradélután, amikor hazaért a hétvégi programjáról, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a pénteken leparkolt autójával vasárnapra 100e forint büntit gyűjtött. De úgy ám, hogy a parkolóhelyre még fel se tudták festeni a rokkantjelet, hiszen végig ott állt felette az autója! De a táblát odabaszarintották - egy szombati délelőttön - és akkor az úgy jó szerintük.)
Nektek is szép napokat!
- Á nehezen kel fel reggel vagy későn ér haza, és emiatt úgy érzem, hogy a világ összes súlya az én vállamat nyomja (ami persze igaz azért :)
- van-e tejem (nincs)
- jó idő van/rossz idő van/savanyú a tej/kukacos a csoki
- ellopta a posta a csomagjainkat
Az elmúlt héten két feljegyzésre érdemesnek talált eset is történt. Fel is jegyeztem őket egy Tattának írt levélben, és ha már egyszer leírtam ilyen hosszan, kár lenne veszni hagyni - ide is bemásolom:
Az **** {1. számú munkahelyem} küldött egy csekket, hogy adjam vissza a decemberi bérem felét, mert miután szültem, nem jár (hanem más jár, amit nekik kell kiszámolni, hogy mennyi is - a visszakérés időpontjáig ez utóbbit nem sikerült kiszámolniuk...). Visszaküldtem. Pár napra rá "munkabér" megjelöléssel újra pénzt kaptam tőlük. felhívtam az illetékesnénit, hogy akkor most ez mi: ha munkabér, akkor inkább nem költöm el, mert utána nem tudom visszaküldeni, ha úgy döntenek. ha nem munkabér, hanem a kisgyerekespénzem, akkor meg kicsit kevesellem. Hát, kiderült, hogy kisgyerekespénz az, csak "a gép automatikusan levonta belőle a bértartozást". Jóanyádat. Automatikusan. Miközben a néni a másik kezével automatikusan küldött egy csekket. Most ott tartunk, hogy "megbeszéli a főnökeivel", hogy hogyan lehetne akkor visszaküldeni nekem, amit én elküldtem nekik. Merthogy a gép, amelyik automatikusan levonni tud, automatikusan hozzáadni valamiért nem.
Szombaton Bligeten voltunk. Mire hazajöttünk, az utcánk egyik végében két rokkantparkolót létesítettek. Az utcában, ahol egyébként sem férnek el a lakók autói, de mindegy, biztos lakik itt egy rokkant, aki kijárta ezt magának, és hát tényleg, legalább ő állhasson már meg közel a házához legalább. Csakhogy az ott parkoló autókat (akik a tábla kihelyezése előtt is ott parkoltak már) szombaton és vasárnap is megbüntették a közterületesek. Ez alkalmanként 50e forintot jelent. (Onnan tudom, mert az egyik autó egy házunkban lakó pasié, aki kicsit feldúlva fényképezgetett vasárnap koradélután, amikor hazaért a hétvégi programjáról, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a pénteken leparkolt autójával vasárnapra 100e forint büntit gyűjtött. De úgy ám, hogy a parkolóhelyre még fel se tudták festeni a rokkantjelet, hiszen végig ott állt felette az autója! De a táblát odabaszarintották - egy szombati délelőttön - és akkor az úgy jó szerintük.)
Nektek is szép napokat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)