Véres(en komoly)

A mai nap azzal kezdődött 6.04-kor, hogy Ágó lábdobogását hallottam közeledni, aztán meg hogy "Vérzik az orrom! Vérzik az orrom!". Nem mondta kétségbeesve vagy ijedten, csak amúgy tényközlő stílusban, ugyanis a "grizzly támadások" nem teljesen ismeretlenek felénk. (Azért is van neve, mert jópárszor történt már, hogy Ágó ágya úgy nézett ki reggelre, mintha éjjel egy grizzlyvel csatázott volna.) Mentünk is hát a fürdőbe, csap fölé tart, törölget, hideggel borogat. De sajnos - ugyancsak nem először - egy ponton rosszul lettem és ki kellett jönnöm. Szabályszerűen ájulás közeli állapotba kerülök ilyenkor, kimegy a vér a lábamból és leizzadok. Nem kifejezetten a vér látványa csinálja, mert hisz máskor gond nélkül ellátom a vérző orrát, de bizonyára attól sem független. Talán a hirtelen kipattanás az ágyból, legmélyebb álmomból + a vér együtt.
Egyszer megpróbáltam visszamenni, de újra rosszul lettem,  úgyhogy a következő körben már csak a fürdőszoba ajtóból érdeklődtem, hogy elállt-e a vérzés. "Ó, már rég!" - jött a válasz.
Sajnos nekem eddigre már hasogató fejfájásom lett, ami estig sem múlt el.

Pedig nap közben véresen komoly dolgokat csináltam. Egyfelől tanítottam. Bicajjal mentem - mert most nem az egyetemre kellett. Egy szakaszon toltam a bicajt (a Rózsadomb aljára mentem), de lefelé aztán volt gurulás! Másfelől beírattam Ágót az iskolába. Atyaég! Iskolás lesz.
Du. fagyiztunk (van bérletünk már), aztán játszó (kavicsozás).

És jött az este, amikor Bambi lecsúszott valahogy a mosdó előtti fellépőről és jól felszakadt az álla. Szerencsére Á. mögötte állt, így a tarkója nem koppant a kádon. Nem vérzett nagyon, de bizonyára fájt és baromira megijedt. Még egy óra múlva, mikor elaludtak is szipogott és hallani lehetett a légzésén, hogy teljesen kikészült. Nem beszélve arról, hogy olyan csöndes és szófogadó lett az eset után, hogy rá sem lehetett ismerni. De hősiesen megmosta a sebet és később azt is megengedte, hgoy bekenjük betadinnal. Remélem, be tud gyógyulni szépen (sebészetre, varratni valahogy nem volt kedvünk elindulni - de talán nincs is rá szükség).

Tavaszi zsúfolt

Ma finomat játszóztunk. Ezt Andor mondta. És tényleg: olyan örömmel tudja belevetni magát a játékba, hogy mindenki felfigyel rá. Lefekszik, hempereg a homokban, pergeti az ujjai között. Bátor és kíváncsi - és ügyes is.
Egyik nap pelenkázás közben, mikor odahajoltam hogy megpuszilgassam a nyakát, azt mondta halkan a fülembe, hogy "nagyon szeretlek".

Hétvégén meg mindkét fiú bicajjal jött fagyizni (ma fogunk fagyibérletet venni :), de Andor nem profi még a triciklijén, Ágó viszont tényleg ügyes bicajos. Ahányszor elment ANdor mellett, mindig odakiabált neki, hogy "na mi az, csiga!?". Andor tanácstalanul kereste a csigát - nézett körbe-körbe. Ágó segített: "Ott van az ülésen." Andor erre felpattant és tüzetesen megvizsgálta az ülését is. Jót nevettünk szegényen :)
De azért ő is nagy dumás, és egyre többször van olyan is, hogy elvonulnak kettesben játszani. Nem is tudom, melyikük függőbb a másiktól: egy öröm nézni, ahogy rajonganak egymásért.

Házi koboldka

Amióta mamika is rendszeres Andor-felügyelő, azóta sorra jönnek rendbe régóta javításra váró dolgok: ezer éve koszos polcocska, vasalni való ruhák, leszakadt gombok tűnnek el.
Nagyon jó dolgom van!