Ma finomat játszóztunk. Ezt Andor mondta. És tényleg: olyan örömmel tudja belevetni magát a játékba, hogy mindenki felfigyel rá. Lefekszik, hempereg a homokban, pergeti az ujjai között. Bátor és kíváncsi - és ügyes is.
Egyik nap pelenkázás közben, mikor odahajoltam hogy megpuszilgassam a nyakát, azt mondta halkan a fülembe, hogy "nagyon szeretlek".
Hétvégén meg mindkét fiú bicajjal jött fagyizni (ma fogunk fagyibérletet venni :), de Andor nem profi még a triciklijén, Ágó viszont tényleg ügyes bicajos. Ahányszor elment ANdor mellett, mindig odakiabált neki, hogy "na mi az, csiga!?". Andor tanácstalanul kereste a csigát - nézett körbe-körbe. Ágó segített: "Ott van az ülésen." Andor erre felpattant és tüzetesen megvizsgálta az ülését is. Jót nevettünk szegényen :)
De azért ő is nagy dumás, és egyre többször van olyan is, hogy elvonulnak kettesben játszani. Nem is tudom, melyikük függőbb a másiktól: egy öröm nézni, ahogy rajonganak egymásért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
És nagy öröm olvasni!
VálaszTörlésKedden a "markolós" játszótéren voltunk. Andor ott is nagyon jól érezte magát. Főleg, hogy ott voltak a Bori-bölcsisek és az egyik "néni" zsemlét és kekszet osztogatott. Andor úgy ment utána, mint a kiscsibe a morzsa után. Pedig előtte két doboz krémtúrót, fél almát evett meg, nem volt éhes. Aztán trolival indultunk haza. Csakhogy rosszra szálltunk és a második megállónál gyorsan leszálltunk. Ott sokáig kellett várni, addig Andor pitypangot szedegetett. Csokorba kötöttem neki, ő pedig boldogan simogatta és azt mondta "pipi" :-)
VálaszTörlés