Szoknya

Ma szembejött velünk egy középkorú molett nő térdig érő szoknyában, bőr színű harisnyában. Mikor elhaladtunk egymás mellett, Bágó csak annyit tudott mondani:
- Nézd Tita! Ez a néni elfelejtett nadrágot venni az utcára!
Teljesen meg volt döbbenve, hiába próbáltam emlékeztetni rá, hogy a bölcsiben is látott már szoknyás lányokat (igaz, azokon vastag harisnya volt).
Mit fog szólni szegény gyerek nyáron, ha mindenkinek kilóg majd a lába (még az övé is!) a ruhából?

Beteg

Ágó beteg volt a hétvégén, fosós-hányós, nagyon rossz volt. Megint éjjel (meg még reggel), és annyira gyenge volt, mint a harmat, de tényleg, én még ilyennek nem láttam. Akkora megkönnyebbülés látni, amikor megint be nem áll a szája és ugrál és jókedvű. Pedig azt hiszem, még most sincs teljesen rendben. Bár remélem. A betegség reggelén teljesen bágyadtan ült az ágyán és mesét hallgatott cd-n. Mondtam, hogy ki kell jönnöm ezt-azt elpakolni. "Menj csak, csináld a dolgodat, én itt hallgatom a mesét."-rebegte annyira cukin, ahogy csak egy beteg kis manó rebegni tud. Normálisan azért is közelharcot kell vívnom, ha pisilni akarok kimenni fél percre.
Úgy alszik/alszunk el mostanában, hogy egymás mellé bújunk és ő simogat engem. Előre irigylem a csaját, akit ilyen finom puha kéz fog valamikor simogatni.

Az olyan mint

Más aranyosat is csinál mostanában a szavakkal:
Pl. elhangzott a számból, hogy "Gyuri", mire ő: "Az olyan, mint a gyurma."
Az egyik könyvét egy biz. "Marchenko" illusztrálta. "Az olyan, mint a Márti mama."
Az "M" étterembe mentünk, mikor nem aludt itthon. "Az olyan, mint az Emese utca."
és számtalan ilyen.
De lehet ezt fokozni is. Pl. "Az olyan, mint a Márti mama. ... Olyan, Tita?" - "Majdnem." - "Csak?" - "Ugyanúgy kezdődnek (mármint Mar-chenko és Már-ti), de a végük különbözik." - "Olyan, de nem egészen."

Halandzsa

Fürdés közben meg szoktuk kérdezni Ágót, hogy milyen mesét szeretne nézni (ezzel mintegy ösztönözve, hogy szálljon ki a kádból). Ma azt mondta, hogy a "Futa-futa"-mesét szeretné megnézni. A futafuta-tufatufa-didádudá és hasonlók manapság az alapszókincsét jelentik, hosszan tud megállás nélkül halandzsázni. De ez a futafuta mese komolyra fordult, amikor a számítógép előtt ülve (arra várva, hogy elindítsunk valamit) el is mondta, hogy ez gyorsan szaladgáló bogarakról szól. A mesét állítólag a bölcsiben látta. És arról szól, hogy a futafuta (vagy nem ő, erre nem emlékszem pontosan) bemászik a dolgokba.
NagyÁ: Hová mászik?
PiciÁ: Bemászik egy kávéscsészébe.
Tita: Utána?
Pici: Aztán eeegy (a szemét körbejáratja az íróasztalon) ... tollba.
Mi: Azután mit csinál?
Pici: Bemászik egy egy egy kockába.
Mi: És mi történik utána?
Pici: Utána bemászik ... ... még egy kockába. (Diadalmasan) És aztán még egybe és még egybe.

Végül valami mást néztünk.

Ma du. lefektetett az ő "emeletes" ágyába, hogy aluszkáljak, ő meg mesél. Hozott is egy könyvet, de amikor felütötte elment tőle a kedve. "Egyszer volt, egyszer régen, nagyon régen, egy könyv... Egyszer volt egy iskola, ki a csoda járt oda? Iskola-iskola-iskola. Á, én nem tudok mesélni Tita, azt csak a nagyok tudnak."
Mondjuk ehhez képest simán fejből mondja velünk a hosszabb-rövidebb mesikéket (főleg, ha rímbe vannak szedve), de úgy, hogy csak lesek. Tudom, hogy ez az ekkora gyerekeknél tök normális, de akkor is megdöbbentő, hogy milyen memóriájuk van.

Ágótlan este

Hát, sose késő elkezdeni. Tegnap volt az első esténk, amit Ágó nélkül töltöttünk, és mit mondjak (hogy nehogy érzéketlen szörnyanyunak tűnjek), ritkán jutott eszünkbe. Vendéglátói és ő is elégedettek voltak az eseménnyel, úgyhogy majd ismétlünk.
Persze nagyon jó volt újra megszagolgatni, mikor hazaérkezett délután.

Lemaradtam

Képzeljétek, most értesültem róla, hogy 23-án (tegnap) nemzetközi "Öleljen meg egy szociológust" nap (inernational "hug a sociologist day") volt. Hát, én egyet bizonyára megöleltem, meg ő is engem, de ha tudom, hogy ez van, akkor azért jobban ráhajtok a dologra.

No milk today

Ahhoz hogy egyvalamiben szintet lépjünk, meg kell csinálni másvalamit. Vagy mégsem.
(Nem, megint nem baj, ha csak én értem.)

A sörivásról

Kettő után olykor vállalhatatlanul röhincsélek, három után már észre sem veszem.
De olyan mindenképp régen volt már, hogy éjfél után értem haza.

Nem akarom!

Ez Bágó szava járása, de most én nem nem nem akarom, hogy előröl kezdődjön a bölcsimizéria. Azt hiszem a négy napos hétvége hatására, ami kizökkentette Ágót a bölcsibejárás ritmusából, pontosabban belezökkentette a sok időt Apukával kerékvágásba, most nagyon nehéz volt a reggel. Ugyanúgy bömbölve hagytam ott, mint a novemberi reggeleken. Nagyon rossz volt. És nem akarom!

"És a fáradtságtól a könnyed kicsordul."

Pedig nem történt semmi különös, csak Ágó igazán nem szereti ezt az újra jött hideget és szürkeséget és elképesztő nyafis. Nem feltűnően. Hanem alattomosan. Mármint a nyafi alattomos. Mindig ott lapul és bármi miatt előjöhet. És annyira de annyira fárasztó.
Hazafelé jövet azt mondta a metróból kiszállva, hogy "kérem vissza a meleget". Nekem is csak másodjára esett le, hogy miről van szó, hogy a meleg időt követeli. Próbáltuk mondani neki, hogy az nem úgy megy, mint a csokival, hogy kérjük-kérjük hátha kapunk, hogy az időjárást nem lehet így befolyásolni. Csak nem értette és úgy nyávogott, mintha tényleg mondjuk túrórudit nem adnánk neki, amikor pedig tudja, hogy van nálunk. Aztán sikerült elviccelni: "Szerinted hol lehet ez a meleg? Talán felmászott a fa tetejére?" "Neem." "Talán az autók kipufogójába bújt?" "Neeeeem" stb. Végül pedig, mert Ágó szerint egyik helyen se volt a meleg, Á azt mondta: "Tudom hol van! Bebújt a takaró alá!" és siettünk haza, hogy megkeressük. Mikor a lakás ajtaját nyitottam itthon, Bágó aszonta: "Beszaladok, megnézem a meleget a takaró alatt, aztán kihozom és visszateszem az égre."

Egyébként meg

(nem kell, hogy bárki értse - ez egy célzás magamnak)

"Du musst dein Leben ändern." -

Napcsalogatás

Szóval Ágó azt mondja, hogy hiába énekeljük a Napnak, hogy bújjon elő. "Nem hallgat ránk, mert nincs füle." Hát, nem vitatkoztam.

Meg a minap a "Barátságos harapófogót" kérte, hogy olvassam fel. Néha felolvasom a szerző nevét is. Mondtam is szépen: Marék Veronika: A barátságos harapófogó. Mire ő: "Tita! Az a Kipp-kopp írója!" Nagyon büszke voltam.

Sima

Szívesen írnék valami nagyon jó kis izgalmasról, de most nincs semmi izgalmas. Ami persze végső soron örvendetes. Annyira jól esett ez a négy napos szünet, hogy előre szenvedek amiért most meg csak egy nap lesz itthon közösen.
Bágó ma igazán bal lábbal, vagy inkább csak egyszerűen rossz kedvűen kelt fel, de azért estére felpörgött, végre megtanult páros lábbal ugrálni és nagyon élvezi. Annyit rohangál és dumál, hogy alig győzöm követni. És érvel és vitázik, és hisztizik, ha máshogy elérhetetlennek ítéli a célját. De egyre többször lehet vele józanul tárgyalni (pontosabban ez nem igaz, de le lehet csillapítani a hisztijét szavakkal is, nem kell mondjuk megvárni, hogy szétveri-e a fejét a földön bömbölve).
(No meg persze állandóan résen kell lenni, ötletelni, hogy mivel lehetne megnyugtatni, amikor pl. nem akarja felvenni a tavaszi kabátját, mert azon nincs maci; vagy nem akar jönni aludni, amíg nem épít(het)(ünk) még egy autópályát. Az ilyesmi engem nagyon el tud fárasztani.)

Szúnyog

Az igazán abszurd csak az, hogy márc. 15-e éjjelén meg egy szúnyog ébresztett a legmélyebb álmomból.

Márc. 15.

Van-e abban valami abszurd, ha a belső udvar zeng az Internacionálétól ma délelőtt?

1. hoppá, valaki megelégelte és kikapcsoltatta! pedig volt már a Katyusa is.

2. visszakapcsolás - kikapcsoltatás - vita!

Ne már!

Most azt képzeljétek el, hogy valahogy belebukkantam abba a mappába itt a gépen, amiben a leicesterben letöltött cikkeket tárolom. Fél óra olvasgatás után (mondjuk 7 cikk átnézése) három olyat is találtam, ami a disszertációhoz perpill tök hasznos. Ez most vagy azt jelenti, hogy perpill már minden hasznos, vagy (remélem, inkább) azt, hogy 4 éve ugyanazt akartam, amit most, csak időközben elfelejtettem és most újra felfedezem.
No, és mindenek előtt azt, amit tudtam is, hogy rengeteg anyagot gyűjtöttem össze, és csak töredékét olvastam (források és szekunder irodalom terén egyaránt).
Nem biztató.

Mondja

- Meg akarom csodálni azokat a kagylókat! (egy nagy befőttesüvegben sok-sok kagylót őrzünk)

- Elfogadod tőlem ezt a szalmabábút? (fehér színű műanyag társasjáték bábút ad)

- Áthaladok itt a tilitolival. (tolja)

- Itt bemegy, elmegy erre-erre-erre, aztán itt átfolyik, belemegy és végül itt érkezik ki. (ez akármi lehet, mindennek a működését modellezi)

- Elfogyott az üzemanyagom! (cangázás közben tújdit - aka túró rudit - követel)

Tényleg írni fogom most már, micsoda vicceseket beszél. És teszek nektek képeket is.

Talán

(a "talán" Ágóbágó egyik kedvenc szava; jahj, annyira vicceseket tud beszélni!)
Szóval, talán jön a tavasz is, de az biztos, hogy nagy megkönnyebbülést éreztem délelőtt, mikor a több hete zajló pályaztosdis délelőttök közül megültük az utolsót. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nyomaszt a dolog - csak most éreztem, mikor vége lett. No, de senki se aggódjon, estére már el is múlt minden megkönnyebbülés - helyét az egyéb írandók és csinalandók miatti aggodalom vette át.

Közl. Múz.

Mondjuk az szuper lett volna, ha a távozást nem egy földön fetrengős-üvöltős magánszám közepette ejtjük meg, de még így is nagyon jó kis délelőtt volt. A hisztiben én is hibás vagyok, ui. azt ígértem, hogy megnézzük még egyszer a terepasztalt, mikor megy rajta a villamos, de sajna eljátszottuk máshol az időt és addigra vége lett. De csomó mindent látott, kipróbált, kérdezett, magyarázott. Gond nélkül autózott az ikrek között ücsörögve, abszolút jól érezte magát. Sajnálom, hogy így ért véget, de ez benne van mindig a pakliban. Szerencsére az ikrek anyukája (aki egyben a sofőr volt) sokat látott, sokat tapasztalt három gyerekes anyuka, aki abszolút nem akadt fönn a hisztin, nem látott el jótanácsokkal és nem kérdezősködött. Mikor nagyjából lenyugtattam Bágót és volt remény, hogy második nekifutásra be tudjuk tuszkolni az autóba, akkor ő egyszerűen úgy viselkedett, mintha valamelyik saját gyerekéről lenne szó, felkapta, megpuszilta és elmondta neki, hogy muszáj beszállnia most már az autóba. Sikerült is.
És hogy tényleg nem borította ki ez a kis intermezzo azt az is jelzi, hogy elhívott legközelebbre is, amikor ők majd mennek.

Az egyik új kedvenc a Süsü

- vannak benne harsonák (először félelmetesek voltak, mára odáig jutottunk, hogy csak a harsonákat szeretné megnézni, csak "még egyszer, ez lesz az utolsó")
- van benne páncélkocsi
- és nem utolsó sorban: "Ó ha rózsa bimmbumm, Lehel tér!"

Szegényem, csak este ne kéne aludni menni, ő lenne a világ legeslegboldogabb gyereke! (De tényleg, ezek az esti hisztik annyira, de annyira ki tudnak akasztani engem - és őt is - hogy elképesztő. Ilyenkorra, gondolom, elfogy az én türelmem is, meg ő is fáradt, és hát így nem vagyunk valami jó páros.)

Arról pedig, hogy én nem szeretnék játszótéri bandázó lenni, csak annyit említenék, hogy holnap a Közlekedési Múzeumba megyünk, autóval, egy játszótéri pajtás (pontosabban ikerpajtás) anyukájának invitálására. Mentségemre szóljon, hogy az anyuka szerintem Ágót kedvelte meg, nem pedig engem, és egyébként meg jó fej.

PhD írás kényelmi szolgáltatásokkal

Ma végre haladtam kézzel fogható (szemmel látható) mennyiségűt Kikka lakásában.
És - bár a sütikéről kiderült, hogy csak bepalizás volt, mert az első alkalom óta soha nincs odakészítve nekem semmi --- neeeem, nem célzás volt természetesen ---- ma a lak fitnesz részlegét is használtam. Amennyiben a nagy labdája alkalmazásával felüléseket csináltam "pihenésképp".
Este meg elmentünk ikeázni meg mcdonaldsba (Kikkával).
(A fiúkat még ébren találtam negyed 10-kor, mikor hazaértem, de aztán elaluszkált a picibb szépen. A nagyobb némiképp megtépázva került elő. Azt hiszem, most először kapott élesbe/egyedül megahisztit. De a jelek (végeredmény) alapján úgy ítélem, hogy egész jól vette az akadályt.)

Uborka és tej

Az nem nyerő páros.

Másrészt viszont maradhatna ez a gyönyörű idő.

Sajna a hétvégén ki kellett hagynunk az első zsúrt, amire Ágót meghívták (nem az első, mert már több szülinapi bulin is voltunk, de ez lett volna az első, ahol nem a mi barátaink gyerekét ünnepeljük, hanem Ágó bölcsis barátnéját). Mondjuk én elmentem azért, hogy az ajándékot átadjam, de a fiúk a biztonság kedvéért szombaton még nem merészkedtek gyerekek közé. Cserébe legalább a nap sütött hét ágra és a játszózást élvezték. Ez volt egyben az első olyan két egymást követő nap is idén, amikor délután is volt értelme kimerészkedni, mert már elég hosszúak a napok és elég szép az idő, hogy megérje elmenni a játszótérig. Maradhatna, maradhatna, de nincsenek illúzióim.

Még nem tudni, hogy

vajon heveny gyomorrontás vagy valami galádabb vírus az, ami miatt az imént megint eljátszottuk az éjszakai ágynemű csere, átöltözés (fejsikálás, de minek?! hajmosás nélkül a szag megmaradt) és visszaaltatás (most hosszabb ideig tartott, mert nehezebb volt kivakarni szegényemet a produktumból) általunk oly jól begyakorolt előadását.

Oroszlánok kedvéért

mondom, hogy ma valaki azzal a keresőszóval talált ide, hogy: "oroszlán üvöltés".
Na?! csak azért.

Sálak és gyűrűk

Két esetre emlékszem, amikor valaki megdicsérte a sálamat. Mind kettőször történész volt az elkövető (az egyik kicsit régész, a másik kicsit közgazdász is). Mindkettő férfi.
Kétszer volt olyan is, hogy valaki egy ékszeremet dicsérte meg (nyaklánc, gyűrű). Az egyik (nyaklánc) régész volt (és kicsit történész), a másik bölcsis lány (és kicsit kozmetikus). Mindkettő nő.

Nem következik belőle semmi. Csak feljegyeztem. Szeretem, ha szolidan, de kedvesen megdicsérnek.

Nyafi, fáradt

Ezért elmondom, hogy milyen subject-tel sorakoznak e-mailek az inboxomban: Ritter Sport, sör és perec, méz, eper.
Szerintem vicces, de mint említettem fáradt vagyok.
Ja, és az eper az az elte belső pályázati egységes rendszerének a rövidítése, egyébként.

Elaludt

Pedig a tegnapi események után (miszerint: nem aludt el) volt okom félni. Izgultam is nagyon.

Tavasz szag

Hétvégén anyu azt mondta, hogy érzi a tavasz szagát az utcán (esős illat az aszfalton). Akkor én nem éreztem.
De most két rohanás között itthon ülve megszagoltam a hajam (mert belelógott a számba és odébb raktam) és bizony: tavaszi szél utáni szaga van.
Éljen-éljen.
Mondjuk nem feledem olyan könnyen, hogy reggel szállingózott a hó. Nem dőlök be, csak reménykedem.