Ágó beteg volt a hétvégén, fosós-hányós, nagyon rossz volt. Megint éjjel (meg még reggel), és annyira gyenge volt, mint a harmat, de tényleg, én még ilyennek nem láttam. Akkora megkönnyebbülés látni, amikor megint be nem áll a szája és ugrál és jókedvű. Pedig azt hiszem, még most sincs teljesen rendben. Bár remélem. A betegség reggelén teljesen bágyadtan ült az ágyán és mesét hallgatott cd-n. Mondtam, hogy ki kell jönnöm ezt-azt elpakolni. "Menj csak, csináld a dolgodat, én itt hallgatom a mesét."-rebegte annyira cukin, ahogy csak egy beteg kis manó rebegni tud. Normálisan azért is közelharcot kell vívnom, ha pisilni akarok kimenni fél percre.
Úgy alszik/alszunk el mostanában, hogy egymás mellé bújunk és ő simogat engem. Előre irigylem a csaját, akit ilyen finom puha kéz fog valamikor simogatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése