Szívesen írnék valami nagyon jó kis izgalmasról, de most nincs semmi izgalmas. Ami persze végső soron örvendetes. Annyira jól esett ez a négy napos szünet, hogy előre szenvedek amiért most meg csak egy nap lesz itthon közösen.
Bágó ma igazán bal lábbal, vagy inkább csak egyszerűen rossz kedvűen kelt fel, de azért estére felpörgött, végre megtanult páros lábbal ugrálni és nagyon élvezi. Annyit rohangál és dumál, hogy alig győzöm követni. És érvel és vitázik, és hisztizik, ha máshogy elérhetetlennek ítéli a célját. De egyre többször lehet vele józanul tárgyalni (pontosabban ez nem igaz, de le lehet csillapítani a hisztijét szavakkal is, nem kell mondjuk megvárni, hogy szétveri-e a fejét a földön bömbölve).
(No meg persze állandóan résen kell lenni, ötletelni, hogy mivel lehetne megnyugtatni, amikor pl. nem akarja felvenni a tavaszi kabátját, mert azon nincs maci; vagy nem akar jönni aludni, amíg nem épít(het)(ünk) még egy autópályát. Az ilyesmi engem nagyon el tud fárasztani.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése