Pedig nem történt semmi különös, csak Ágó igazán nem szereti ezt az újra jött hideget és szürkeséget és elképesztő nyafis. Nem feltűnően. Hanem alattomosan. Mármint a nyafi alattomos. Mindig ott lapul és bármi miatt előjöhet. És annyira de annyira fárasztó.
Hazafelé jövet azt mondta a metróból kiszállva, hogy "kérem vissza a meleget". Nekem is csak másodjára esett le, hogy miről van szó, hogy a meleg időt követeli. Próbáltuk mondani neki, hogy az nem úgy megy, mint a csokival, hogy kérjük-kérjük hátha kapunk, hogy az időjárást nem lehet így befolyásolni. Csak nem értette és úgy nyávogott, mintha tényleg mondjuk túrórudit nem adnánk neki, amikor pedig tudja, hogy van nálunk. Aztán sikerült elviccelni: "Szerinted hol lehet ez a meleg? Talán felmászott a fa tetejére?" "Neem." "Talán az autók kipufogójába bújt?" "Neeeeem" stb. Végül pedig, mert Ágó szerint egyik helyen se volt a meleg, Á azt mondta: "Tudom hol van! Bebújt a takaró alá!" és siettünk haza, hogy megkeressük. Mikor a lakás ajtaját nyitottam itthon, Bágó aszonta: "Beszaladok, megnézem a meleget a takaró alatt, aztán kihozom és visszateszem az égre."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése