ió-ció

Mindjárt itt a vakáció, a dolgok nagyon sűrűn vannak.
Ákos most és két hét múlva ismét külföldön, én a múlt héten meg három hét múlva előadok a kis kutatócsoportnak (ami nem kevés stressz nekem), meg aztán Anglia, még aztán Belgium - és ezeket meg is kell még mind írni.
(Különben Ákos igazán előkelő helyen áll szerintem a "ki aludt el több híres szociológus előadásán?" című versenyben - és vicces az is, hogy mire szokott ilyen alkalmakkor felkelni: hol az előtte ülő székének felcsapódására, hol meg a saját telefonja csörgésére :/)

Ágóbágó ma zárja az évet, nagy minitini, néha elképesztő fárasztó, mert a nagy vagánysága mellett azért mégiscsak kisfiú még. Eltanulja a sok tökfejséget az oviban, és rajtam próbálgatja (ki máson), én viszont még az alap ovi-humorra sem vagyok túl fogékony, nemhogy a szemtelenkedős fajtára...
Andor meg kész életveszély - egyetlen percre magára hagyni is jelentős kockázat, de nincs hová zárni, mert már a rácsos ágyból is ki tud mászni...
És közben persze mindkettő cuki. El tudjátok képzelni, amikor reggel 6-kor mindkét oldalamon szuszog egy-egy finom, jóillatú kisfiú? No, hát az elég jó.