Már 9 napja

jár Bambi oviba. Az első két (fél)nap nagy siker volt, aztán volt egy kis lejtmenet (sírós reggelek, de neeem, korántsem Ágó-félék), mire azután ma így indultunk: "Szeretem az ovikámat!" és így aludt el: "Az volt ma a legjobb, hogy elmentem az oviba." Pedig ma extrasokat volt ott, reggel 8.15-től 15.30-ig!
Egy mondókát is tanult: "Kis kis kígyó/Tekereg a fára/Addig-addig tekeredik/Leesik a sárGA".

"Nagyon potyog!"

Andor: Tita, ki akarok menni megnézni, nagyon potyog!
Én: Mindjárt, ha rajtad lesz a kabát-sapka, akkor mehetsz...
A.: De nagyon potyog!!!
Én: Igen, és van kint egy létra is, szerelnek, biztos a vakolat potyog.
A.: Ki akarok menniiii!
Ágó: De Tita, nem vakolat! Esik a hó!!!!!!!
A.: Hó? Az mi? Ki akarok menni!

- kimennek -

A.: Nagyon potyog! Föntről. Szerintem az ereszből jön!
Ágó: Andor, ez hó! Te még nem láttál ilyet...
....
És hát tényleg, Andor látott ugyan havat, de hóesést még sosem. Három éve, mikor kendőben hordoztam, akkor esett sokat, két éve egyáltalán, tavaly pedig volt egy darab havas hétvége, amikor szánkóztunk ugyan, de inkább csak a hidegtől szenvedett..

Eljött ez a nap is...

... végre, HÁ kiskorú 7. születésnapja előtt nem sokkal, azután, hogy elkezdte az iskolát (amit nagyon élvez), azután, hogy elkezdett kézilabdázni (amit nagyon élvez), azután, hogy kiesett négy foga (néhányat kihúzott inkább) és még ki tudja, mi minden történt, de egyszóval nagyon nagy fiú lett, szóval ma
meghívta egy barátját az isiből (akivel már oviban is talán a leginkább jóban voltak)!!!

És nem nekem kell őket szórakoztatni, hanem baromira nem hiányzom (még Bambit is simán beveszik), játszanak. Olyan, mint egy igazi elsős gyerek!

Közeledik a nyár vége

Közeleg a nyár

Tegnap igazán alaposan kihasználtuk a jóidőt. Reggel a parkba mentünk. Hármasban, mert Ágó nem ment oviba - ugyanis diákigazolvány készítéshez volt időpontunk az okmányirodába. Amiért nem ment oviba, elmaradt a reggeli szívfájdító jelenet is, amit Andor szokott rendezni, hogy a bátyja elhagyja reggelente. A parkban csatlakozott hozzánk MormotMami, ő vigyázott Ara, amíg mi elbicajoztunk ügyintézni. Távozásunk után negyed órával telefonált. Jól meg is ijedtem, de "csak" annyi történt, hogy A-t pólóra kellett vetkőztetni,, mert összevizeződött.
A diákig. csináltatás (első lépése, mert még lesz folytatás az iskolában) gyorsan megvolt.
Hazafelé fagyiztunk, Mami meg lelépett :)
Én is elfáradtam, úgyhogy Andorral ágyba bújtunk - Ágó addig mesét nézett... (Micsoda anya az ilyen!)
Du. pedig újult erővel elcangáztunk megnézni Pukát, amint focizik. A kölökök is nagyon élvezték, hát még hogy - mivel vásárolni nem volt idő - vacsizni megálltunk egy pizzázóban.
Nem kellett nekik extra fejbőlmese este, ki érti ezt?

---
Várom a nyarat. Andor nagy lurkó ugyan, de annyira jóságos is közben, hogy ha elég leszarom-tabletta van az embernél, akkor simán ki lehet bírni a napi két-három átöltözést, kiborított cserepeket, üvegből evett lekvárokat, pohárban úszó szalvétákat és a társaikat. Ágó meg olyan nagyfiú és közben olyan ártatlan kis naiv baba is egyszerre! Ez lesz utolsó kisfiú-nyár, szeptembertől iskola (szemüveges is lett, nem is írtam). És az első nyár, hogy unokatesóik is lesznek!!!

Véres(en komoly)

A mai nap azzal kezdődött 6.04-kor, hogy Ágó lábdobogását hallottam közeledni, aztán meg hogy "Vérzik az orrom! Vérzik az orrom!". Nem mondta kétségbeesve vagy ijedten, csak amúgy tényközlő stílusban, ugyanis a "grizzly támadások" nem teljesen ismeretlenek felénk. (Azért is van neve, mert jópárszor történt már, hogy Ágó ágya úgy nézett ki reggelre, mintha éjjel egy grizzlyvel csatázott volna.) Mentünk is hát a fürdőbe, csap fölé tart, törölget, hideggel borogat. De sajnos - ugyancsak nem először - egy ponton rosszul lettem és ki kellett jönnöm. Szabályszerűen ájulás közeli állapotba kerülök ilyenkor, kimegy a vér a lábamból és leizzadok. Nem kifejezetten a vér látványa csinálja, mert hisz máskor gond nélkül ellátom a vérző orrát, de bizonyára attól sem független. Talán a hirtelen kipattanás az ágyból, legmélyebb álmomból + a vér együtt.
Egyszer megpróbáltam visszamenni, de újra rosszul lettem,  úgyhogy a következő körben már csak a fürdőszoba ajtóból érdeklődtem, hogy elállt-e a vérzés. "Ó, már rég!" - jött a válasz.
Sajnos nekem eddigre már hasogató fejfájásom lett, ami estig sem múlt el.

Pedig nap közben véresen komoly dolgokat csináltam. Egyfelől tanítottam. Bicajjal mentem - mert most nem az egyetemre kellett. Egy szakaszon toltam a bicajt (a Rózsadomb aljára mentem), de lefelé aztán volt gurulás! Másfelől beírattam Ágót az iskolába. Atyaég! Iskolás lesz.
Du. fagyiztunk (van bérletünk már), aztán játszó (kavicsozás).

És jött az este, amikor Bambi lecsúszott valahogy a mosdó előtti fellépőről és jól felszakadt az álla. Szerencsére Á. mögötte állt, így a tarkója nem koppant a kádon. Nem vérzett nagyon, de bizonyára fájt és baromira megijedt. Még egy óra múlva, mikor elaludtak is szipogott és hallani lehetett a légzésén, hogy teljesen kikészült. Nem beszélve arról, hogy olyan csöndes és szófogadó lett az eset után, hogy rá sem lehetett ismerni. De hősiesen megmosta a sebet és később azt is megengedte, hgoy bekenjük betadinnal. Remélem, be tud gyógyulni szépen (sebészetre, varratni valahogy nem volt kedvünk elindulni - de talán nincs is rá szükség).

Tavaszi zsúfolt

Ma finomat játszóztunk. Ezt Andor mondta. És tényleg: olyan örömmel tudja belevetni magát a játékba, hogy mindenki felfigyel rá. Lefekszik, hempereg a homokban, pergeti az ujjai között. Bátor és kíváncsi - és ügyes is.
Egyik nap pelenkázás közben, mikor odahajoltam hogy megpuszilgassam a nyakát, azt mondta halkan a fülembe, hogy "nagyon szeretlek".

Hétvégén meg mindkét fiú bicajjal jött fagyizni (ma fogunk fagyibérletet venni :), de Andor nem profi még a triciklijén, Ágó viszont tényleg ügyes bicajos. Ahányszor elment ANdor mellett, mindig odakiabált neki, hogy "na mi az, csiga!?". Andor tanácstalanul kereste a csigát - nézett körbe-körbe. Ágó segített: "Ott van az ülésen." Andor erre felpattant és tüzetesen megvizsgálta az ülését is. Jót nevettünk szegényen :)
De azért ő is nagy dumás, és egyre többször van olyan is, hogy elvonulnak kettesben játszani. Nem is tudom, melyikük függőbb a másiktól: egy öröm nézni, ahogy rajonganak egymásért.