Földreng

Annyira kerestük a rab bácsit Bágó legójából, hogy nem vettük észre, hogy földrengés van?! Kicsit sajnálom. (Pedig egy másik blogíró innen az utcából leírta azonnal, hogy érzi, még azelőtt, hogy a híradásokban hallhatta volna, hogy tényleg földrengés van.)

Kardio (folyt.)

Tegnap megint eljutottam az edzőterembe. Remélhetőleg az lesz, hogy nem csak pénteken, de ezen túl szerdán is megyek majd (ezen a héten már előre be volt tervezve egy kis golyósboltozás, amit nem akartam lemondani). Növeltem a futásidőt (20+15 perc), súlyzóztam és elliptikus trénereztem (de ezen csak lazázva bírtam - és úgy se végig - megcsinálni a 15 percet). A következő alkalommal a csajszi összeállít nekem egy kis edzéstervet, amiben van mindenféle mocorgás.
Mára lett egy kevés izomlázam, a súlyzóktól a hónom alatt (!), pedig többre számítottam, mert tényleg rendes elfáradtam, több mint egy órát ugrabugráltam.
Úgyhogy rásegítettem egy kis takarítással itthon, amíg a fiúk kimentek a parkba megnézni, hogyan lehet havat lapátolni a virágágyásban.
Felfoghatjuk ezt úgy is (nem), mint kikapcsolódást, amit a mostanság elvégzett attitűd teszt kiértékelésekor javasolt a kiértékelő. (Szó szerint aszonta, hogy minden értékem mögött az látszik, hogy baromi fáradt és stresszes vagyok. -- Ami azért nem teljesen igaz. Jóllehet, tény és való, hogy az agyam hátsó csücskében akkor is ott motoszkál a disszertáció, amikor fogatmosok vagy legoházat építek, de stresszesnek nem mondanám magam. Sőt alapvetően teljesen vidám és jókedvű vagyok, csak persze ingerlékeny és kiszámíthatatlan :) Oké, tényleg nehezen tudom a dolgaimat összeegyeztetni és ezt biztosan nem csak én veszem észre. - No, ezzel most nem nagyon van mit tenni személyiségfejlesztés szintjén, ha csak azt nem, hogy megírom pikkpakk a disszertációt.)

"Rosszat csináltam!"

Bágó ma, mikor hazaértek a sétából a bölcsivel, elszaladt (a házon belül), Bori a liftnél érte utol megint. (Azt hiszem, semmi komolyabb szándék nem volt mögötte, itthon is szokott körbeszaladni egy utolsót az udvaron, nézelődni, ilyesmi.) Bori - jogosan - jól leszidta, sírt is nagyon állítólag, a szívére vette. Mikor érte mentünk papával, csillogó szemmel szaladt elénk és azt kiáltotta: "Rosszat csináltam! ... Eltévedtem!" Még egyszer én is elmondtam neki, hogy ez miért buta dolog, hogy nagyon szomorú lennék, ha elveszne vagy érné valami, úgyhogy többet ne csináljon ilyet. "Nem csinálok ilyet többet." - jött a válasz, de azért vannak kételyeim, hogy érti-e egyáltalán, hogy mi volt a bajunk a dologgal. Kis muki.

Gondolatos körös

Annyit ír nekem, hogy "a gondolatos körösre keress rá" és én meg rájövök, hogy jesszus, mennyire-mennyire szeretem.

Házi kardio-edzés

Azt úgy kell, hogy takarítasz egész délelőtt.
Viszont cserébe nem csak izmosodok és fogyok (nem, mert utána bevágtam egy hatalmas májashurkát sok körettel), de csillivilli a lakás, amiben öröm körülnézni. Ha rendes háziasszony lennék, biztos mindig ilyen lenne. Kár, hogy nem vagyok rendes, egy picit se.

A színházról meg egyebek

Arról sajna nem sokat tudok írni, mert Ágó (bár hatalmas lelkesedéssel indult neki, hogy a "zoknis történetet" megnézze), öt perc után úgy döntött, hogy hangos és inkább menjünk haza.
Itthon főleg utazással töltöttük az időt: Afrikából (a nagyszobában álló sátorkuckó) a Gólya-szigetre (ez a mi ágyunk), onnan vissza Afrikába, majd a Madár-szigetre (ez a saját ágya), meg újra ugyanezt körbe-körbe.
Közben rájött, hogy az egy nagy trükk, hogy ha ő nem akar elindulni valahová, akkor megkérdezzük mondjuk a Zsiráfot, hogy akar-e jönni és rögtön rá is vágjuk - a Zsiráf hangján - hogy persze-persze. Mostanában ő gyorsabb. Megkérdezi a Zsiráfot, hogy ő akar-e menni, és válaszol is - a Zsiráf nevében - hogy nem-nem.
Nagyon sok vicceset tud csinálni és mondani. És nagyon könnyű megnevettetni. Ha pl. zoknihúzás közben azt mondom neki, hogy "akkor most ráhúzom ezt a bajuszkötőt", akkor hangos kacagásba kezd, és kioktat: "Neeeeem, Titaaa! Ez nem bajuszkötő, ez zokni." És ezt akárhányszor el lehet vele játszani (és ő is eljátssza velünk, ami még viccesebb --- nem, nem szokott ránk zokni húzni, de vannak helyzetek, amikor ő tudja ugyanezt a viccet elsütni).
Egy dolgot nem tolerál, egyáltalán: a kiabálást. Ha elfogy a türelmem és rákiabálok, a legritkább esetben szeppen meg (mondjuk olyankor viszont nagyon-nagyon és egy nagyon jellegzetes hangon kezd sírni), általában inkább visszakiabál ugyanazon a hangon. Cserébe, ha nem kiabálok, hanem normál hangon és hangsúllyal (az is fontos, hogy ne érezze kioktatásnak) elmondom, hogy mi pálya, akkor az esetek 90%-ban együttműködővé válik.
Az új kedvenc Findusz és Pettson, könyvben és mesefilmen. Ez végre tényleg aranyos és vicces, felüdülés a sok Kisvakond után (mellett).

Valamint (Tatta figyelmébe)

Ne kiabáljuk el, de ma ellátogattam egy edzőterembe, ahol valóságos cardio gépeken edzettem puhány testemet mintegy 40 percen át. Majd lesz több is, mert tök jó volt.
Erre varrjatok gombot!

Pityerg

Három éve egy ahhoz nagyon hasonló hírtől pityeregtem örömömben, mint amit ma kaptam.
Mindenkinek csodaszép tavaszt!

"Ez nagyon vicces!"

Fogmosás után át szokott egyensúlyozni egy pohárnyi vizet a kádba. Mivel ma a kád mellett ültem, szóltam neki, hogy vigyázzon, nehogy a fejemre borítsa a pohár tartalmát. No, mit gondoltok, mi lett a vége? És mikor ott csurgott a jéghideg víz a fülemen, akkor azzal a huncut-vigyorgós képével, ami van neki, azt mondta: "Ez nagyon vicces!"

Csak gyorsan, hogy én is tudjak egy picit aludni délután

- Ez mi?
- A telefonod antennája.
- Megcsavarhatom?
- Persze, azért van.
(megcsavarja, kattog)
- Mi adja ezt a csavargó hangot?

Minden szembejövő kutyához leguggol, vagy odahajol, h egy legyen a szemmagasságuk és elmondja nekik: "Megyünk hazafelé. Pizzát sütünk." Aztán a liftnek is elmondja. Amikor pedig hazaérünk beszalad a szobájába és vidáman újságolja: "Szia Zsiráf! Voltunk a játszótéren/parkban, aztán hazajöttünk." (Vagy ugyanez másképp: "Szia Zsiráf! Képzeld bölcsiben voltam, amíg Tita dolgozott.")

Annyira jó kicsit túl lenni a feszített és dacos korszakon. Most mindenkinek kölcsönadja a játékát a játszón, nem verekszik, viszont iszonyú édes párbeszédeket és monológokat folytat. Mit mondjak!? Örülök, hogy nem jár minden nap bölcsibe (bár nagyon kellemesek és hasznosak azok a napok, amikor megy), mert ennél cukibb korszaka szerintem még nem volt.

A környékről meg a hírek terjedéséről

Nemrég még arról is akartam írni, hogy milyen fura, hogy már teljesen elfelejtettem, milyen is volt a környék, amikor még a Westbahnhofba jártunk mulatozni. Csak aztán ez a szörnyű diszkós eset elvette a kedvem tőle, hogy ezen merengjek. Máskülönben az is elég jellemző erre a városra, hogy hogyan tudtam meg, mi történt: mikor babanézőbe igyekeztem vasárnap reggel, a Nyugati téri villamosmegállóban, aztán a villamoson is párbeszéd-foszlányokat kaptam el, amiből kihallottam, hogy valami tragédia történt. Mikor pedig odaértem Őrmezőre (az ifjú mamához, aki egyike volt a kettőnek, akikkel annak idején - 13-14 éve!! - a környékre jártunk a Westbahnhofba), ott kiderült, hogy ők személyesen is érintettek (szerencsére nem nagyon) az egészben. Ilyen icipici ez a város. Fél órán belül mindent tudsz.

Jobb lenne, ha visszajönne a szép idő. Bágónak nem volt kedve ma játszótérre menni, pedig még egy kis cimbijével is összefutottunk út közben. Remélem, csak a köd miatt van, és nem azért, mert picit náthás is lett az éj leple alatt.

toj-toj

A szuper szombatot szuper vasárnap követte. Én reggel ellátogattam Marci baba nézőbe, aki maxicuki volt, kicsit megnéztük egymást, aztán elaluszkált. Du. meg Á ment focizni. És a piciÁ végre végre mindezt tök természetesen tudomásul veszi, örül annak, aki itthon marad, de nem sír a másik után. Ráadásul tök jókat lehet vele sétálni mostanában - maradhatna ez a finom idő.
És (!) az esti altatás is tök jókedvűen ment (nagyÁ jókor ért haza, mesét már együtt néztünk). Mondjuk akkor, amikor piciÁ nekilátott az alvás előtti monológjának, volt egy elég vicces pont. Azt mondta: "Toj-toj. Tojtam nektek tojást. Apukának, Titának, magamnak." Lehet, hogy nem kéne ennyi tojásos mesét nézni mostanában (a kisvakondban, a Thomas-ban, meg még a Findus és Pettsonban szerepelnek tojások).

szuper szombat

Jó ez a korai tavasz (rossz lesz a késői tél).
Ma délelőtt hatalmas lépést tettünk autó-ügyben, ugyanis ellátogattunk a legközelebbi ford szalonba (egyes kisfülű golyófejűek ugyan holmi autószalonnába igyekeztek). Sajnos zárva volt. De azért a szándék is fontos...
Így parkbeli séta és szaladgálás lett belőle. Aztán nagy ebéd itthon, du. meg B+R meglátogatása (csak R nem volt otthon). És este is alig-alig volt sírás-rívás elalvás előtt.
Nem is tudom, a fiúk mikor voltak ennyit együtt utoljára. Ami azért szörnyű. Hogy hét közben olyan keveset látják egymást, amikor pedig mindkettő kivirul, ha együtt vannak. No, de majd holnap: egész délelőtt nem leszek itthon, mert megyek végre megnézni a most alighanem óriási R. Marcit.

Megvagyunk

csak a fejfájás megtámadta a hőközpontomat, ettől hol a hideg ráz, hol ver a víz (nincs lázam), és persze minden apró mozdulatra lüktetni kezd az egész agyam. Legjobb lenne kidobni az egészet.

Ágó megvan, ma kapott két nagy puszit Pannától a bölcsiben és ő is adott kettőt (először a szokásos módján odament és Panna arcára kiabálta, hogy "puszi", de aztán - miután kellő instrukciókkal láttam el - odadugta a kis lüke az orrát Pannáéhoz. És nagyon boldogok voltak). Mondjuk előzőleg meg leüvöltötte Cili fejét, hogy ő bizony NEMSZERETI a zöldbabot, de egy kis fondorlattal végül mégis megetették.

Baromi nehéz elaltatni este, de legalább du. alszik megint.

Ezek vannak.

Hehe - avagy a történelem ismétli önmagát

Anyu szokta mesélni, hogy a mi altatásunk (is) elég hosszú folyamat volt, mert az ágyba rakást követően jött a "kérek inni", "pisilni kell" stb. sorozat. Ehhez képest jót mosolygok, ahogy fél füllel hallgatom a két Á harcát. Ágó épp az imént kért "hatalmas vizet" (még eddig sose vetette be ezt a trükköt).

Magamnak

A felcímkézett idő (hogy ez most a pihenésé, ez a munkáé, ez a takarításé -- figyeled a sorrendet?!) asszem, az nem jó. Lazábban kell ezt kezelni, mert így nem megy.

Ágónyelv

1. réges régen, talán igaz sem volt stb. festettem egy képet Ának, amire rámásoltam egy verset akárhonnan: "Én csak szaladni akartam bénán, énekelni némán, szemedbe nézni VAKOND, s szeretni vadon." - igen, a nagybetűs részt Ágó mondja, mióta az apja egyszer felolvasta neki a verset (amit nem mellesleg nekem úgy foglalt össze - Ágó -, hogy kisvakond, elszalad, énekelni).

2. Könyveket nézegetünk a nagyágyon a mi szobánkban. Ágó válogat.
Á.: Ez, Tita?
T.: Apu könyve, a fejlett társadalmak osztálystruktúrájáról szól.
Á.: Szeretem. Ezt olvassuk.

3. Fürdés. Próbálom visszahúzni a bőrt a fü..ijén.
Á.: Mit csinálsz, Tita?
T.: Nézd, van itt egy kis bőr, ezt húzom hátrébb, hogy meg tudjam mosni a fü..id.
Á.: (megfogja és húzgálja) Vizet szippantok. Szip-szip.

4. Azt már mondtam, ugye, hogy milyen menő, mikor magastartásba emelt kézzel azt kántálja, h "Rokker vagyok, vállalom!" Na, a múltkor az apukája, miután Ágó megivott egy hatalmas pohár vizet, megkérdezte, tőle, hogy "Mi vagy te, kiskacsa?" Mit gondoltok, mit válaszolt? "Kiskacsa vagyok, vállalom!"

5. Ma vacsorához tejet ivott. Mert ezen a dobozon egy tehén van, a fején szilveszteri sipkával. És "ez a tehenes tej finom. Szeretem."

6. A bölcsiben még csak Panna volt ott reggel, mikor odaértünk. Mikor meglátta Ágót, így szólt: Szia Ágóbágó. De nagy lett a fejed! (azt hiszem, a hajvágás eredményeképp megváltozott fizimiskájára gondolt)

"Hideg van!"

No, nem arra gondolok, hogy -2, -5 fok van, mert igazából nincs is olyan hideg (mint mondjuk Szanyban volt karácsonykor), hanem Ágó végső érvére. Erre:
Tita: Ágó, ne lépj rá a játékaidra!
Ágó: (rálép)
T.: Ágoston, miért lépsz rá a legóra? El fog törni.
Á.: Hideg van.

avagy

T.: Ágó ne dobáld a kockákat, kemények, megüthetnek valakit.
Á.: Hideg van.
T.: De Ágoston, az nem indok, hogy hideg van.
Á.: De. Indok. INDOK! INDOK!

Ha nem "hideg van", akkor "hatkor".

További nyelvi lelemény az "enyém" analógiájára képzett "enyéd" (amelyet "tiéd" értelemben használ).

Jónapot.

Hahó 2011!

Jól induló kis év, nagyon jó volt a téli szünet, végre sokat együtt meg a mamákkal-papákkal. A délutáni alvás úgy alakul, hogy kettőször nem alszik, a harmadik napon igen. A Boribölcsi, úgy fest, mégis megmarad.
A hihetetlen fogadalmaimat meg megtartom magamnak.