Nyilatkozzon a rádiónak!

Ágóval régóta játszunk olyat, hogy egy-egy nap végén meginterjúvoljuk valamilyen rádió nevében, hogy mi tetszett aznap a legjobban. Mostanában ezt az ágyban csináljuk elalvás előtt, így a nekem kiutalta alvóka-Törpapa sapkája a mikrofon, és mindig azt mondom, hogy "Kérem, nyilatkozzon a Törpapa-sapka Rádiónak, mi tetszett ma a legjobban!" és odatartom az orra elé Törpapát.
Az elmúlt pár napban a következő válaszokat kaptam:
- Hogy ablakot mostunk.
- Ez a pillanat teszik a legjobban, hogy itt fekszünk az ágyban együtt.
- Hogy itt voltak a Krisztáék.
- Hogy megtanultam egyedül elindulni a biciklivel.
Juj, a többit elfelejtettem. Na ezért is fogom ezt mostanában felírni ide. Egyébként úgyis azt tervezzük, hogy vezetünk majd egy nyári naplót, amibe feljegyezzük a kalandjainkat. Már ideje lenni nekiállni, mert egy egész hónap eltelt a nyárból, bár a nagy izgalmak ezután kezdődnek majd pl. a kőkapui nyaralással.

Máskülönben tényleg megtanult most már mindent, ami a biciklizéshez kell. A két könyökén jó nagy horzsolások (az egyik kifejezetten durván néz ki, remélem, nem lesz baja), kétszer koppant a sisakja is, a lábai meg úgy néztek ki ma estére, hogy egyfelől csupa mocsok volt mindkettő a kerekektől meg a pedáloktól meg attól, hogy azt játszotta, hogy átgázol a pocsolyán, másfelől meg csupa, de csupa kék-zöld-lila foltos és piros horzsolásos (plusz durván elvakart ekcéma foltos) mindkettő. Egy helyen próbáltam lesikálni a koszt, de szólt, hogy ezt inkább fejezzem be, mert nagyon fáj, ha így dörgölöm, mert az ott nem mocsok, csak csupa ütött-kopott.
Andorbambi meg azt tudja, hogy "kutyázik", vagyis négykézláb előre-hátra tolja magát, mégpedig néha olyan hevesen, hogy előre is szökken egyet-egyet. Vicces lesz, ha térdelő nyusziugrásban kezd majd el közlekedni. Egyébként meg mindent megesz, ami az útjába kerül. Nagyon durva (különösen, hogy Ágó soha semmit nem vett a szájába, úgyhogy nem vagyunk ehhez a dologhoz hozzászokva).

Hogy rólam is essen szó: tegnap éjjel ügyesen megetettem a gyerekemet, csak az volt furcsa, hogy olyan hamar bepuszilta az adagját. Aztán ahogy megfogtam, hogy ágyba tegyem (pontosabban az ágyunk mellett lévő mózesbe, mert éjjel csak oda szoktam, hogy hajnalban előbb tudjam visszaaltatni, mint hogy ő felverne mindenkit - na jó, Ákost soha nem verné fel, de mondjuk Ágót), szóval ahogy megfogtam, nagyon megijedtem, hogy a gyerekem telehányta a ruháját, csak nem vettem észre. De nem ez történt, hanem az, hogy a tápi szépen a nyakába folyt, mert nem volt rendesen összetekerve a cumisüveg. Fúj, Tita.

Ha csak ez kell

Megkövetem a 4betűs munkáltatót - ma visszautalják a pénzt.
Mondjuk azért nem olyan nagyon egyszerű a helyzet, szerintem engem már mindenki ismer ott a bérosztályon, meg a MÁK-ban is kb., de már csak egy-két papír, és a dolgok egyenesbe jönnek.
No, akkor ha a blog képes erre, hogy ha ideírok valamit, az elintéződik, akkor szeretném üzenni, hogy a visszamenőleg nekünk járó dupla családi pótlékra is igényt tartok!

Egyébként ma a parkban voltunk - mint minden nap, csak ma látogatók is jöttek hozzánk. A gyerekeink csodálatosan viselkedtek. Andor - miután jól megtömtük a pocakját - pl. Aludt, Marci meg játszott a többi gyerekekkel. És csodaszép ajándékokat és kölcsönruhákat is kaptunk!

Erről jut eszembe kedves Blog: intézd már el légyszi, hogy jövő héten ne újra 3 fok legyen, hanem 13 és napsütés.
Plusz javítsd meg a telefonom, mert ma többen is szóltak, hogy nem hallatszik a hangom.

Lassú nádszál, ótvar

No, hát Ágó múlni nem akaró lábbajáról kiderült, hogy rámászott az ótvar, attól néz ki olyan ótvarul. Remélem, innen gyorsabban haladunk majd, mert én már igen-igen unom, neki meg alighanem eléggé viszket, bár ki tudja, pont a legrondábbat nem igazán vakarja (kivéve azoktól ominózus esetektől, amikor már-már behegedt sebet egy-egy jó mozdulattal feltépte). A kedve is jó, bár a meleg néha kikezdi. Meg az is, hogy pl. tegnap el "kellett" mennünk találkozni a kaktuszokkal. Olyan hisztis ébredést se látni minden nap, amilyet ő kanyarított nekünk, de aztán persze tök jól érezte magát a Gellért hegyen, és mi is. Oviba nem mehet, de már előbb lemondtam úgyis a hétre (mivel a szandálját úgyse lehet ráadni most). Sajnos nem is homokozhat, ami elég nagy veszteség, de így is ügyesen feltaláljuk magunkat a parkban. Tök jókat lehetne azon kívül is csinálni, de sajnos gyalogolni sem nagyon tud, mert a bokaseb kímélése érdekében egy egy számmal nagyobb belebújós cipőt hord, amiben nagyobb távokat nem lehet megtenni (bár pl. tegnap Palival simán lerohantak a hegyoldalon és - akkor - nem is esett hasra a cipőben). De a sebességgel amúgy sincs gond: ma hazafelé leelőzött a lépcsőn majd visszaszólt, hogy "Tita olyan lassú vagy, mint a nádszál." (Mire Á hozzátette, hogy "és karcsú, mint egy csiga" :) kackac) Az orvosos kalandok hatására pedig vacsora közben közölte, hogy: "A víz... a víz az nem is betegség. A víz az egyszerűen víz." (És új felfedezettje a "plusz". Nem tudom, hol hallotta, de bármilyen kontextusban szereti használni. Pl. "olyan hőség van, hogy... plusz")

Szorgos olvasó(i)m kedvéért

Nohát, Tatta lelkesedését látván (és ki tudja, lehet, hogy vannak még titkos rajongóim is), gyorsan írok, hogy legyen mit olvasni. Tegnap este kicsiÁ tök cuki volt, majd az utolsó etapnál úgy döntött, hogy szerinte az mókás, ha engem inkább lerugdal maga mellől az ágyról, ahelyett, hogy aludnánk. Merthogy még mindig csak úgy hajlandó elaludni, ha mellé bújok. Elég nagy hiszti lett, mert én részben azzal érveltem, hogy ha nincs rá szüksége, hogy ott legyek, akkor szívesen alszom inkább a saját ágyamban; másrészt egyébként is. Végül lenyugodtak a kedélyek és ma már szuper kedvvel ébredt és tervezte is a várat, amit azonmód reggeli után el is indultak az apájával megépíteni a parkban. Mindjárt indulok én is utánuk, csak előkészítettem ezt-azt, mert aztán du. meg színházba megyünk (csak a felnőttek), jönnek a gyerekfelvigyázók. Meg még elmondom, hogy mostanában szökellve jár az utcán, ugrabugrál, mint egy kiskecske. Nagyon magára talált az oviban (és ezzel párhuzamosan itthon is), jókedvű. Bár tegnap du. annyira elfáradt, mire hazaértünk, hogy a ház előtt lefeküdt a járdára :) (Merthogy kapott egy új labdát és annyit focizott a parkban, hogy teljesen kivörösödött és kicsit féltem, hogy kidurran a feje.)

Autós kirándulás

Elvitt ma minket kirándulni a Doboz. Nem messzire, csak Szentendrére, de pont tökjó volt. És ügyesek is voltunk, mert nem volt nálunk elég apró, pedig ott még hétvégén is kell parkolódíjat fizetni, de mi nem estünk kétségbe, hanem ügyesen fizettük mobillal a díjat. Kár, hogy rossz rendszámot írtam be (Á diktálta, én meg voltam akkora lüke, hogy rá se néztem az autóra, hogy ellenőrizzem, pedig tudtam, hogy nem jót mond), mert így még egy mikuláscsomagot is kaptunk :)
Meg a motoros ikon is még mindig világít, de út közben legalább láttuk, hol van a legközelebbi toyota szervíz.
De tud légkondizni, meg zenélni a rádiójával, sőt cd-t is tud, de azt még nem tettünk bele. Az egyébként vicces, hogy Ágó, ha zenét szeretne hallgatni, akkor a petőfit nem bírja, csak a bartók rádiót. Az előbbi szerinte egyáltalán nem is zene, amit az utóbbin hall, az viszont kivétel nélkül jó szokott lenni.
Du. meg hatalmasat fociztak a fiúk a parkban. Akárhogy is utálom ezt a cuppogós-ruharátapadós fülledt nyári időt, azt egy öröm nézni, ahogy a szép kis tiszta Ágóból néhány perc alatt csatakos-mocsádék lurkó válik. A füléig poros, izzadt és piros és boldog.

szuper szombat

Jó ez a korai tavasz (rossz lesz a késői tél).
Ma délelőtt hatalmas lépést tettünk autó-ügyben, ugyanis ellátogattunk a legközelebbi ford szalonba (egyes kisfülű golyófejűek ugyan holmi autószalonnába igyekeztek). Sajnos zárva volt. De azért a szándék is fontos...
Így parkbeli séta és szaladgálás lett belőle. Aztán nagy ebéd itthon, du. meg B+R meglátogatása (csak R nem volt otthon). És este is alig-alig volt sírás-rívás elalvás előtt.
Nem is tudom, a fiúk mikor voltak ennyit együtt utoljára. Ami azért szörnyű. Hogy hét közben olyan keveset látják egymást, amikor pedig mindkettő kivirul, ha együtt vannak. No, de majd holnap: egész délelőtt nem leszek itthon, mert megyek végre megnézni a most alighanem óriási R. Marcit.

Haladó pálya

Na, aki már elég ügyesnek érzi magát babakocsis közlekedésben, az látogasson el a könyvelőnkhöz babakocsival és egy csokor virággal, és próbáljon ott beszállni a liftbe!
Egyébként Ágó remekül viselkedett (mint mindig), amíg mi ellenőriztük az adóbevallásainkat. (Rajzolt, kapott kiflicsücsköt, felfedezte a fürdőt stb.)
Én nem tudom, egyikünk se analfabéta, de hogy adóbevallást még életünkben nem sikerült hibátlanul kitöltenünk, az bizti. Általában vidámabban jövök el, mint ahogy oda mentem. Most is így történt: Ának ugyan be kell fizetni a frankfurti kéjutazás miatt egy elég magas összeget, de azzal kalkuláltunk előre (még ha persze azért most nagyon rossz érzés lesz is tényleg befizetni), én viszont - köszönhetően az idejekorán megszűnt egyetemi állásomnak - visszakapok egy rendesebb summát. Éljen-éljen!

A Honvéd téri park pedig nagyon szép, különösen eső után, ha csak Ágó meg én rohangászunk benne.

Hogy ma evett a cukkinis-paradicsomos tésztából, ráadásul jó étvággyal, az reménykeltő. Az elmúlt napokban ugyanis nem akaródzott ebédelnie, vagy legfeljebb úgy, hogy ha közben ő is etethetett minket (ha saját kanalat/villát kapott, akkor csak szerteturkálta a kaját). A "tita" az viszont bejött ismét. Ja, van új szó is: da-da, ami a daru, mármint a gép és a ka-ka, ami meg a lekvár alá való kalács. Végül is mit izgulok, már legalább egy 10 hónapos gyerek beszédkészségét mutatja.
Igazából tényleg nem izgulok. Beszélni nem tud, de azt egy focistának tulajdonképp nem is kell. Márpedig Ágó jelen állás szerint a labdát szereti a legjobban (meg a mamákat és Dodót). Tegnap reggel cérnavékony hangon - ahogy egyébként sosem szokott beszélni, Ágónak kérem orgánuma van - azzal ébresztett, hogy: "góóóóól". Aztán hamar hozzátette, hogy "mama" meg hogy "kuka". Gondoljon ki mire akar.
A parki lét kezd kicsit nyugodtabbá válni, ma csak egy kisfiúra dobott homokot és csak Hanka fejét rajzolta össze krétával, egyébként tök nyugisan elvolt: bogarat lestünk, szökőkútban pacsált és rohangászott ezerrel. Minden nap összejön a 10-14 ezer lépésem (mert van lépésszámlálóm, onnan tudom).
Viszont MINDENre felmászik.