Hogy ma evett a cukkinis-paradicsomos tésztából, ráadásul jó étvággyal, az reménykeltő. Az elmúlt napokban ugyanis nem akaródzott ebédelnie, vagy legfeljebb úgy, hogy ha közben ő is etethetett minket (ha saját kanalat/villát kapott, akkor csak szerteturkálta a kaját). A "tita" az viszont bejött ismét. Ja, van új szó is: da-da, ami a daru, mármint a gép és a ka-ka, ami meg a lekvár alá való kalács. Végül is mit izgulok, már legalább egy 10 hónapos gyerek beszédkészségét mutatja.
Igazából tényleg nem izgulok. Beszélni nem tud, de azt egy focistának tulajdonképp nem is kell. Márpedig Ágó jelen állás szerint a labdát szereti a legjobban (meg a mamákat és Dodót). Tegnap reggel cérnavékony hangon - ahogy egyébként sosem szokott beszélni, Ágónak kérem orgánuma van - azzal ébresztett, hogy: "góóóóól". Aztán hamar hozzátette, hogy "mama" meg hogy "kuka". Gondoljon ki mire akar.
A parki lét kezd kicsit nyugodtabbá válni, ma csak egy kisfiúra dobott homokot és csak Hanka fejét rajzolta össze krétával, egyébként tök nyugisan elvolt: bogarat lestünk, szökőkútban pacsált és rohangászott ezerrel. Minden nap összejön a 10-14 ezer lépésem (mert van lépésszámlálóm, onnan tudom).
Viszont MINDENre felmászik.