Taka és pénztárgép

Itthon sajna nincsenek taka nénik, akik hétről-hétre jönnének, hogy kipuceválják a lakást, ágyneműt cseréljenek és leporolják még a lámpaburákat is. Nem mondom, hogy így aztán sosincs tisztaság, bár...
Szóval most a fiúk elmentek játszózni, én meg wc-t pucolok meg próbálom lerobbantani a kádról a homokozóból hazahordott rétegeket. Az a jó, hogy Ágó fürdetője és a homok olyan elegyet alkotnak, ami aztán szuperül beleül a lefolyócsőbe, ami ettől elveszíti az áteresztő képességét. (Vagyis: ne felejtsek el legközelebb valami csőkidugító cuccot is beszerezni az illatszer boltban.)
Délelőtt meg múzeumozni voltunk. Gy. (nemtom, nem kérdeztem, hogy ragaszkodik-e az anonimitáshoz, de maradjunk inkább ennyiben) vendégszeretetét élveztük. Azt hiszem, Ágót könnyű lesz így múzeumlátogatóvá nevelni, ha mindenhol szabadon garázdálkodhat (a múltkor már Vácon is). Bár azt azért meg kell jegyezni, hogy nem nagyon akart garázdálkodni, nem mászott bele az installációkba, nem püfölte a vitrineket, nem tapizott meg mindent, csak, amit megengedtünk neki. Viszont rohangált és rácsodálkozott mindenre.
A múzeumi látogatás csúcspontján pedig Gy. mindenféle ajándékokat adott neki, többek között egy PÉNZTÁRGÉP-et! A hazaúton sikerült eldugnom a szajrét a táskámba, de ahogy hazaértünk elő kellett adnom. Az alábbi kép fél perccel azután készült, hogy betettük a lábunkat a lakásba. Köszi, Gy.!

A nyár

A nyár mindazonáltal nagyon jó. Emlékszem, tavaly is micsoda jó kis délutánokat töltöttünk el a Parkban. Most ugyan átszoktunk a "kisjátszóra", de a hangulat itt is megvan. A gyerkőcök kiismerik magukat, meg- és felismerik egymást (tegnap úgy borult az egyik kisfiú Ágó nyakába, mintha évek óta nem látták volna egymást, pedig csak 3 nap volt). Jönnek-mennek, pakolnak és visítanak, ha nem kaphatnak meg mindent (nem minden kölök, de Ágó igen).

Mellesleg jegyezném meg, hogy rájöttem: a kisfiú éppen úgy néz ki, mint a Vizipókból a bal alsó lilás kiscsiga. Füligszáj. (Vicces, hogy miközben a neten keresgéltem kép után, találtam egy blogot, aminek a szerzője azt írja, hogy ő kiskorában az anyukája szerint épp erre a csigára hasonlított. Hm... Vagy az anyukák gondolkodnak egysíkúan vagy minden gyerek csigabiga.)



Nagyon álmos vagyok.

Jaj, már megint az időjárás!

Szupi hideget csináltál drága Időmanó, nekem tényleg kedvemre való.
Lenne, ha nem lennék ilyen nyámnyila. Így viszont most már egy éjjele és egy napja szenvedek a fejfájástól, amit rövid időre ún. vizuális migrénnel is kísérve. Kiváló-remek. Nekem egyébként nem pont így csinál a szemem ilyenkor: pl. sose színesen vibrál, kizárólag fekete-fehérben, és nem körben, hanem oldalról úszik be, míg kitakar mindent. A legviccesebb, hogy mivel igazából nem is a szemben történik, hanem az agyban - a leírás szerint -, kívülről semmise látszik, és bentről se tudom azt mondani, hogy a jobb v. a bal szemem csinálja, valamint hiába csukom be a szemem, akkor is "látom".

Egészségügyi rovatunkat olvasták.

ui: nem a teljes rovatot, mert Ágó lázáról és az én kezdődő torokfájásomról nem tettem említést

Gondol

Ma reggel volt egy telefon (Kke), nagyon kedves, nagyon jól esett. Mikor nincs is ok, hogy telefonálj, csak kitalálsz egyet. Szoktam én is. Hogy tudja, hogy gondolsz rá.

Azért kiegyenlítődik mégis

Lehet, hogy nyál-anyaság, de azért az mégiscsak kárpótol elég sok mindenért (még ha mondjuk az ún. "tudományos karrierem" meg Ágó két eléggé külön dimenzió is az életemben), ha a délutáni szunyából egy kis szempár ébreszt, amelyik centinyi közelségből vizslatja, hogyan szuszogok.
Aztán meg vécébe pisil ismét. Az utolsó ilyen eset említése óta inkább kudarcok értek (engem, őt nem) pisiügyben. Pontosan tudja, mikor kell pisilnie, de ha kérdem, hogy jön-e a vécéhez, rendre nemet int a fejével. Ennél is trükkösebb, ha a fürdés előtt, mikor levesszük a pelenkáját, kirohan a szobába és odapisil minden közepére.

És valóságos párbeszédet folytattunk ma:
- Ha megeszed az uzsit, átöltözünk mindketten és elmegyünk a játszóra. Apu is odajön. Jó?
- Jó.

A délutánonként menetrend szerint érkező viharért meg itt mondanék köszönetet az Időmanónak. Jó húzás, köszi!

Az van,

hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy a legjobb lett volna. Mindazonáltal nem lett rosszabb semmi, mint volt, csak mégis.
Mindegy, feltöltöm a képeket ide, és akkor egy kicsit jobb lesz.
Ágó szavait követni sem lehet, annyi sok van már neki.
Meleg van és holnap még melegebb lesz.

A szúnyogbántó, a csiripkedő madarak és a mondatokban beszélő kicsiÁ

Hétvégén Feketehalomban voltunk, ami idén is szuper volt. Eltekintve az agresszív kutyától és a töméntelen szúnyogtól. Utóbbiaknak köszönhetően a bokám triplájára van dagadva és nincs egyetlen lábujjam sem, amelyik ne volna dimbes-dombosra csipdesve. (És mit sem segített a Dodó által szúnyogbántóként titulált légycsapók nagy száma, az összes hiperszupi szunyiűző szer és semmise).

Tavaly piciÁ abban különbözött Dodótól és Palitól, hogy még nem tudott járni. Idén az őket elválasztó szakadék az, hogy a "nagyok" már tudnak beszélni (piciÁ korukban is tudtak már, egyébként). Kíváncsi vagyok, mikorra dolgozódik el a köztük lévő korkülönbség (ami egyébként nem nagy: január - június - október)
Viszont ahogy nőnek, úgy egyre viccesebbek is. Kétségkívül a legviccesebb jelenet Dodó és Pali párbeszéde volt vacsora után:
P: Menjünk focizni, Dodó!
valami felnőtt: Töröld le a kezed, Dodó!
D: Letörlöm a kezemet.
Pali is nekilát letörölni Dodó kezét és arcát.
D: A másikat is! (törlésre nyújtja a másik kezét is)
Pali törölget, majd vágyakozva:
P: Menjünk inkább focizni, Dodó!
(leírva tán nem annyira vicces, de elképesztően cukik voltak, mi meg dőltünk a röhögéstől)

Miután hazaértünk, nagyÁ este visszafurikázta a zucikit anyuékhoz. Hogy hová megy az APUKA, azt Ágónak többször elmondtuk. Este, mikor fürdés előtt kétségbeesett "APKA-APKÁ"-zásba kezdett megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy hol van az apu. "APUKA - AUTÓ - MAMA"-válaszolta, ami szerintem egyértelmű mondatalkotás.

ui.: A csiripkedés. Az megy úgy volt, hogy Pali már ágyba bújt, de a bébiőrön keresztül egyszer csak azt lehetett hallani, hogy: "Apa jöjjön, apa jöjjön!" P. bement, de hamar kijött újra. Pali azért hívta, mert: "Megijedtem, apa." - "Mitől ijedtél meg, Palikám?" - "Csiripkednek a madarak."
Hát így.

Tengerentúliak

Köszönöm, jól vagyunk, csak hirtelen még egy tengerentúli rokon tűnt fel a láthatáron. Neki köszönhetően tegnap igazi éjszakai életet éltem (bár az utolsó metróval hazajöttem azért). Láttam a budapesti éjszakát, meg a sok fiatalokat, akiknek biztos nem az járt az eszükben sörözgetés közben, hogy dehát disszertációt kéne írniuk. Ne, senkise mondja, hogy ennyi pihi (ezt apu kedvéért, aki szereti az olyasmi szavakat, mint pl. cuki, uncsi, telcsi, csöri --- ez nekem is abszolút kedvencem egyébként: "Rádcsörizek telcsin." - mondtam már le emiatt randevút) belefér, mert az a büdös igazság, hogy nem fér bele. Nem mintha az itthon töltött esték különösebben produktívak lennének, 28 fokban ugyanis szétolvad az agyam és úgyse tudok egy épkézláb mondatot se kipréselni magamból.
Ennek örömére holnap elhúzunk nyaralni F.h.-ra a Kaktuszokkal, ami jó lesz. Homok és forróság, szúnyogok és összevissza rohangászó nyakig szutykos gyerekek. Ilyesmire készülök.

Á-hoz fogható meg nincs is a földön. Miután egész nap izzad a gályán, majd meglegelteti a kisfickót, elmegy bevásárolni és végül rántottát süt.

A telefontöltőről

Az a különbség a szomszédaink (na jó, igazából két ajtóval odébb) és miköztünk, hogy mikor ma becsöngettem hozzájuk, hogy tudnának-e kölcsönözni egy Nokia-töltőt, akkor:
1. az anyuka fél percen belül megtalálta a cuccot
2. egyetlen csomó sem volt a zsinóron.

Nálunk ilyesmi sohasem fordulna elő.

Megj.: Mondjuk igaz az is, hogy ők 5-ből 4-szer tutira egy szál törölközőben nyitnak ajtót. (Ma kétszer is pl.) Vagy az van, hogy nemcsak rendetlenek vagyunk, de koszosak is, vagy ők fürdenek az átlagosnál többet és kizárólag az átlagostól eltérő időben.

Megvagyunk még

csak időközben hazaérkeztek Ágóbágó keresztszülei (az egyszerűség kedvéért mindkettőjüket Tatának hívja) és ezért B.ligeten ragadtunk pár napig. Bár már itthon vagyunk, de nincs kedvem írni. Se blogot, se disszertációt (főként azt nincs), de igyekszem hamar helyrerázni magam, mert így bajba kerülhetek.
A kistücsök beszél, mint a vízfolyás (na jó, mint egy kis csőrepedés), napról napra több mindent, felismerhető szótagokat vagy kevésbé felismerhető betűkapcsolatokat mond. Meg használja a jeleit persze.
A pár napos kihagyás után tegnap úgy viselkedett a játszón, mint egy kis Maugli. Nekiment mindennek és mindenkinek, de mára szerencsére helyreálltak a dolgok a fejében.
És elállítódott a belső órája is, úgyhogy Á ma 8 körül indult dolgozni (hogy odaérjen 8-ra).

Majd jövök. Addig tessen fényképeket nézni itt.

Gyümölcsök

A főtt étellel kicsit hadilábon áll a fiatalúr mostanság, bár az elmúlt napokban sikerült minden vita nélkül megebédelnünk. Igaz, hogy hétfőtől-szerdáig mindent meggyszósz fedett, csüt.-pénteken meg milánói makaróni volt.
A többi étkezés viszont diadalmenet mindig. Reggelire lekváros kenyér (na jó, ma már nem kért baracklekvárt, csak meggyet), olykor-olykor felvágott és tita (sajt), néha ka-ka(kalács), egész ritkán kiga (kakaóscsiga). Tízóraira gyümölcs. Általában a játszin. Meggy, barack, körte, becsúszik néha banán is, azt könnyű szállítani, és gogó (kölesgolyó) meg "csatt-csatt" (Ágó jeleit nem lehet verbálisan rögzíteni: amikor csattogtatja a fogait, akkor kekszet kér.) Az ebédet már írtam. Aztán uzsi: gyümi, joghurt (joghurtos gyümi, vagy turmix), néha ismét lekváros ka-ka, vagy daaaaa (tejbegríz, dara).
A délutáni játszózás közben lecsúszik még ez-az, aztán esetleg itthon még valami, végül tápi fürdés után, az ölemben feküszkélve fogyasztva.

Szóval ez a nyár remek, van ezerféle gyümölcs, amiket a kismókus nagyon lelkesen töm magába. Annyira lelkesen, hogy tegnap (amikor gyalog közelítettük meg a játsziról hazafelé úton a zöldségest) kikapott egy nektarint a zöldséges kirakatából és bele is harapott menten. Megvettük, megmosattuk és hazafelé boldogan nyomta magába, még a füléről is folyt a lé.

---
majd folytatom, de most sürgős meccsnézhetnékünk van.

Kilók

Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak (két fő), akik mostanában azt mondták nekem, hogy szerintük sokat fogytam. Jól esett, igazán.
Csakhogy Á ma azzal jött haza a játsziról, hogy az egyik anyuka, akivel közösen legeltetünk minden nap, csillogó szemmel azt kérdezte tőle: "Ágónak kistestvére lesz?"
Szóval nem elég, hogy kövér vagyok, de még a szájára is vett a banda.

(Délután kicsit aggódva vittem Ágót játszani, mert azért mégiscsak ciki ez mindkettőnknek - neki, mert lekövérezett, nekem mert kövérnek néztek -, de ő még kínosabban érezhette magát, mert nem is jött, hanem a nagymamával küldte le a gyereket.)