Tengerentúliak

Köszönöm, jól vagyunk, csak hirtelen még egy tengerentúli rokon tűnt fel a láthatáron. Neki köszönhetően tegnap igazi éjszakai életet éltem (bár az utolsó metróval hazajöttem azért). Láttam a budapesti éjszakát, meg a sok fiatalokat, akiknek biztos nem az járt az eszükben sörözgetés közben, hogy dehát disszertációt kéne írniuk. Ne, senkise mondja, hogy ennyi pihi (ezt apu kedvéért, aki szereti az olyasmi szavakat, mint pl. cuki, uncsi, telcsi, csöri --- ez nekem is abszolút kedvencem egyébként: "Rádcsörizek telcsin." - mondtam már le emiatt randevút) belefér, mert az a büdös igazság, hogy nem fér bele. Nem mintha az itthon töltött esték különösebben produktívak lennének, 28 fokban ugyanis szétolvad az agyam és úgyse tudok egy épkézláb mondatot se kipréselni magamból.
Ennek örömére holnap elhúzunk nyaralni F.h.-ra a Kaktuszokkal, ami jó lesz. Homok és forróság, szúnyogok és összevissza rohangászó nyakig szutykos gyerekek. Ilyesmire készülök.

Á-hoz fogható meg nincs is a földön. Miután egész nap izzad a gályán, majd meglegelteti a kisfickót, elmegy bevásárolni és végül rántottát süt.