Szóval most a fiúk elmentek játszózni, én meg wc-t pucolok meg próbálom lerobbantani a kádról a homokozóból hazahordott rétegeket. Az a jó, hogy Ágó fürdetője és a homok olyan elegyet alkotnak, ami aztán szuperül beleül a lefolyócsőbe, ami ettől elveszíti az áteresztő képességét. (Vagyis: ne felejtsek el legközelebb valami csőkidugító cuccot is beszerezni az illatszer boltban.)
Délelőtt meg múzeumozni voltunk. Gy. (nemtom, nem kérdeztem, hogy ragaszkodik-e az anonimitáshoz, de maradjunk inkább ennyiben) vendégszeretetét élveztük. Azt hiszem, Ágót könnyű lesz így múzeumlátogatóvá nevelni, ha mindenhol szabadon garázdálkodhat (a múltkor már Vácon is). Bár azt azért meg kell jegyezni, hogy nem nagyon akart garázdálkodni, nem mászott bele az installációkba, nem püfölte a vitrineket, nem tapizott meg mindent, csak, amit megengedtünk neki. Viszont rohangált és rácsodálkozott mindenre.
A múzeumi látogatás csúcspontján pedig Gy. mindenféle ajándékokat adott neki, többek között egy PÉNZTÁRGÉP-et! A hazaúton sikerült eldugnom a szajrét a táskámba, de ahogy hazaértünk elő kellett adnom. Az alábbi kép fél perccel azután készült, hogy betettük a lábunkat a lakásba. Köszi, Gy.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése