Dübörög a nyár

Szanyban voltunk a hétvégén. Vonattal. Amit Ágó remekül bírt, oda- és visszafelé is. Néhány könyv, toll-papír, autó és markoló, tízórai/uzsonna elegendő volt, hogy lekössük. Sőt, a legfergetegesebb az volt, amikor a hazaúton azt játszottuk, hogy egymásnak dobáltunk egy képzeletbeli labdát hárman. Ágó szuperül vette a lapot, dobott és elkapott és nagyokat kacagott. Le is ejtette egyszer a lasztit a földre, onnan kellett felvenni. És mindezt az a gyerek, aki kapcsán nemrégiben azon elmélkedtem, hogy mikor tanul meg vajon elvonatkoztatni. Mostanában egyébként sem töprengek ezen sokat: úgy főz bablevest kavicsból és fűszálakból, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hosszú tízpercekig elvan a különböző babái igényeinek kielégítésével (etetés, öltöztetés - amit én csinálok, de ő irányít - stb.).
Szanyban teljesen otthonosan mozog. Nem csak a házban, de az utcán is. Tudja, hol lakik a kakas, hol a Dédi (akkor is, ha nem a szokott úton megyünk a házhoz, hanem a falu felől jövünk), imádja a kutyát. És rajong a tévéért, majd nézzétek meg a képeket, hamarosan feltöltöm őket.
A kutya kapcsán említeném meg, hogy mostanában tényleg nagyot ugrott Ágó beszélőkéje is. Hónapokon keresztül a kutya az VA-VA volt, most egyik napról a másikra VAU lett (ahogy mi mindig is mondtuk neki). A béka ezzel egyidőben BÉKA lett, holott eddig csak valamiféle kuruttyolást hallatott, ha erről volt szó. Ugyanígy a ló. Már nem belenyerít a mindenségbe, ha a lovakról beszél, hanem szép szabályos NYIHAHA-t mond. Azt nem is tudom, hogy a harangszó mi volt, de valami abszolút nem bimbammszerű. Most már az is BIM-BAM. Fura. Ezek szerint eddig is jól hallotta, amit mi mondtunk, (sőt talán azt is hitte, hogy ő is ugyanazt mondja, amit tőlünk hall), csak kiejteni nem tudta ugyanúgy.
És egy csomó szót tud, csak úgy, egész meglepő.

Folytatom majd, egy csomó minden volt a fejemben, amit le akartam írni, de most elfáradtam. Meg kéne még kicsit tanulni.
Addig is, hallgassátok meg Ágó kedvenc dalát.