Mindennapi párbeszédek

Az utcán:
- Vaji!
- Nem, ebéd előtt nincs fagyi, majd délután apuval.
- Apuka! Apuka!
- Igen, majd vele.
- Vaji!
- Majd délután.

Itthon:
- Vaji!
- Rajzoljunk fagyit, Ágó?
- Jó. Kéta.
- Jó, hozom a papírt meg a krétát.
- Pepi.
- Papírt.
- Tűtótó, tűtótó!
- A tűzoltó is kér fagyit?
- Jó.
- Nézd, megrajzolom a tölcsért, te rajzolj gombócokat.
- Kék.
- Kék gombócot. Rajzolj pirosat is, meggyest.
- Pio. ,,, Tűtótó!
- Megkóstolja?
- Jó.
- Nyamm-nyamm. Hű, de finom ez a fagyi. Jó hideg.
- Hide.
- Hideg, mint a hó.
- Hó. ,,, Brumm-brumm (valójában inkább bumm-bumm)
- Megkóstolja a maci is?
- Jó. ,,, Hide.

Ugyancsak itthon:
- Tita! Bádi!
- Jövök... ,,, Boltos bácsi! Szeretnék vásárolni egy kis ananászt, van?
- Jó. (elszalad a Tesz-vesz városért, aminek az akárhanyadik oldalán van egy zöldségespult, ahol van ananász is rajzolva. Úgy csinál, mintha felcsippentené és ragyogó képpel a kezembe rakja.)
- Köszönöm szépen, nagyon szép. Mennyibe kerül?
- Hét.(mindig, minden hétbe kerül)
- Tessék, itt a pénz. Köszönöm, Boltos bácsi.

De persze a legtöbb párbeszéd az úgy kezdődik, hogy:
- Ágó, gyere csak.
- Nem.

A hajam fog kihullani ettől a sok nem-nemtől, de hát ez van, hóbortok és nem-nemek jönnek-mennek. Remélem mielőbb. Mert ma kismilliószor kellett körbejárnunk a homokozót, hogy megfelelő BOTot találjunk a főzőcskézéshez. És hiába volt jó egy ideig az egyik, a következő DADA (dara) már egy újabbal kellett, hogy készüljön... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Update: ja, merthogy az csak délután jutott eszembe, mikor Ának meséltem a botkeresős történetet, hogy ugyebár KÉK botot kellett volna találnunk a parkban!