Koccintson ön is kakaóval!

Az a jó a ritkán hazalátogató barátokban és rokonokban, hogy egy találkozás alkalmával is maradandó nyomot hagynak az ember gyerekében. Itt van pl. T., aki megtanította Ágót koccintani. (És csak zárójelben említem a híres Tatadalt, amit pedig hát vajon ki tanított neki?!) Nagyon sokszor koccintunk azóta. Eddig csak cumisüveggel (az ő részéről), de a kakaó meghozta az áttörést. (Ez egy olyan elvem volt, amit nem adtam fel -- kevés az ilyen Ágó-nevelési elv --, nevezetesen, hogy ha nem vizet vagy tápszert kap, akkor most már legyen olyan jó és igyon pohárból, mert azt a kád szisztematikus kiiszogatásával már rég bizonyította, hogy technikai problémái nincsenek a dologgal.) Szóval tegnap délután meglátta a kakaós zacskót és közölte, hogy DADADAADA, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy kér tejbegrízt (dara) kakaóval. Erreföl elárultam neki, hogy a kakaót bizony tejjel is lehet fogyasztani és csináltam is egy bögrével gyorsan, amit aztán átöntöttem előbb egy kisebb bögrébe, majd a pohárkájába. És lám, előbb kanalazni kellett a szájába, de egy jó koccintás után hajlandó volt a szájához emelni a poharat és onnan nem volt megállás (annyira nem, hogy ma a reggelinél meg kellett ismételni a produkciót).

További híreink: sok boldogságot az ifjú házasoknak! (ma, miután beszéltem B.-val telefonon mondtam Ágónak is, hogy ő volt az, mire Ágó azt felelte: R. -- nemtom, mindenki legyen szíves nyilatkozni, hogy kiírhatom-e a nevét, mert ez a sztori így pl. elég fura)

Ha mifelénk jártok és Ágó egy pénzérmét nyom a kezetekbe, miközben azt mondja: "Bádi!", akkor onnan kezdve szólítsátok Boltos Bácsinak, kérjetek tőle bármit és ő előteremti, a pénzt pedig a pénztárgépébe rakja.

Elképesztő dolgokat vagyok megtenni egyes férfiakért. Jövő héten B.B. jön hozzánk Rómából és lemostam az ajtókat miatta. Nehogymá' azt higgye (így kell írni, megnéztem), hogy egy disznóólban élünk. Pedig.