Sok blogot olvasok, és szinte egyik szerzője sem felejti el megemlíteni, hogy itt a nyár vége, készpassz ősz van. És az a nagy büdös helyzet, hogy én is így érzem, no nem mintha szomorúsággal töltene el.
A kolozsvári lakodalom volt az utolsó nagy nyári program. Végül egyedül mentem, mert "nem vagyunk túl bátrak": hosszú az út, Ágó nem ült még ennyit autóban, Ákos meg nem vezetett még ennyit idegen utakon. Mit mondjak? Remekül éreztem magam nélkülük :) Persze, hiányoztak, meg izgultam, meg lestem a majrofont, meg vártam a híreket, rengeteget beszéltem róluk, de összességében egészen jól megvoltam nélkülük. Jó volt két napig felnőtt tempóban csinálni a dolgokat: várost nézni, beszélgetni, enni-inni és mulatni.
A lakodalom jó volt, bár egy-két sötétebb felhő vetett rá árnyat, de azokat úgyis elfeledteti az idő. A kaktusz különítmény rengeteget nevetett, táncolt és kivettük a részünket a fogyasztásból is. Kikka szerint többször kéne elegáns ruhás partikat szervezni, Borka szerint gyakrabban kéne esküvőkre járni, szerintem meg egyszerűen remek kis banda ez.
Közben az itthoniak is remekül mulattak. Eljött Szanyból mama és papa és itt is aludtak és szórakoztatták a fiúkat. A picibb ugyan kétszer nem aludt délután és ma - ismét velem - nagyon kemény küzdelmet folytattunk, hogy végül mégis lefeküdjön. Számítani lehetett rá, hogy felborul majd a világrend, de azért ma nagyon kikészültünk mindketten. Remélem, holnap már könnyebb lesz. Viszont pöpecül lehet végre babakocsi nélkül sétálni vele: a triciklin ül, hol sétál.
Most pedig itt az ideje a megfeszítettebb munkának, ennek fényében ma végre újra olvastam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése