Beszélgetés még

Hogyaszondja, délutáni induláshoz készülődünk és hogy valamivel rávegyem a Törpét, hogy egyáltalán hajlandó legyen kitenni a lakásból a lábát, bevetettem a mostanában nyerőnek bizonyuló fagyi témát:
- Ágó, induljunk! Elmegyünk az apu elé és eszünk közösen fagyit.
- Píz.

Mert ugyanis legutóbb azzal az érvvel hárítottam el a fagyikövetelését, hogy nincs nálam pénz (tényleg nem volt). No, nem bízza a véletlenre, inkább még indulás előtt szól a lüke anyjának, hogy ezúttal ne pancserkodja el a dolgot.

Cukifej.

Nem is beszélve arról, mikor este nem akart elindulni fürdeni, hanem a pénztárgépével jött és "BÁDI!"-zott, nekem meg kicsúszott a számon, hogy "Boltos bácsi, szeretnék egy rendes kisfiút, aki segít elpakolni aztán megy fürdeni." Erre ez a Cukifejű megcsippentette a saját arcát, és aztán odanyújtotta a kezét nekem. Kapott is sok puszit és megmondtam neki, hogy valójában ő a legrendesebb és legaranyosabb kisfiú a föld kerekén.

És persze, tudom hogy ez ezentúl csak egyre inkább így lesz, hogy minden napra csinál valami elképesztően aranyosat, de tényleg majd összepisilem néha magam a meghatottságtól, hogy nekem milyen cukimuki kisfiam van.