Közeleg a vége

A nyári szünetnek. Pedig most éppen nagyon jól megvagyunk.De azért jó lesz már váltani: Ágó is nagyon tud pörögni, ideje az ovinak, nekem is kéne dolgozni. Andor pedig ma felavatta a babysitterét, akit a golyósboltból ismerünk - és mindketten elégedettek voltak.
Andor ezen kívül sokat ácsorog (kapaszkodva, persze) meg egyre többször mászik kúszás helyett.
Mindketten eszement cukik.

Tűzijáték

Oda mentek a fiúk. Innen hallgatva nagyon hangos. Kíváncsi vagyok, Ágó mit szól hozzá...
Voltunk Feketehalomban, ami nagyon jó volt. Kicsit talán ki is pihentem magam. Hosszúra nyúlik ez a nyár, és amilyen nagyon-nagyon jó a két kismajommal itthon lenni, azért a 3. hónap közepe táján már olykor elég nehézkes is. De egy szavam sem lehet, okos, érett nagyfiú az egyik, a másik meg egy kis kópé, huncut és lehengerlő mosollyal.

update: már a végét követő második percben itthon voltak - vagyis elindultak hazafelé kb. a második lövés után. Ágó rendkívül hangosnak és ijesztőnek találta és félt. De mindezt már mosolyogva mesélte. Meg azt is, hogy amikor félt, akkor az apukája szorosan magához ölelte.

Illendő volna írni

ugyanis egy csomó megörökítendő dolog van. Andor továbbra is egy-két lépést tesz négykézláb, viszont egyre gyakrabban ül, lehet mondani, hogy megtanult ülni, bár olyan még nem volt, hogy mindkét kezét felemelte volna közben a földről. Olykor fel is áll. Eszik husit, szereti. Dehát mindent szeret: a zöldbabot, a céklát, a cukkinit, bármit adok neki, örömmel befalja.
Valamint kiderült róla, hogy ő is egy Titafüggő kis lény. Utálja, ha kimegyek a szobából (kivéve, ha Ágó ott van, akkor eljátszogat azért nélkülem is), és nem hagyja hogy az apukája altassa (ha itt vagyok legalábbis, a jövő héten majd kiderül, hogy mi van, ha nem vagyok itt).
Ágó hosszú hétvégét töltött Szanyban, ahol szuperül érezte magát, és ott állítólag nem is szemtelenkedett és tökéletlenkedett. Velem annál gyakrabban akaszt bajuszt. Elég fárasztó, azt kell mondjam. Amikor pl. nem érti meg, hogy nem lehet összevissza dobálózni a labdával, ha egyszer azt kérte, hogy labdázzunk. Pontosabban lehet, de annak meg lesznek a következményei: ma pl. a parkban beledobta a labdát egy alvó baba babakocsijába. Az őt tologató nagymama - és főleg a nagymama barátnőjének - mély (és egyébként érthető) felháborodására.
No meg mindent tud. Egészen pontosan: mindent jobban tud. (Ebből is adódnak konfliktusok. Ma pl. egy pohár tört el, mert ő tudta, hogy akkor is meg tudja tölteni, ha történetesen Á éppen valami mást csinál a mosogatóban.)
És mindent azonnal el is kell mondania. Hangosan. Igen, a nélküle töltött napok alatt a legmeghatározóbb különbség a csend volt. Ki lehetett bírni.

No, és persze a sok Ágósága miatt vannak konfliktusok, amik gyakran kiabálásba torkollnak. Ma durcásan vonult el wc-re vacsi után, ahonnan csak azt hallottuk ki: "Mert vele bezzeg mindig kedvesek, velem meg NEM." Nohát szegény gyerek. De csak azért se engedtem Á-t oda, hogy megvigasztalja, hátha a dolgon való töprengés vezet valami eredményre. És vezetett. Mikor végzett, könnybe lábadt szemmel jött oda, és azt mondta: "Tita, >krumplit kapálok, verseket olvasok> csak ne kiabálj." (a belső idézet a Kvantumfantumból van, és a Hippitron főnök mondja, amikor el akar szabadulni)
Ilyen cuki.

Folyomány...

Még 21h sincs és én itt ülök hálóingben, várom a vihart, Andor meg alszik (mondjuk már kétszer feltérdelt, hogy kukorékoljon, de ezt minden elalváskor így csinálja, előbb-utóbb abbahagyja).
Nosza, lehet dolgozni!

Vakáció

Mától négy napig vakáción vagyok, ui. a két Á elutazott lekvárt főzni és autót vizsgáztatni a nyugati végekre. A legfeltűnőbb az, hogy csend van. Nagyon jól esik.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, két hónap két gyerekkel (sok apukai és nagyszülői segítséggel ugyan) elég kimerítő. Oké, nem vagyok egy született ősanya, akit maradéktalanul kielégít a csemetéi fejlődésében való gyönyörködés. Olykor egész jól esik (esne) olvasni, nyugodtan kávézni, sétálni (ó, a mozira meg a színházra már nem nagyon emlékszem, de biztos azok is jók), de beérném én azzal is, ha mondjuk Ákossal nyugodtan tudnék beszélgetni, anélkül, hogy valaki folyton közbekérdez.
Igen, hát erre ott vannak az esték.
Amikor mi szépen nekilátunk dolgozni, ülünk ketten két szobában, két számítógép előtt. Vagy alszom.

Na, de hogy elmondjam, mi történt az első szabad délelőttünkön: hazatérve a reggeli sétából (amit rövidebbre fogtunk a szokásosnál és csak Andor reggeli alvását ejtettük meg a kinti 50 fokban, a 12 körülit hazahoztuk a 29-be), letettem Andort a gyerekszoba közepén. Négykézláb érkezett a földre és úgy is tette meg az első pár lépést! Igaz, aztán visszaváltott kúszásba. Mire betettem a gépbe a mosást és visszamentem hozzá, már a vonatos doboz mellett - tádádámm - ÁLLT, és nézelődött benne.

Oké, azóta kétszer fejre esett, mert valami magas helyeket akart megmászni és legurult, de így járnak azok, akik heveskednek.

Házőrzők

Andor múlt héten még csak köhögött, később az orra is folyni kezdett, végül mára a szeme is begyulladt. Cserébe így is maxicuki, szerintem előbb fog felállni, mint mászni. Ülni sem tud még, de nagyon lelkesen igyekszik, és szerencsére csak az ágyikójában adja elő azt a kunsztot, hogy kapaszkodik-kapaszkodik, majd egy tetszőleges pillanatban hanyatt esik és ezen kacag. Mármint egyelőre csak az ágyikójában, de ez egy olyan vadmalac egy kölök, hogy holnap biztos majd már a szoba közepén is megpróbálja, de csak miután megevett 2m számítógép zsinórt, 5kg porcicát és közben lehetőleg taknyát-nyálát körbekente mindenütt. Persze attól mi még imádjuk.
Azt tudja mondani, hogy babababa, mamamama, tájti, adada meg ilyenek. Elég cuki.

Közben őriztük a házat. Pontosabban a kertet, mert a legtöbb időt ott töltöttük.
Nos, ha az én hivatásom az lenne, hogy nevelgessem a két gyereket és közben tartsak rendet, azt szerintem tudnám csinálni, rövidebb ideig még élvezném is, de legvalószínűbben egykettőre meghibbannék. Oké, Ágó amúgy sem a legkezelhetőbb periódusában van már megint, de az állandó alapzaj, amit a két gyerek csinál (Ágó baromi hangos akkor is, ha igyekszik halk lenni) az engem totál kicsinál. De nem ezt akartam írni. Hanem hogy viszont nagyon jól mulattunk mindezek ellenére, sokat rohangásztak (ki-ki a maga módján) a kertben, locsoltunk, cicát etettünk, más cicákat hajkurásztunk (de tojtak a fejünkre), voltunk játszón, ahol Ágó nagyon szuperül eljátszott két nagyobb gyerekkel, Andor meg jót aludt, csak szegény nagyÁ deglett ki egy kicsit a mindennapi le- és fölbicajozástól. Meglepő módon nem kellett minden játékot megmozgatni, hanem az érkezésünkkor előszedetett várral játszottunk négy napon keresztül. Ill. hát a cicákkal, akik állandó elfoglaltságot adtak Ágónak.
Jövő héten csak egy éjszakára megyünk, pedig ott sokkal hűvösebb van ám, mint itt, és a koktélparadicsom is érik.