Vakáció

Mától négy napig vakáción vagyok, ui. a két Á elutazott lekvárt főzni és autót vizsgáztatni a nyugati végekre. A legfeltűnőbb az, hogy csend van. Nagyon jól esik.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, két hónap két gyerekkel (sok apukai és nagyszülői segítséggel ugyan) elég kimerítő. Oké, nem vagyok egy született ősanya, akit maradéktalanul kielégít a csemetéi fejlődésében való gyönyörködés. Olykor egész jól esik (esne) olvasni, nyugodtan kávézni, sétálni (ó, a mozira meg a színházra már nem nagyon emlékszem, de biztos azok is jók), de beérném én azzal is, ha mondjuk Ákossal nyugodtan tudnék beszélgetni, anélkül, hogy valaki folyton közbekérdez.
Igen, hát erre ott vannak az esték.
Amikor mi szépen nekilátunk dolgozni, ülünk ketten két szobában, két számítógép előtt. Vagy alszom.

Na, de hogy elmondjam, mi történt az első szabad délelőttünkön: hazatérve a reggeli sétából (amit rövidebbre fogtunk a szokásosnál és csak Andor reggeli alvását ejtettük meg a kinti 50 fokban, a 12 körülit hazahoztuk a 29-be), letettem Andort a gyerekszoba közepén. Négykézláb érkezett a földre és úgy is tette meg az első pár lépést! Igaz, aztán visszaváltott kúszásba. Mire betettem a gépbe a mosást és visszamentem hozzá, már a vonatos doboz mellett - tádádámm - ÁLLT, és nézelődött benne.

Oké, azóta kétszer fejre esett, mert valami magas helyeket akart megmászni és legurult, de így járnak azok, akik heveskednek.