Pattogós Józsi, Klee és a squash

Nem csak Andor fejlődik persze napról napra, hanem Ágó is.
A kis(nagy)fiú, aki év elején még eléggé gyatrán állt a rajzolással, ... ma is elég gyatrán áll :), mégis hatalmas előrelépést tett. Macit pl. szerintem az egész világon ő tud a legcukibban rajzolni. Az oviban összegyűjtik és majd év végén adják át a rajzait. Nagyon várom.
De sokat fejlődött pl. a társas készségeit illetően is. Mostanság egyre többször kapjuk azon, hogy játszik  a többiekkel. Persze legjobban továbbra is az óvónénik és a dadus körül szeret sertepertélni, de azért ha kell, meg tud nevezni 2-3 gyereket a csoportból, akikkel szívesen van együtt. Annyira, hogy legutóbb határozottan azt állította, hogy közülük az egyikkel szívesen járna jövőre egy osztályba.
Kezdi azt is felfogni, hogy jövőre már iskolás lesz. Ma reggel pl. megkérdezte, hogy hány nap a tavasz, és mikor megmondtam, ragyogó arccal közölte, hogy akkor még 90 napot legalább ovis lehet. Jóhírként közöltük, hogy sőt, még egy nyári szünet is jön utána. (Na, szóval lehet, hogy az iskolát inkább aggódva várja, semmint nagyon-nagyon.)
És van neki ovishumora is. Hogy ő találta-e ki, nem tudjuk, de az biztos, hogy a buszvezetőt, aki ide-oda viszi őket a nagyvilágban, Pattogós Józsinak hívják. És nem ám azért, amire egyébként minden felnőtt gondol először, mintha Józsi bácsi türelmetlen ember volna. (Józsi bácsi buszán mesét is lehet nézni, amit Ágó végülis szeret, de azért ő amellett szokott lobbizni felszálláskor, hogy hallgassanak híreket. Legutóbb is milyen izgit hallott: egy nőt fogtak ki a Dunából Vácnál...). Józsibácsi azért pattog, mert ugyanis erős rugók vannak az ülése alatt, és a gyerekek hátulról mást se látnak, csak a le-föl pattogó Józsit.

Bécsből - ahová áprilisban újra megyek, nem is tudom örüljek-e, egy konferenciára - Klee-memóriajátékot hoztam neki. A napokban pedig beszereztem egy falinaptárat, amit ugyancsak Klee festményekkel illusztráltak. Ágó ránézett és azt mondta: memorizunk egyet? Én elég büszke vagyok rá, hogy az amúgy persze igen markáns jegyekkel rendelkező festő műveit ilyen simán összekapcsolta (a naptáron látható kép nem szerepel a memorykártyákon).

A squash pedig elsőre jó volt, bár nem is izzadtunk meg, leszólta az ütőmet az edzőfiúcska és eszement drága mulatság. De azért jól éreztük magunkat és ezért megéri a dolog. Ha esetleg kitavaszodna, mehetnék bicajjal és az még jobb volna.

Beteg-beteg v2

Na most meg Orroszi és Morrmot.
Mondjuk nem meglepő azok után, hogy ők vigyáztak Andorra és a fájósfejű Ágóra csütörtökön.

Beteg-beteg-beteg-beteg

Andor
már megint
(takony, láz)

Ovisok pelus nélkül

Én: Gyere Andor, kérdezzük meg É. nénit (dadus), hogy hordanak-e az ovisok pelust. (Igen, a terv, hogy Andor lassan kezdjen kacsintgatni az alternatív megoldások felé. Egyelőre kifejezetten retteg a gondolattól, hogy wc-be pisiljen, és legutóbb mikor megpróbáltam elcsábítani, hogy bilit vegyünk, ott is sírva fakadt és óbégatni kezdett, hogy menjünk ki a boltból.)
Én: É. néni! Igaz, hogy az ovisoknak nincs pelusuk?
É. néni: Igaz, igaz. Nincs nekik.
Andor: Hozunk! (és néz azzal az arckifejezéssel, amivel akkor szokott, ha valakit nagyon sajnál)

----

Elinduláskor többnyire magához veszi a "kincseit", amelyeket vászonszatyorban vagy hátizsákban hord az utcán. Általában zsinórok (olykor plüssállatok). Aztán random emberek előtt megáll és azt mondja: "Bácsi/Nyényi! Nézd! Zsinyórom." és feltárja a szatyor tartalmát.

-----

A "feltárásról" jut eszembe. A ház aljában lévő üzlethelyiségben most valami iroda működik. Amíg nem szereltek fel (Andor ellen) szalagfüggönyt az ablakokra, addig minden nap megállt az egyiknél és addig toporgott és kopogott, amíg a bent ülő férfi nem integetett neki. Egy szép napon Ágóék színházba mentek és hazafelé a kezemben akartam hozni a nap közben átcserélt csini-ingét. De Andor meg fel akarta venni a télikabátja fölé. Miért ne. A házunkhoz érve odaállt az ablak elé, és mint egy született mutogatós bácsi nyitotta-zárta maga előtt a kabát fölé húzott inget, mígcsak a fickó odabent (nagy vigyorgás közepette) integetésbe nem fogott.

Nehezen

Nagyon nehezen indult ez a reggel. Mert kedd van - úszás az oviban.
Ágó eleve úgy eszik ilyenkor, mint egy lassított felvétel, aztán még pisi/fogmosás és öltözködés. Még a pisi előtt megmakacsolta magát és összefont karral megállt, hogy ő nem megy ma oviba (merthogy az elmúlt három hétben ilyen-olyan okokból nem kellett úsznia). És akkor kezdődött: kérlelés, érvelés, fenyegetőzés, fenékre csapás és egy ponton még a gangra is kiraktuk hűsölni.
-------

Nem fejeztem ezt be, nem is fogom most már. Csak a csattanót: délután természetesen azzal fogadott az oviban, hogy jó volt az úszás.
Igaz, hogy nekem olyan sz@r napom lett a reggel után, mint már rég.
...........

De arról akarok ma már írni, hogy mennyire cukik.
Ágó 1: féllábon egyensúlyozva húzom a zoknimat reggel a szekrény előtt, félig még pizsiben. És akkor odajön, hogy nézzem csak meg az ujjammal, neki mozog a B1-es fölső metszőfoga! És féllábon egyensúlyozva, félig lógó zoknival nyúlkálok a szájába. És tényleg mintha mozogna.
Ágó 2: egyik délután mentem szülői beszélgetésre, hogy elmondják, iskolaérett-e Ágó, meg hogy hogy sikerült az éveleji difer-felmérése (érett, jól). A gyerekek alvásideje van az oviban, de hát persze hogy aludnának, amikor ott beszélgetünk a fejük fölött. Ágó rámvigyorizik én meg vissza. Később, mikor végeztünk és együtt el is jöttünk az oviból, azt mondja: "És én rád mosolyogtam. Te meg vissza. Az nagyon jó volt." Rettentő romantikus kisfiam van.

Andor annyi cukiságot csinál egy nap, hogy meg se lehet jegyezni. Kedvence a zsinór és a cica. Székekből és párnákból szokott házikót csinálni, amit rém hosszan rendezget, hogy minden jól álljon benne. És berendezi. Zsinórokkal és gépekkel (szendvicssütő, turmix, húsdaráló, telefon). A zsinórokat akkurátusan bedugja. Valahová. Beleül a házikó közepébe, nyomkod és időnként felkiált, hogy "Forint". Olyankor oda kell menni és láthatatlan pénzt ad a kezünkbe. Papírokat is szokott dugdosni a gépek alá, azt hiszem, olyankor azok a nyugták vagy pénztárszalagok.

A kezei nagyon ügyik és szeret velük játszani. Van hogy a kinyújtott ujjait egybefonja és közli: "sín", illetve kifejlesztette hogy ugyancsak összefont ujjakkal ökölbe szorítja a kezeit, aztán nyitogatja őket: "könyv". Ma pedig sok csipeszt csipeszelt össze, úgy nézett ki, mint egy emberke lábakkal: "Gágá".