Jövök

lassan kifelé a hullámok alól. Ennek örömére ajánlok is nektek egy dalt, ami valamennyire hozzá tartozik ehhez az elmúlt néhány hónaphoz (nem szorosan, mert szorosan csakis Ágó kedvenc Pink Floydja tartozik hozzá).



Aztán ha majd feljöttem a mélyvízből, akkor mesélek arról is, hogy milyen az, amikor egy sz@aros pelenka tartalma teríti be a disszertációhoz összegyűjtött és az asztal mellett/alatt/körül/-on tárolt könyvek egy részét (de az említett tartalom - valami vak szerencse folytán - elkerüli a könyvtári és a témavezetőtől kölcsönkapott könyveket), meg arról is, hogy azért mégiscsak lehetek majd történész most már nyugodt lélekkel, ha beveszi az opponensek gyomra is a teljesítményt, mert én a magam részéről már olvastam forrást nagyítóval, ami azért mégiscsak a történelem tudósság Csimborasszója, szerintem.

Alvajár

Most másodszor esett le az ágyáról rövid időn belül. (Legutóbb ugyebár - nem emlékszem, hogy írtam-e - azzal magyarázta, hogy miért nem a lejáraton próbált lemászni, hogy - idézem - "nem volt nálam térkép".) Most nem tudom mit karattyolt közben, de nem ütötte meg magát (a múltkori után volt egy jó kis seb az állán, meg itt-ott ütődések a nyakán, hasán), csak teljesen aludt még akkor is, mikor visszaraktam.
(Megint beszél álmában. Épp most.)
Tegnap éjjel nem esett le, de csak azért, mert időben odaértem.

Dissz. írás

Éjfélkor lasagne-t. Hát, tudok élni, na.

Párhuzamos

"A jelenlévő lakosság vallás szerinti megoszlása, 1870" - írom én.
"Egy mozdonyverseny miatt áll a hajtányozás." - mondja Á.

Mik járhatnak a fejében?

Tegnap nagy boldogan hazaértek a biciklizésből és Ágó elszaladt pisilni. Miközben álltunk ott a wc előtt, egyszer csak azt kérdezte: "Miért halunk meg? Mindenki meghal? Mikor halunk meg?" Na bakker, erre pont nem számítottam ott és akkor. Persze mindenre okosan válaszoltam, de azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mi mindenféle gondolatok cikáznak a kis fejében és hányféle teljesen érthetetlen dologgal találkozik naponta.

Őszi verőfény

Ma együtt bicikliztünk Ákossal, kettesben a szép őszi verőfényben. Oké, hogy egy fejtágításra tartottunk, nem pedig sörözni mondjuk a Népszigetre, de azért mégis.

Kioktat

Az rendjén van (nincs, de lassan hozzászokunk), hogy minket simán kioktat ez a Kistök, de ma mikor egy néni jó tanácsokat próbált adni neki a homokvár építéshez és csípőből odalökte neki, hogy: "Ezt majd én megbeszélem az anyukámmal." azon azért meglepődtem. (Mondjuk azon különösen, hogy a gyengébbek kedvéért a Titát azonnal lefordította anyukámra, amit sohase szokott egyébként.)

Das Puch ist zu Hause

13 perc a Kálvintól, és nem is siettem. Jól gurul a szép Puch.
Ágó a zászlót választotta jelnek az oviban. Egércsoport, zászló!

Esti mese

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Úgy hívták, hogy vadász. Ez a vadász egyszer elment vadászni. És lelőtt egy hangyát. Azt a hangyát hazavitte. A saját házába. A hangya házába. És ott a hangyának hazajött az apukája és megebédeltek. Itt a vége."

Dissz. írás

Így vagy úgy, de nem is olyan sokára lesz egy este, amikor 22h körül nem kell felkelnem Ágó altatása után, csak átcammognom a saját ágyamba.

"Szeretlek", "Nem foglalkozol velem", "Kislány akarok lenni" és mókusszag

A címben csak a hirtelen eszembe jutó példákat írtam fel az elmúlt napok megdöbbentő kinyilatkoztatásai közül.
1. Éppen a gatyáját húztam le, hogy felvegyük a benti nadrágot, amikor a hajamba kapaszkodva egyensúlyozott és közben közölte, hogy: "Én nagyon szeretlek téged, Tita." Sose mondunk neki ilyesmit, a füle hallatára egymásnak se nagyon, úgyhogy ez teljesen spontán jött és persze nagyon meghatódtam.

2. Hogy el ne bízzam magam, még aznap közölte uzsonna közben, amikor felálltam az asztal mellől, hogy amíg eszik elmosogassak, hogy: "Te sose foglalkozol velem, Tita." Ami azért elég durva, ha belegondolunk, hogy még kb. ahhoz is hosszas alkudozás kell leggyakrabban, hogy wc-re elmehessek.

3. Ma este altatás közben - sajnos nem emlékszem, hogy pontosan hogyan is - előkeveredett a téma, hogy ő miért van. Mondtam, hogy mert az apuval nagyon szerettünk volna egy kisfiút, és lám, őt szültem. "De miért nem egy kislányt szeretettek volna?" "Pont egy ilyen kisfiút szerettünk volna, mint amilyen te vagy." "De én kislány szeretnék lenni." ... "Miért szeretnél kislány lenni?" "Nem tudom elmondani." .... és tényleg nem tudta persze, de nagyon küzdött valamivel, hüppögött és szomorkodott, hogy ő nem kislány... Valahogy megnyugtattam aztán, de ez nem volt könnyű és félek, hogy még nincs lezárva.

4. Sokszor szimatolgatja a könyveket, pörgeti a lapjaikat, és az orrához tartja. Egyszer rákérdeztem, hogy mit szimatol, ő is szereti-e a papírszagot, amit én nagyon. "Igen, nagyon finom a papír illata. Csak néha meglepődök, hogy oda van rajzolva egy mókus és semmi mókusszagot nem érzek."

+1 az oviról: egyrészt, ha bármi olyasmiről van szó (wc-be kakilás, cipő felvétel, cumi elhagyása, akármi) amire véletlenül kimondjuk, hogy az oviban egyedül kell csinálni vagy meg kell tudni csinálni, arra ő reflexből rávágja, hogy de őt még nem vették fel, úgyhogy nem kell úgy csinálnia, ahogy kérjük. Valamelyik nap ebéd utáni alszinál az ezredik mesénél azt mondtam, hogy az oviban csak egy mese lesz alvás előtt (ezt mintegy felkészítési szándékkal tettem). Mivel persze őt "még nem vették fel", meséljek azért én még egyet. Végül megegyeztünk, hogy addig is, míg fel nem veszik, mesélek sokat, hogy mire ovis lesz, legyen a fejében sok mese, amire majd ott tud emlékezni, ha nem lenne elég az elalváshoz az az egy, amit az óvónéni mesél. Erre fel, azzal fogadta Ákost, hogy "az a furcsa ezzel az ovival, hogy csak egy mese van". Ma pedig azzal szerelt le az esti altatásnál, amikor már nem akartam többet mesélni, hogy "de tudod, most kell sokat mesélni, hogy sok legyen a fejemben".

És még számtalan hasonló, de sajna most visszatérek egyéb elfoglaltságomhoz.

Bluggy bluggy

Még élünk. És minden szuper is végső soron, csak fáradt vagyok.
Írok, ha kijöttem az utolsó nagy hullám alól.

Elfelejtettem

megmosni ma Ágó fogát lefekvés előtt.
(mert felborult a menetrend és én már csak ilyen egyszerű vagyok, ha felborul a ritmus, elveszítem a fonalat - na de ő se szólt!)

Egér csoport?

Szóval az milyen már, hogy egyszerűen nem tudom, mit mondjak Ágónak, ha az oviról van szó. Egyszerűen azért, mert én sem tudok semmit. Most beszéltem velük, előjegyezték az egér csoportba, szeptemberben menjek ebédbefizetni, Ágó okt. 19-én lesz három éves, 20-án kezdhet. Van annak bármi értelme, hogy nem most azonnal, amikor mindenki? (olyat ismerek, aki szept. 12-i, és nem kezdhet az induló csoporttal) Tök biztató, hogy tényleg rögtön tudták, kiről van szó, be van írva, de azért a búcsúmondat az volt, hogy ha jönne valaki óvodaköteles korú, akkor az elsőbbséget élvez. Vagyis, még most sem mondhatom Ágónak, hogy készüljünk, mert a szülinapja után megyünk az oviba, semmitse mondhatok, mert ha nem úgy lesz, hogyan magyarázom meg neki? A tököm tele van ezzel.

Egyben üzenném mindenkinek (és jövőbeli önmagamnak), hogy lehetőség szerint márc. 1. és aug. 31. között szüljön, ha jót akar. RiTa, ti ügyik voltatok! Grafy, Eszter, Réka, ti sajnos elég rosszul álltok.

A helyzet

egyfelől kétségbeejtő (egy hónap múlva le kell adnom a cuccot és még van vele munka dögivel), másfelől meg kibírható (majd lesz valahogy).
Ágó cukimuki, de az agyamra megy szegényem néha, ami nem is csoda, azt hiszem, teljesen kialvatlan vagyok (amivel azt akarom mondani, hogy nem az ő hibája, ha az agyamra megy, én vagyok türelmetlen). Mondjuk azért az, hogy már nincs egy icipici idő se, amikor csönd lehetne, mert akkor rögtön mesét kezd követelni ("Elmesélsz egy tűzoltó Hórihórgast?" - ez ugyanolyan reflexszerű mondatává vált, mint a "Kérem a zöld cumikát.", amit akkor is tud mondani, ha éppen a szájában van). Mesélni kell reggeli, ebéd, vacsora közben, az utcán, csakúgy meg egyébként is.
Közben viszont tök okosakat kérdez (Miért nem tudom kivenni a fogaimat? Miért esik minden lefelé? Miért pisilek és kakilok minden nap? Hová száll a füst? stb.), tök jó a fantáziája és nagyon vicceseket mond. (Az egyik mai kedvencem az volt, mikor Á-val várat építettek a királylánynak, a királyfinak, amit megtámadtak az ellenségek - akik barátságosak voltak. A királyfi legyőzte az ellenséget és követelte a királylány kezét. "Nem adjuk, - szólt a király nevében Ágó - ő a mienk, itt lakik. Marinak hívják. Lego Marinak, itt lakik." --- oké, lehet, hogy leírva nem olyan vicces, de élőben igazán aranyos volt.; A sárkányok és más váras mesékhez tartozó lények kicsit egyébként is érdeklik szombat óta, amikor szuper bábszínházat látott a Pozsonyi Pikniken. Mikor ma üvöltött a fürdőben, csakúgy, mint a fába szorult féreg, megszokásból, fejhangon, amitől a fülem majd szét reped, akkor bementem és kértem, hogy fejezze be, mert azt hittem már, hogy egy sárkány támadott rájuk fürdés közben. Erre azt felelte, hogy ő itt egy szál sárkányt sem látott, de ha jönne is egy, azt lecsapná. "Ha lecsapnám, akkor nem lenne többé?" - "Nem, akkor kimúlna, megdeglene, meghalna." "Akkor nem csapnám le, hanem mondanám, hogy maradjon itt és egyen fűt.")