Szorgos olvasó(i)m kedvéért

Nohát, Tatta lelkesedését látván (és ki tudja, lehet, hogy vannak még titkos rajongóim is), gyorsan írok, hogy legyen mit olvasni. Tegnap este kicsiÁ tök cuki volt, majd az utolsó etapnál úgy döntött, hogy szerinte az mókás, ha engem inkább lerugdal maga mellől az ágyról, ahelyett, hogy aludnánk. Merthogy még mindig csak úgy hajlandó elaludni, ha mellé bújok. Elég nagy hiszti lett, mert én részben azzal érveltem, hogy ha nincs rá szüksége, hogy ott legyek, akkor szívesen alszom inkább a saját ágyamban; másrészt egyébként is. Végül lenyugodtak a kedélyek és ma már szuper kedvvel ébredt és tervezte is a várat, amit azonmód reggeli után el is indultak az apájával megépíteni a parkban. Mindjárt indulok én is utánuk, csak előkészítettem ezt-azt, mert aztán du. meg színházba megyünk (csak a felnőttek), jönnek a gyerekfelvigyázók. Meg még elmondom, hogy mostanában szökellve jár az utcán, ugrabugrál, mint egy kiskecske. Nagyon magára talált az oviban (és ezzel párhuzamosan itthon is), jókedvű. Bár tegnap du. annyira elfáradt, mire hazaértünk, hogy a ház előtt lefeküdt a járdára :) (Merthogy kapott egy új labdát és annyit focizott a parkban, hogy teljesen kivörösödött és kicsit féltem, hogy kidurran a feje.)

Tavasz

(Jaj, átalakították a szerkesztőfelületet és semmit se értek.) No, egyébként az van, hogy ovifronton a helyzet kezd olyan lenni, amilyen vártam, hogy legyen. Ágó nem nyikorog reggel, hogy menni kell (vagyis nyikorog, de nem úgy). És tök jókedvű délután és tegnap pl. lelkesen ment az állatkertbe az ovival, de nem ám úgy ímmel-ámmal, hanem már előző este azzal aludt el, hogy "jaj de jó, holnap állatkertbe megyünk!", reggel meg azzal ébredt, hogy "menjünk Tita, el ne késsünk!". Ez az állapot októberben, de még egy-két hónappal ezelőtt is elérhetetlen álomnak tűnt. Lódítani is tud: simán A. néni szemébe mondta, hogy már mosott kezet, holott nem. Én meg nem szóltam rá, bár aztán négyszemközt elárultam neki, hogy nem illik így hazudni, de azóta is minden reggel hallom, hogy közli, hogy ő már túl van a kézmosáson :) Cserébe a bőre olyan ramaty, mint még soha. Ránézni is rossz, tegnap A. néni azzal jött, hogy mi van ha cukorbeteg (merthogy sokat iszik + vakarózik). Ha a szünet alatt nem sikerül rendbe hozni, akkor irány a bőrgyogyószat. Egyébként meg várom két pályázat eredményét és az egyetemi állapotok tisztázódását, amikből még az is kisülhet, hogy lesz állásom szeptembertől, sőt, még álláshalmozó is lehetek akár. Addig is még tart itt egy pályázat, plusz júliusig a munka, meg ez-az bejön néha, de azért nem mondanám, hogy halálra keresem magam. Mit is akartam még? Majd eszembe jut.

Óvóbácsi

Szóval, mikor délután érte mentem, a cipője megint az óvónéniké között volt. Induláskor A. néni azt mondta, hogy "nagyon be van zsongva" (most nem tette hozzá, hogy tehát beteg lesz, pedig legutóbb a két jelenség között ő fedezett fel összefüggést). Mire mondtam neki, hogy az semmi ahhoz képest, hogy óvónéninek képzeli magát, és felhívtam a figyelmét a cipő elhelyezésére (amiről ő is tudott, de nem tulajdonított neki jelentőséget), illetve elmondtam azt is, hogy a minap megdicsért a kiscsákó, miszerint: "gyorsan átöltöztél, ügyes vagy". Na, erre aztán A. néni is meglapogatta a hátamat és jót kacagott, valamint hozzáfűzte, hogy hát az a helyzet, hogy talán ők kapatták el kicsit Ágostont, de akkor majd odafigyelnek rá. Huhh, legalább nem belülről fakad ez a stréberség, hanem valószínűleg tényleg dicsérgetik.

Most az apájával ökörködik, én - bevallom - kicsit elfáradtam combtájon a sok bicajozástól. Holnap a Várba megyek, kedden még megfutamodtam a biciklis megközelítéstől, de most lehet, hogy nekivágok.

Lazaság

Végre kimerészkedtem a ovi-levéltár-haza útvonalról bicajjal és ma Lágymányosra, meg Dudi látogatóba is elkerekeztem, sőt, állítólag du. Ákihoz is elmegyünk még Ágóval. Biztos jól fogok aludni este, nem mintha ez máskor gond volna. Sőt, mostanában úgy kidőlök estére, mint a sicc, pedig itt van kérem a hajrá, most már csak rajtam áll a védés dolga.
Ágó jól van. Csak óvónéninek képzeli magát. Először csak az szúrt szemet, hogy a cipőjét mindig az óvónéniké mellé rakja ahelyett, hogy a polcra tenné a helyére, aztán egy napon közölte velem, hogy ő az óvónénik segítője. És a kérdésre, hogy miben segít nekik, azt sikerült válaszolnia, hogy pl. szól nekik, ha valaki rosszalkodik és ők nem látják. Na, szuper. Javasoltam, hogy inkább úgy segítsen, hogy betolja a székeket vagy elpakolja a játékokat vagy ilyesmi, mert ez a szólós dolog nem annyira nyerő, még azt gondolhatnák beavatatlan külső szemlélők, hogy ő esetleg árulkodik. Ezt persze határozottan elutasította, a székbetolásra meg csak annyit mondott, hogy "de hát én mindig betolom a széket, szó nélkül, mások után is." Na, helyben vagyunk, az én gyerekem a kis stréber :)
Viszont fejből tudja a Kvantum Fantumot, hosszú percekig tudja mondani a szöveget szó szerint... (Na jó, ott kicsit megbicsaklik a tudása, amikor a mesebeli Kata azt énekli, hogy "Sandokan Sandokan, tenger tigrise...", mert Ágó szerint a szöveg ott a következő: "Szent a tánc! Szent a tánc!")

Na, most dologra.

Jó dolgunk van

Ágót tegnap elfuvaroztuk Bligetre, ahol a kezdeti alacsony fokú lelkesedés (még az oviban: Tita, menjünk haza! - brühü - Menjünk haza.) után minden gond nélkül ott maradt végül persze, sőt, azóta is vidáman mulat.
Mi pedig előbb egy jó kis sörözést csaptunk a közeli belga sörözőben barátokkal, azután én ma kirándulni mentem kedves szaktársaimmal. Este még lehet, hogy moziba is megyünk, hacsak el nem alszom addig, mert ráadásul most dolgoztam is végre egy rakatot.

NagyÁ meg csillivillire varázsolta a lakást időközben, most meg meccset néz nagy nyugalomban.

Kvantum Fantum

Nagyon jó kis tavaszi szünet volt ez, és a végére, megkoronázásként, a várva-várt második opponensi vélemény is befutott pár perce. Eddig csak három határidő volt 10 napon belül, de azt hiszem, a válasz megírása is felkerülhet erre a "sürgősen elintézendő"-listára. (Ennek örömére most nem írok, vagy alszom, hanem blogokat olvasgatok, meg írok.)

Egyébként, ahogy a címben is jelzem, véget ért a Maszathegy uralma, helyette a hétvégén és ma kb. 600 hallgattuk meg a Kvantum Fantumot, amiből Ágó, ha lehet, nyilván még kevesebb ért, mint a korábbiból, de nem baj, nagyon-nagyon be van zsongva tőle és teli torokból üvölti az utcán, hogy: "Most már nem Kvantum Fantum az úr!" (Milyen kár, hogy nem egy héttel ezelőtt, Schmitt távozásakor sikerült ugyanezt :)

Na szóval jól vagyunk, megvagyunk, jön újra a mókuskerék.

A hihetetlen dolgok estéi

Nem is az volt a nagy hír péntek este, hogy S.P. nem mondott le, hanem, hogy megszületett Mira Lou Strasbourgban! Már képet is láttam róla, és pont olyan, mint az anyukája. Csak azt nem tudom, hogy mikor fogom tudni megpuszilgatni őket, pedig az lenne csak az igazi!

A tegnap estére is jutott szenzáció: Ágó - mivel szétrágta a zöldcumikát - cumi nélkül aludt el. És csöppet sem hiányolta. Mondjuk ma reggel nagyon-nagyon rossz kedvűen ébredt.

Aztán azért ma mégis lemondott.