Szóval, mikor délután érte mentem, a cipője megint az óvónéniké között volt. Induláskor A. néni azt mondta, hogy "nagyon be van zsongva" (most nem tette hozzá, hogy tehát beteg lesz, pedig legutóbb a két jelenség között ő fedezett fel összefüggést). Mire mondtam neki, hogy az semmi ahhoz képest, hogy óvónéninek képzeli magát, és felhívtam a figyelmét a cipő elhelyezésére (amiről ő is tudott, de nem tulajdonított neki jelentőséget), illetve elmondtam azt is, hogy a minap megdicsért a kiscsákó, miszerint: "gyorsan átöltöztél, ügyes vagy". Na, erre aztán A. néni is meglapogatta a hátamat és jót kacagott, valamint hozzáfűzte, hogy hát az a helyzet, hogy talán ők kapatták el kicsit Ágostont, de akkor majd odafigyelnek rá. Huhh, legalább nem belülről fakad ez a stréberség, hanem valószínűleg tényleg dicsérgetik.
Most az apájával ökörködik, én - bevallom - kicsit elfáradtam combtájon a sok bicajozástól. Holnap a Várba megyek, kedden még megfutamodtam a biciklis megközelítéstől, de most lehet, hogy nekivágok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése