Végre kimerészkedtem a ovi-levéltár-haza útvonalról bicajjal és ma Lágymányosra, meg Dudi látogatóba is elkerekeztem, sőt, állítólag du. Ákihoz is elmegyünk még Ágóval. Biztos jól fogok aludni este, nem mintha ez máskor gond volna. Sőt, mostanában úgy kidőlök estére, mint a sicc, pedig itt van kérem a hajrá, most már csak rajtam áll a védés dolga.
Ágó jól van. Csak óvónéninek képzeli magát. Először csak az szúrt szemet, hogy a cipőjét mindig az óvónéniké mellé rakja ahelyett, hogy a polcra tenné a helyére, aztán egy napon közölte velem, hogy ő az óvónénik segítője. És a kérdésre, hogy miben segít nekik, azt sikerült válaszolnia, hogy pl. szól nekik, ha valaki rosszalkodik és ők nem látják. Na, szuper. Javasoltam, hogy inkább úgy segítsen, hogy betolja a székeket vagy elpakolja a játékokat vagy ilyesmi, mert ez a szólós dolog nem annyira nyerő, még azt gondolhatnák beavatatlan külső szemlélők, hogy ő esetleg árulkodik. Ezt persze határozottan elutasította, a székbetolásra meg csak annyit mondott, hogy "de hát én mindig betolom a széket, szó nélkül, mások után is." Na, helyben vagyunk, az én gyerekem a kis stréber :)
Viszont fejből tudja a Kvantum Fantumot, hosszú percekig tudja mondani a szöveget szó szerint... (Na jó, ott kicsit megbicsaklik a tudása, amikor a mesebeli Kata azt énekli, hogy "Sandokan Sandokan, tenger tigrise...", mert Ágó szerint a szöveg ott a következő: "Szent a tánc! Szent a tánc!")
Na, most dologra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése