2014. május 21., szerda

Ágóbágó táborba ment

Hát, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni :)
Az én pici fiam.
Két éjszakára.
Rettentő büszke vagyok. (Mert nem rábeszélés, hanem egyéni döntés eredménye. Az egyéni döntés - Gágá interpretációjában - így zajlott: "Ott feküdtem az oviban <értsd: alvás időben> és azon gondolkodtam, hogy egyrészt jobban szeretnék itthon maradni, hogy a közeletekben legyek. Másrészt viszont belegondoltam, hogy ők ott mókáznak majd, én meg itt senyvedek az összevont csoportban." - Szent ég, de nagyfiú! Ezt a mérlegelést még többször és több formában előadta, de én csak ámulok. Mikor lett ez a kölök ekkora édes okos?)
Az óvónéniket meg legszívesebben megpuszilgatnám, hogy abból a kicsi kis tökfejből, aki három éve volt, aki más gyerekekkel szóba sem elegyedett, mostanra egy ilyen nagy, okos és bátor fiút segítettek faragni (megkockáztatom, ők többet tettek az ügy érdekében, mint én).

2014. május 13., kedd

Cumi

Andor mindig eldobálja a cumiját.
Ma a piacon három kislány hozta vissza, amit kihajított a babakocsiból.
Lemostam, mielőtt visszaadtam volna neki.
Este itthon megint elhajigálta, hiába van neki három is használatban, alig találtam egyet, amivel aludni mehetett.
Most viszont találtam még egyet. De az ugyanolyan mintájú, mint amivel aludni ment (csak nem kék, hanem zöld). Pedig Andornak nincs két egyforma mintájú cumija.
Ergo: a piacon egy idegen gyerekét hozták oda a lányok.
Még szerencse, hogy lemostam, mielőtt visszaadtam volna neki.

2014. május 12., hétfő

Boldog születésnapot!


(forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZaYDKPN3bKLsvJ1kS7SWzVsKfEO2GK5jqstcld0wVgm3Jqfqsgw8dzY9T-6-4vXGZIowl66vRMOHr-OZM-XDfbrNnMBzCdvxdHDuK0Hl9c9YeTCyTkdZzrV2T4NGGJpQntLS-VZGHpFc/s1600/Lion-Boy-Birthday-01.jpg)


https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZaYDKPN3bKLsvJ1kS7SWzVsKfEO2GK5jqstcld0wVgm3Jqfqsgw8dzY9T-6-4vXGZIowl66vRMOHr-OZM-XDfbrNnMBzCdvxdHDuK0Hl9c9YeTCyTkdZzrV2T4NGGJpQntLS-VZGHpFc/s1600/Lion-Boy-Birthday-01.jpg

Huhh

Eddigi oktatói pályafutásom legnehezebb percein vagyok túl. Egyelőre. De lesz még folytatása...

Andor ma ebéd utántól alvásig egy zsinórt húzott maga után. Ezt játszotta. Nagyon cuki volt. Egyébként már a reggeli ébredést követő percben is az volt, gurgulázva nevetett azon, hogy ha megnyomta az orrom és változatos hangokon dudáltam. Az ő gurgulázó nevetése pedig elég ragadós.

Ez az utolsó oktatási hét.
És bizony várom is már a végét.

2014. május 8., csütörtök

Kedvesek vagytok

hogy még mindig idelátogattok néha!

Nagyon sok a tennivaló, most mindjárt véget ér a félév. Ügyesen elintéztem magamnak, hogy ne kelljen zh-kat javítanom. Helyette 50 (!) házidolgozat várható. Előbb kellett volna gondolkodnom. De mondjuk 3-at már elolvastam, na.
Plusz a szakdolgozatok, amikől nem kívánok nyilvánosan megnyilatkozni, legyen elég annyi, hogy az se egyszerű...

Közben a kisfiúkok cukik.
Ágó kifejlesztette a drámai stílust. Mármint nem hogy drámaian visít vagy ilyesmi, hanem (zárójelben kiszól). Pl. úgy, hogy este már mindenki fáradt és türelmetlen és én rászólok valamiért. Erre ő: "Már megint. Türelmetlen reggel, kiabál este." Vagy ma, mikor mondtuk neki, hogy húzzon meleg zoknit és úgy üljön le mesét nézni a kisszobában. Mire ő: "Ágó gyere ide, Ágó menj oda, hát mind engem ugráltat." (vagy ilyesmi)
Hétvégén meg fát ültettünk (ültettek a fiúk) B.-éknál. Ágó lenyűgözően sokat dolgozott. Ebédre pedig pizzát rendeltünk. Képzeljétek, valaki tengeri SZERKENTYŰSet kért :) (Nem Ágó.)

Ma meg mi volt?! Alvás utánra - A. nénit idézem - "agyszag" lett az ovi csoportban. Tudjátok hogy? Ágó nem aludt, hanem végig agyalt valamin. Valószínűleg a római út részletein, mert miután felkelt, fél órás kiselőadást tartott arról, hogy hogy fog a csoport elutazni Rómába és mit és milyen sorrendben fog ott megtekinteni. A. néni szerint "elképesztő a hapsi". Most nekem mondja?

Tegnap Izgilandban voltak, ami Törökbálinton van. (Nyerték a lehetőséget valami úton-módon.) Mikor du. 4-re érte mentem (úgy, hogy Andort felpuszilgattam álmából, hogy odaérjünk.) sírva közölte, hogy ő még nem játszott aznap! Mert se tízórai, se ebéd, se uzsi közben nem lehetett játszani. Láthatóan olyan fáradt volt (mivel 6.20-kor kelt és nem aludtak ebéd után, hanem játszóházaztak), hogy alig állt a lábán. De elmentem bevásárolni és utána mentem vissza érte (Andorral, nyilván). Mikor kiléptünk a kapun, bömbölni kezdett, és csak itthon sikerült nagy nehezen lecsillapítani. Utána jól aludt.

A Bambi meg mindenre felmászik. És nagyon cuki ő is.