Hát, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni :)
Az én pici fiam.
Két éjszakára.
Rettentő büszke vagyok. (Mert nem rábeszélés, hanem egyéni döntés eredménye. Az egyéni döntés - Gágá interpretációjában - így zajlott: "Ott feküdtem az oviban <értsd: alvás időben> és azon gondolkodtam, hogy egyrészt jobban szeretnék itthon maradni, hogy a közeletekben legyek. Másrészt viszont belegondoltam, hogy ők ott mókáznak majd, én meg itt senyvedek az összevont csoportban." - Szent ég, de nagyfiú! Ezt a mérlegelést még többször és több formában előadta, de én csak ámulok. Mikor lett ez a kölök ekkora édes okos?)
Az óvónéniket meg legszívesebben megpuszilgatnám, hogy abból a kicsi kis tökfejből, aki három éve volt, aki más gyerekekkel szóba sem elegyedett, mostanra egy ilyen nagy, okos és bátor fiút segítettek faragni (megkockáztatom, ők többet tettek az ügy érdekében, mint én).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem hiszem (ez a megjegyzésem a második zárójeles mondatrészhez).
VálaszTörlésSok benne a közös, mert szocializálni nehéz otthon, de kellettél te is. Nem mindegy, hogy milyen az összhang, meg milyen a "kiszemelt gyerek" akiből ilyen cukit lehet nevelni. Igazából nem is kellett nevelni, csak terelgetni!
VálaszTörlésM írta az előzőt!
VálaszTörlésÜgyi!
VálaszTörlés